Miközben a történelem folyamán az Egyesült Államok számtalan esetben vált a világ különféle tájairól érkező bevándorlók számára az érvényesülés lehetőségének helyévé, kevesebb szó esik arról, hogy már az ország függetlenségi háborújában is rendkívül fontos szerephez jutottak külföldi katonai szakemberek. A korban meghatározó fegyvernemnek számító lovasságban például két, európai hadseregekben szolgált tiszt, a lengyel Kazimierz Pułaski és a magyar Kováts Mihály fektette le az alapokat.
I. rész itt olvasható.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Három hadsereg huszárja
Fabriczi Kováts Mihály 1724-ben született Karcagon. Habár Magyarország ekkoriban a Habsburg korona alá tartozott, a nemesség katonai hagyományai Lengyelországhoz hasonlóan itt is erősek voltak. Kováts az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) előbb a Habsburg oldalon egy magyar egységben, majd 1746-tól a porosz oldalon szolgált, ahol nagy kereslet volt a magyar huszárokra.
1761-ben elhagyta a porosz sereget, és Lengyelországba kívánt távozni, azonban az osztrák hatóságok letartóztatták, amiért korábban a Habsburg korona ellen fogott fegyvert. Mária Terézia császárnő végül szabadon bocsátotta, és ismét a Habsburg seregben kapott tiszti komissziót. Az 1770-es években Szászországban élt, ahol először került kapcsolatba a szintén emigráns Pułaskival.
Az amerikai forradalomról tudomást szerezve 1777-ben egy mára híressé vált, latin nyelvű levélben ajánlotta fel szolgálatát Benjamin Franklinnek Franciaországban. A még Pułaskinál is többet látott lovastiszt tapasztalatát is szívesen fogadták az amerikaiak, így négy hónappal lengyel barátja után megérkezett Bostonba.
Jelentkezőkből azonban nem volt hiány Washington körül, így talán meglepetésükre sem Pułaski, sem Kováts nem kapott azonnal helyet a Kontinentális Hadseregben. Miközben Kováts Pennsylvania nagyszámú német ajkú lakosa körében szervezett független lovas egységet, Pułaski informális úton, tanácsadóként ajánlotta fel szolgálatát Washingtonnak, és hamarosan bizonyította képességeit.
1777. szeptember 11-én a brandywine-i csatában egy meglepetésszerű brit támadás az amerikai sereg szétfutásával fenyegetett, azonban a lengyel „tanácsadó” Washington engedélyével átvette egy lovas alakulat parancsnokságát, és visszaverte William Howe tábornok csapatait. Ennek nyomán a Kontinentális Kongresszus szinte azonnal kinevezte az amerikai lovasság vezetőjévé, dandártábornoki rendfokozattal.
A Kontinentális Könnyű Dragonyos Hadtest négy ezrede mindössze 750 főt számlált összesen, és az amerikai tiszteknek nem volt ínyére, hogy egyre több külföldi kerül vezető pozícióba körükben, és Washingtonnal sem értettek egyet a lovasság szerepében, amelyet Pułaski a többi fegyvernemnél előbbre valónak tartott.
1777 telén, amelyet Washington serege a híres Valley Forge-ban töltött, Pułaski Trentonban faragott ízlésének megfelelő lovas alakulatot a dragonyosokból. Ehhez azonban segítségre volt szüksége, és tudta is, hogy a legalkalmasabb ember szintén amerikai szolgálatban áll: levelet írt Washingtonnak, melyben kérte Kováts kinevezését a lovasság kiképzésének vezetésére.
A Pułaski-légió
Habár 1778 elején más tisztek is egyre inkább elismerték Pułaski képességeit, ők sem értettek egyet a lovasság megkérdőjelezhetetlen elsőbbségével. A lengyel tábornok számára a nyelv is akadályt jelentett az amerikai beosztottjaival való kommunikációban – ugyan beszélt lengyelül, oroszul, németül és franciául, angolul szinte egyáltalán nem –, így tavasszal lemondott a parancsnokságról, amit Washington nehezen, de elfogadott.
Pułaski ettől függetlenül továbbra is tenni akart az amerikai ügy elősegítéséért, ezért rábírta Washingtont, engedélyezze neki egy önálló, könnyű gyalogságból és lovasságból álló hadtest felállítását.
Az 1778 tavaszán létrejött egység lett a Pułaski-légió, amellyel a lengyel tábornok a Közép-Európában az 1740-es évek óta bevett „kis háború” taktikáit kívánta megvalósítani – a reguláris fő sereget kísérő csapatokat jelentette ez, amelyek rajtaütöttek az ellenségen, utánpótlási vonalait támadták, és más módokon keltettek zavart rendkívüli mobilitásukkal az ellenség körében. Pułaski természetesen itt is maga mellé állította Kovátsot, aki végül mint az amerikai lovasság első szabályzatának elkészítője vonult be a történelembe.
Pułaski és Kovács sikerrel alkalmazták a hazáikban bevett taktikákat, előbb New Jerseyben, ahol a brit csapatokkal és az általuk fellázított mohawk indiánokkal is harcoltak, majd a Karolinákban, ahol a dél-karolinai Charleston városát kellett felmenteniük Augustine Prévost brit tábornok ostroma alól.
A reménytelennek tűnő helyzetben (a város már a megadásra készült) a Pułaski-légió egy himlőjárvány ellenére erőltetett menetben a városhoz ért, és meggyőzte annak katonai vezetését, hogy harcoljanak. Nem sokkal érkezésük után, Pułaski május 11-én egy elterelő hadművelet keretében harcba bocsátkozott a britekkel, a küzdelemben Kováts elesett. Charlestonnál végül a britek feladták az ostromot.
A légió következő nagy művelete októberben a georgiai Savannah városának felszabadítása volt a britek alól, amit a francia haditengerészettel vállvetve hajtottak végre. Itt azonban egy dezertőr árulása következtében a francia és amerikai csapatok támadási terveit megismerte az ellenség, és Pułaski csapatai egyenesen a brit ágyútűzbe rohantak, amikor megpróbálták megrohamozni a várost. Pułaskit kartácsgolyó találata érte az ágyékán, és ugyan a csatamezőről élve hozták el, és tették egy Charlestonba készülő hajóra, végül október 11-én belehalt sérülésébe.
Pułaski és Kováts merőben új taktikákat és módszertant ismertettek meg Washington Kontinentális Hadseregével, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az Egyesült Államok állandó fegyveres erőinek megszervezésében. Kettejüket együtt „az amerikai lovasság atyjainak” nevezik a mai napig.
Kazimierz Pułaskinak több szobra is van az Egyesült Államokban, köztük a Capitolium épületében és a Pennsylvania Avenue-n a fővárosban. 1929 óta október 11-e hivatalosan is az ő emléknapja (Casimir Pulaski Day). Földi maradványainak helye bizonytalan: egyes beszámolók szerint mivel a hajón hunyt el, tengeri temetésben részesült, mások szerint holttestét visszavitték a szárazföldre. Egy Savannah-ban 1996-ban előkerült maradvány lehetséges, hogy az övé, ezeket 2005-ben katonai temetésben részesítették.
(mult-kor.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Lengyel és magyar tisztek hozták létre az amerikai lovasságot I. rész