A BBC News által megszerzett dokumentumokból kiderült, hogy a 70-es és 80-as években hány orvosi kísérletben használtak fertőzött vérkészítményeket gyermekeken. Ez a nyugati, tudományos szemlélet. Ez nettó sátánizmus.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A dokumentumok a gyermekek bevonásával végzett, nem biztonságos klinikai kísérletek titkos világát tárják fel az Egyesült Királyságban, mivel az orvosok a kutatási célokat a betegek szükségletei elé helyezték.
A kísérletek több mint 15 éven át folytak, több száz embert vontak be, és a legtöbbjüket hepatitis C-vel és HIV-vel fertőzték meg – írja a BBC.
Az egyik túlélő beteg a BBC-nek elmondta, hogy „kísérleti nyúlként” kezelték.
A kísérletekbe véralvadási rendellenességben szenvedő gyermekeket vontak be, miközben a családok gyakran nem járultak hozzá a részvételükhöz. A kísérletekbe bevont gyermekek többsége mára meghalt.
A dokumentumokból az is kiderül, hogy a hemofíliaközpontok orvosai országszerte használtak vérkészítményeket, noha széles körben ismert volt, hogy azok valószínűleg szennyezettek.
Mivel az 1970-es és 80-as években az Egyesült Királyságban hiány volt vérkészítményekből, azokat az Egyesült Államokból importálták. A kezelésekhez szükséges vérplazmát a nagy kockázatú donorok, például rabok és kábítószerfüggők szolgáltatták, akik potenciálisan halálos vírusokkal, többek között a májat megtámadó hepatitis C-vel – amely májzsugorhoz és rákhoz vezet – és a HIV-vel voltak fertőzöttek.
Az egyik vérkészítmény, a VIII-as faktor, rendkívül hatékony vérzéscsillapítónak bizonyult, de széles körben ismert volt, hogy vírusokkal fertőzött.
A botrány miatt nyilvános vizsgálat folyik. A végső jelentés májusban készül el.
„Kísérleti nyúl”
A 42 éves Luke O’Shea-Phillips enyhe vérzékenységben szenved – ez a véralvadási rendellenesség azt jelenti, hogy a legtöbb embernél könnyebben szerez zúzódásokat és erősebben vérezhet.
A potenciálisan halálos vírusfertőzést, a hepatitis C-t a London központjában található Middlesex Kórházban kapta el, amikor hároméves korában, azaz 1985-ben a száján ejtett apró vágás miatt kezelték.
A BBC által látott dokumentumok szerint szándékosan adták neki a vérkészítményt – amelyről orvosa tudta, hogy fertőzött lehet –, hogy be lehessen vonni egy klinikai kísérletbe.
Az orvos azt akarta kideríteni, hogy a betegek milyen valószínűséggel kapnak el betegségeket a hőkezelt VIII-as faktor új változatától. Bár korábban még soha nem kezelték a vérzékenysége miatt, Luke mégis megkapta hőkezelt VIII-as faktort, hogy elállítsák a szájvérzését.
Luke orvosának, Samuel Machinnak egy másik vérzékenység-szakértőhöz írt levelét bizonyítékként benyújtották a fertőzött vér botrányának nyilvános vizsgálatához.
A londoni Royal Free Kórházban dolgozó Peter Kernoffnak írt levelében Dr. Machin részletezte Luke és egy másik fiú kezelését, és úgy fogalmazott: „Remélem, hogy alkalmasak lesznek az Ön hőkezelt kísérletére”.
Hónapokkal korábban Dr. Kernoff felhívást intézett a szakterületen dolgozó orvoskollégákhoz, hogy azonosítsák a klinikai vizsgálatokra alkalmas betegeket. Konkrétan azt mondta, hogy „korábban nem kezelt betegeknek” kell lenniük.
„Kísérleti nyúl voltam klinikai kísérletekben, amelyekbe akár bele is halhattam volna”
– jelentette ki Luke a BBC-nek. „Másképp nem lehet megmagyarázni – a kezelésemet megváltoztatták, hogy be tudjanak venni a klinikai kísérletekbe. Ez a kísérlet egy halálos betegséggel – hepatitis C-vel – fertőzött meg, de az anyámnak még csak nem is szóltak róla”.
„A tudományos világ számára hihetetlen előny volt, hogy [korábban még nem kezelt] vérzékeny voltam” – tette hozzá.
„Tiszta Petri-csészének használtak, hogy megértsék a tudományt, és ennek kétségkívül részese voltam”.
A következő években, amikor az orvosi vizsgálat a végére ért, Luke számos vérvizsgálatot végeztetett el magán. Az orvosok azt mondták neki, hogy továbbra is figyelni fogják, és akkoriban az édesanyja, Shelagh O’Shea nagyon hálás volt nekik.
Az 1987-ben közzétett eredményeikben Dr. Kernoff és Dr. Machin arra a következtetésre jutottak, hogy a hőkezelésnek „kevés vagy semmilyen hatása” nincs a hepatitis-C kockázatának csökkentésében.
Azóta Dr. Kernoff és Dr. Machin is meghalt.
Halála előtt Dr. Machin tanúvallomást tett a nyilvános vizsgálat során, amikor megerősítette, hogy Luke-ot felvették Dr. Kernoff tanulmányába.
Ugyanakkor tagadta, hogy ez Luke édesanyjának tudta nélkül történt volna. „Ezt megbeszéltük az édesanyjával, bár elismerem, hogy az 1980-as években a beleegyezés normái egészen mások voltak, mint manapság” – emelte ki Dr. Machin.
O’Shea azonban azt mondta a vizsgálat során, hogy „egyáltalán nem” tájékoztatták a kísérletről. „Egy ártatlan, három és fél éves gyermekkel nem gondoltam volna ilyesmire. Soha, de soha nem engedtem volna, hogy a gyermekem részt vegyen egy kísérletben – soha” – tette hozzá.
A dokumentumokból kiderül, hogy az orvosok már 1993-ban tudták, hogy Luke hepatitis C-vel fertőződött, de csak 1997-ben szóltak neki. Az egyik orvosi feljegyzésben pozitív teszteredmény szerepel, és ez áll: „Nem beszélték meg a beteggel vagy a családdal”.
Luke a sikeres kezelés után mára megszabadult a fertőzéstől.
„Laboratóriumi patkányok”
A klinikai kísérletek bizonyítékai azonban szélesebb körű aggodalmakat is felvetettek.
„A betegnek mindig a lehető legjobb kezelést kell kapnia, és mindig tájékozott beleegyezést kell adnia – ha ez a két tényező nem valósul meg, akkor a kísérletet nagyon problematikusnak tekinthetjük”
– mondta Emma Cave professzor, a Durhami Egyetem egészségügyi jogászprofesszora.
Edward Tuddenham professzor, aki az 1980-as években a Royal Free Hospital hemofília orvosa volt, megerősítette ezeket a félelmeket. Amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte betartották-e az etikai normákat az 1980-as évek klinikai vizsgálatai során, egyszerűen válaszolt: „Nem”.
A BBC nyomozása során kiderült, hogy Dr. Machin és Dr. Kernoff a hasonló kutatási ambíciókkal rendelkező orvosok közösségéhez tartozott.
A hampshire-i Alton közelében lévő speciális iskolába nagyszámú vérzékeny fiú járt. A fogyatékkal élő gyermekek számára fenntartott iskolában az NHS hemofíliás osztálya működött, így a vérzésben szenvedő fiúkat gyorsan el tudták látni, majd visszatérhettek a tanuláshoz.
Orvosuk, Dr. Anthony Aronstam – aki azóta szintén elhunyt – a fiúk „egyedülálló” csoportját használta fel kiterjedt klinikai vizsgálatokhoz. Az egyik kísérletsorozat azt vizsgálta, hogy a VIII-as faktor háromszorosának-négyszeresének alkalmazása a gyermek normális szükségletéhez képest segít-e csökkenteni a vérzések számát.
Ez megelőző kezelés volt, amelyet profilaxisnak neveznek, és fertőzött VIII-as faktor-termékekkel történő ismételt injekciókat, valamint utólagos vérvizsgálatokat jelentett. A nagy koncentrációjú fertőzött vérkészítményeket a fiúknak az ő – vagy szüleik – beleegyezése nélkül adták be.
Az 1974-1987 között a Treloar’s College-ba járó 122 diák közül eddig 75-en haltak meg HIV- és hepatitis C-fertőzésben.
„Annak ellenére, hogy tudták, hogy a vér tele van hepatitisszel, olyan kísérletet indítottak, amelyhez sokkal többet kellett kapnunk belőle, mint amennyire szükségünk volt” – hangsúlyozta Gary Webster, akit tudtán kívül vettek be a kísérletbe.
Ade Goodyear, aki 1980 és 1989 között a Treloar’s tanulója volt, hozzátette: „Úgy bántak velünk, mint a kísérleti patkányokkal. Rengeteg tanulmány volt, amire mindannyiunkat beírattak az iskolában töltött évtized alatt”.
Egy másik vizsgálatban ellentmondásos módon placebo kezelést alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy egyes fiúk, akik azt hitték, hogy VIII-as faktort kaptak a vérzés megelőzésére, valójában sóoldatot kaptak.
„Amikor azt hiszed, hogy kezelést kaptál, az megváltoztatja a viselkedésedet” – mondta Gary. „Többet futsz, durvábban játszol a futballban. Egy hemofíliás ember egy rövid ideig legyőzhetetlennek érzi magát egy kezelés után. De a placebóval csak az életedet kockáztatod azzal, hogy megváltoztatod a viselkedésedet”.
A BBC-nek elmondta, hogy az iskolában megbüntették, ha elmulasztotta a kezeléseket. „Ez azt jelentette volna, hogy a kísérleteik hibásak lettek volna, és így minket, gyerekeket arra kényszerítettek, hogy betartsuk a szabályokat”.
Dr. Kernoff szigorúan törekedett a klinikai előrelépésre a kutatás révén, ahogyan a kísérletekhez megfelelő alanyokat keresett, ami oda vezetett, hogy az érintettek egyre fiatalabbak lettek. Egy négyhónapos csecsemőt is bevontak egy vizsgálatba.
Vizsgálatai között volt egy olyan, amely egy másik vérplazma-termék – a krioprecipitátum (Cryo) – fertőzőképességét hasonlította össze a VIII-as faktor koncentrátumokkal.
A Cryo-t enyhe véralvadási zavarok kezelésére használták. Ez tartalmazta a VIII-as faktor fehérjét, de alacsonyabb koncentrációban és kevesebb donortól, ezért úgy gondolták, hogy kevésbé kockázatos.
Dr. Kernoff megfelelő alanyok után kutatva Mark Stewarthoz, a bátyjához és az apjához jutott, akik mindannyian a von Willebrand-kór – a véralvadási rendellenesség egy másik típusa – nagyon enyhe változatától szenvedtek.
A vizsgálat részeként Dr. Kernoff mindannyiuknak VIII-as faktor koncentrátumot adott.
„Amíg nem kaptunk koncentrátumokat, addig havonta egyszer volt egy kis orrvérzésed, és akkor felmentél, és kaptál Cyrot, és ennyi volt”. Mindhárman megfertőződtek a hepatitis C-vel.
Mark bátyja és apja is májrákban halt meg, miután a fertőzés megtámadta a szervüket. Egyiküknek sem mondták el, hogy elkapták a betegséget, amíg már túl késő nem volt a kezeléshez.
„A harag enyhe kifejezés” – mondta Mark.
A Treloar’s közleményt adott ki, melyben az áll, hogy: „Várjuk a fertőzött vért vizsgáló jelentés közzétételét, amely reméljük, hogy egykori tanítványaink megkapják a várva várt válaszokat”.
(ATV nyomán Szent Korona Rádió)