A Partizán műsorában lezajlott a Hegyvidék baloldali jelöltjei közötti vita. Mivel a balliberálisok nem tudtak megállapodni, ezért egymás ellen indul Kovács Gergely, az MKKP elnöke, Farkas Csaba volt kerületi rendőrkapitány a Momentum színeiben és Visi Piroska a Hegyvidék Jövőjéért „civil szervezet” képviseletében. Alább Ábrahám Barnabás, a vitával kapcsolatban született írását közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Zajlik a balliberális előválasztás a Hegyvidéken, ugyanis ezúttal sem sikerült más eszközökkel eldönteniük, ki legyen Fonti Krisztina, a jelenlegi fideszes alpolgármester ellenfele az önkormányzati választáson. A ballib jelöltek szemlátomást nagyon élvezik ezt a demokratikus kis játékot, tegnap több mint egy órán át beszéltek a semmiről a Partizán vitaműsorában. Szóba került pár perc erejéig a híres turulszobor kérdése is, amelyen még évekkel ezelőtt láttak meg a demokraták pár nyilas nevet, azóta rettegnek és hisztiznek. Megjegyzem, valahol élvezet látni, ahogyan rég halott embereknek már pusztán a neveiktől is frászt kapnak és ajvékolnak, de azért a végeredmény mégis inkább bicskanyitogató, semmint humoros.
Mielőtt konkrétan az ominózus szegmensre térnénk, szögezzük le, hogy a három jelölt nyitott kapukat dönget az üggyel kapcsolatban. Nyilván politikailag nekik az a kifizetődő, ha a fideszes városvezetést úgy állítják be, mint egy, az idézőjeles problémát elodázni kívánó vezetést, de ez távolról sem igaz. Olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a „botrány” kirobbanása után – mármint amikor kiderült, kik és kik nem szerepelnek az emlékművön – Pokorni annyiszor kért bocsánatot a zsidó szervezetektől, ami valószínűleg azóta is egyéni csúcs Magyarországon, avattak egy új emlékművet a II. világháborús áldozatoknak (itt Pokorni megint bocsánatot kérhetett kedvenceitől), levésette a saját nyilas nagyapja nevét az eredeti emlékműről (több más név is eltűnt), bűnbánás gyanánt nyitottak egy „turultörténeti tárlatot”, ahol megint lehetett nyilasterrorozni stb. Ezenkívül mind Pokorni, mind pedig Fonti rendszeresen mocskolódik a Becsület Napja kapcsán is, szóval a filoszemita elvtársak igencsak „jól teljesítenek”, fel kell kötni a gatyát a ballibsi jelölteknek, ha őket akarják megelőzni megfelelési kényszerben és filoszemitizmusban. És akkor most lássuk, sikerült-e.
Az előválasztáson Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt társelnöke, Farkas Csaba volt kerületi rendőrkapitány a Momentum színeiben és Visi Piroska a Hegyvidék Jövőjéért „civil szervezet” képviseletében vesz részt, így a műsorba is ők voltak hivatalosak.
Gulyás rövid felvezető után megkérdezi, hogy „mit kell kezdeni ezzel az emlékezetpolitikai sebbel”, a válaszolók pedig egyértelműen száműznék a szobrot – gondolom, ezzel nem árultam nagy meglepetést.
Kovács Gergely arckifejezése megint azt tükrözte, mintha nem tudná, éppen hol van, de azért a kötelezőt fel tudta mondani. Az önkormányzatot hibáztatta a „rossz nevek” miatt, akik annak ellenére kerültek fel az emlékműre, hogy a „rossz oldalon harcoltak”. Nos, ilyen logika alapján akkor egyrészt igen sok második világháborús emlékműről lehetne igen sok nevet lekaparni (vagy elvitetni magát az emlékművet), és, habár nincs kétségem afelől, hogy Kovács ezt két füves cigi között meg is tenné, azért nem eszik olyan forrón a kását. Másrészt az általa használt „rossz oldal” kifejezésen nem kell meglepődni, legalább őszintén fogalmaz, igaz, nagyot téved. Nincs kétségünk azonban afelől sem, milyen lelkesen szolgálta volna a bolsevikokat, ha most 2024 helyett 1944-et írnánk.
Farkas Csaba egy, a szoborhoz kapcsolódó történettel hozakodott elő, ami még kerületi kapitányságának idejében történt. Vandálok egy éjjel rózsaszín WC-papírral többször körbetekerték a turulemlékművet, Farkas elmondása szerint a kerület politikai vezetése pedig azt várta tőle, hogy garázdaság bűncselekménye miatt indítson eljárást. Mivel nem holokauszt-emlékműről beszélünk, ezért természetesen erre nem volt hajlandó a rend héber őre, és saját elmondása szerint többek között ez is okozta a vesztét, amely miatt pozíciójából távozni kényszerült. Ha ez valóban így van, akkor a turulmadár még „holtában” is bosszút állt a kerületen élősködő percemberkéken.
Ám dacára a kemény versenynek, a legidegesítőbb jelenség mégis ez a Visi nevű wishes Barbie-baba volt. Régebben a megérdemelten süllyesztőbe került Pálinkás József-féle Új Világ Néppárt színeiben próbálkozott, most pedig a már említett egyesület színeiben igyekszik hatalomhoz jutni. Ő sem fogalmazott meg semmi eltérőt a másik két aspiránshoz képest, kivéve, hogy olyan irritálóan kisujjeltartós-européer módon ekézett mindent, ami a szoborral kapcsolatos, hogy azt még az Európai Unióban is oktatni lehetne. Sőt, olyannyira lelkes volt, hogy amikor Kovács nevetve megjegyezte, hogy a Szoborparkba kellene küldeni a turulemlékművet, de mivel az magántulajdon, nem biztos, hogy befogadnák, ez a „poénos beszólás” úgy tetszett Visinek, hogy hangosan még bele is röhögött a mikrofonba, mint egy gimis kiscsaj, akinek a szerelme mondott valami egyáltalán nem vicceset a suliban, de azért ő kötelességből hangosan felnyerít rajta (nem mellesleg nem ez volt az egyetlen eset, hogy Visi befejezte a vitapartnerei mondatait, vagy beleokoskodott, közbeszólt stb., ami témától és személytől függetlenül is egy rettenetesen irritáló és bunkó szokás).
Egyébiránt az eltávolítás mellett a jelölti konszenzus az volt, hogy a turulnak új helyet a Szoborpark adhatna. Gondolom, ez alatt a Memento Parkot értette mindegyikük, amit igazából azért nem értek, mert köztudomású, hogy a Memento Park profiljába a turulmadár nem illik bele, nem is azzal a korszakkal foglalkozik. Valóban nem fogadnák tehát be, ám nem azért, amit Kovács gondolt, hanem azért, mert semmilyen tekintetben nem való oda.
(Kuruc.Info nyomán Szent Korona Rádió)