A vártnál több túrázó jött el március 16-án a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett emlék- és teljesítménytúrára. „Már a ragyogó tekintetekért megérte megszervezni az eseményt” – mondta el lapunknak Nagy Norbert a 100 Katona Emlék- és Teljesítménytúra főszervezője – „de fő célunk is révbe ért: a Szamárhegyre szorult és hősi halált halt 100-150 honvéd nyugodtan aludhatja örök álmát, hiszen az utókor nem feledkezett meg róluk.”
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Évről évre egyre többen kíváncsiak, s többen jönnek el Búbánatvölgybe, hogy teljesítményükkel róják le tiszteletüket az Esztergomot védő bajtársak előtt. Idei évtől már három távon is nevezhettek a megemlékezni és a sportolni vágyók: 45, 28 és egy családbarát (de kihívást szintén tartogató) 8 km-es nyomvonal közül lehetett választani ki-ki a maga szintjének/idejének megfelelően.
„Nap közben bejártuk az ellenőrző pontokat és azt tapasztaltuk, hogy minden bajtársi szervezet kitett magáért. A legtöbben a környékről érkeztek, ezáltal kicsit mindenki a magáénak érzik az eseményt, főleg, hogy az emlékezet napirenden tartása minden rendező szerint kutyakötelesség. De ugyanakkor meg kell említenem a Pest vármegyéből és a Borsodból érkező bajtársainkat is.”
Valóban minden pont egyfajta oázis volt a fáradt vándoroknak: a Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjai vízzel és müzli szelettel készültek, a Tábori Betyároknál zsíros kenyeret és teát kaphattunk miután megmásztuk a „közkedvelt” Háromszáz-garádicsot és rögtön utána a Szuszogót. A Farkasok egy komplett kávézót üzemeltettek a Ráró- és Felső-Ecset-hegy között az Ismeretlen Katona sírjánál, ahol mostanra már egy kész pihenőhelyet alakítottak ki. Hiszen nem csak „használják” a szervezők az erdőt, de nagy gondoskodással figyelnek a természetre és értéket teremtenek. A Betyársereg piros-fehér-zöld sütivel készült, míg a Vármegyés ponton retro kókuszos szelettel kényeztették a résztvevőket. A Mi Hazánk Ifjai és a Mi Hazánk esztergomi alapszervezete szintén vízzel és elemózsiával vártak mindenkit. Az 100 katonának emléket állító keresztnél pedig megnézhettük milyen is volt egy korabeli katonai tábor. A hagyományőrzők minden nemzetet képviseltek: volt szovjet, német illetve magyar korabeli ruhába öltözött pontőr is. Egy résztvevő túrázó elmondása szerint
„Közel 45 kilométerrel és 1,5 km szintemelkedéssel a lábukban a fáradt túrázók áhítattal érkeztek a 100 katona emlékét őrző sziklához és kereszthez. Néma főhajtással emlékeztek azokról a hős katonákról, akik a megadás helyett 1945-ben utolsó leheletükig védték mindazt, amiért élni és halni érdemes: a katonai becsületüket és a hazát. „
Képek a túráról:
(Szent Korona Rádió)