A magyar költészet napját József Attila születésnapján ünnepeljük 1964 óta. Bár ezen nap is a kommunista rendszer kreálmánya, annak ideológiai vonzatát elvehetjük, s méltón emlékezhetünk meg ezen a napon költőinkről. Teszünk mi is így a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fiatalon elhunyt lánglelkű tagjának versével, mely a Duo Gladii hasábjain jelent meg legújabban.
Simon Péter
Te világ!
Hallod-e te világ?
Nyomasztó rabigád
Alatt kis hazám
Hogyan nyög?
Miként veszi kezdetét,
E hajdan erős nép,
Egyre csak közelítő
Felőrlődése!
Egyszer e nép volt még,
Minek nem is olyan rég,
Te hajtottál fejet
S bókolhattál!
Mi vitézink hőstette volt,
Miért a harang folyvást szólt
Templomaitok tornyában
Déli nap sugárában!
S szól az még ma is,
Hol keresztény szív vak is!
A harangnak búgása,
Ottan meghal is.
Kifacsartad lelkét!
Megtépted a testét!
Rajzoltad körvonalát!
Sok ezer érző szíven át!
S most e nép kel eléd,
Szívét, hogy kitépd!
Mert nincs benne élet
Mit még elvehetnél.
Nem mossa le a sárt?,
A kőről mivé e nép vált
Már más, mint
A dicső halál!
Ha nem tud már összetartani
Hisz széthúzzák évszázados sebei
Miket Te vájtál!
Nagyvilág!
Akkor jön majd rá a halál
S búról a kedv haragra vál?
Mi elsöpré a gátat,
Mit te alkotsz.
Eddig fékezted népem,
Hogy azzá legyen amilyen!
Szabad és erkölcsös,
Mit te nem becsülsz.
Mert hazugságot hint a kezed!
Bűntől mocskos a te szemed!
S másért e nép nem is kiált,
Mint az Igazság!
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
(Szent Korona Rádió)