A történelemben ciklikusan mindig is előfordultak melegebb időszakok, azonban a modern ember romboló és szennyező életformája, valamint a nagyipari kultúra jelentősen ront a helyzeten. A tudósok, mivel a mai, minden áron fogyasztó emberek képtelenek bármilyen áldozatot hozni még magukért és a környezetükért is, csak a mesterséges környezetmanipulációt látják megoldásnak a felmelegedés visszaszorítására.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
Az már most látszik, hogy a modern ember képtelen a megfelelő ütemben csökkenteni a kibocsátásait, hogy elkerüljük a további felmelegedést, így egyre több figyelem terelődik az olyan mérnöki megoldások felé, amelyekkel kicsit meg lehet hekkelni a rendszert. Az egyik ötlet az, hogy vegyi anyagokkal kiszárítsák a sztratoszférát, hogy kevesebb hő csapdázódjon be, írta a Science.org.
Amikor üvegházhatású gázokat emlegetnek, akkor leggyakrabban a szén-dioxid vagy a metán kerül elő, pedig a vízgőz is közéjük tartozik. A sztratoszférában lévő vízgőz elnyeli a Föld felszínéről visszaverődő hőt, de jó részét aztán vissza is sugározza. A sztratoszféra a szélességi köröktől függően 8-10 kilométer magasságban kezdődik, és nagyjából 50 kilométeren van a felső határa.
A Science Advance című lapban megjelent javaslat szerint ebben a rétegben lehetne geomérnöki technikával mérsékelni a felmelegedést. Shuka Schwarz, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) Kémiai Tudományok Laboratóriumának amerikai kutatófizikusa szerint két kilogrammnyi anyag elég ahhoz, hogy megakadályozzuk a vízgőz képződését a sztratoszférában.
A szándékos sztratoszféra-kiszárítás nevű beavatkozás nem tudná ellensúlyozni az elmúlt több száz év szén-dioxidos felmelegedését, de azért lenne kimutatható hűtőhatása.
A Földet körülvevő légréteg hatalmas, így elsőre lehetetlennek tűnik egy ekkora terület kontrollálása, de szerencsére csak kevés olyan hely van, ahol létrejöhet egy olyan erőteljes feláramlás, ami a sztratoszférába képes emelni a vízgőzképződéshez szükséges meleg levegőt. Az egyik legfontosabb ilyen pont a Csendes óceán nyugati egyenlítői része.
A felfelé tartó víz nagy részéből felhő képződik, majd eső formájában visszahull, de olyan légtömegek is kialakulnak, amelyekben van nedvesség, de hiányoznak azok a részecskék, magvak, amelyek beindítanák a jégkristály-képződést vagy az esőkondenzációt.
Az amerikai kutatócsoport ezen a területen avatkozna közbe. Laboratóriumi kísérletükben bizmut-trijodidot fecskendeztek a hasonló tulajdonságú levegőbe, amivel sikerült beindítaniuk a felhőképződést. Optimista számításaik szerint heti két kiló bizmut-trijodid elég lenne ahhoz, hogy a sztratoszféra nedves légtömbjeit felhővé alakítsák. Az anyagot, amelynek tíz nanométeres részecskéjük lehetne a felhőmag, léggömbökkel vagy drónnal permeteznék szét a célterületen.
Az ötlet kicsiben már működött, de azért vannak veszélyei a kivitelezésnek.
Ha a magok nem megfelelő helyen szóródnak szét, akkor pont olyan felhőképződést indíthatnak be, amelyek éppen hogy a felmelegedést fokozzák.
A vékony cirrusfelhők ilyenek, kevés napfényt tükröznek vissza, de a felszínről érkező infravörös hőt elnyelik és visszasugározzák.
Mark Schoeberl, a Science and Technology Corporation légkörkutatója szerint mielőtt belevágnának a bizmut-trijodidos műveletbe, további kutatásokra van szükség, hogy feltárják a nem szándékolt következményeket és a megvalósítás költségeit. Úgy véli, hogy az ázsiai monszun időszakában nem is lenne elég hatékony ez a módszer.
Schwarz azt nyilatkozta, hogy egy darabig nem mert nyilvánosságra hozni ötletét, mert eddig inkább megbélyegezték azokat a éghajlati beavatkozásokat, amelyek ellensúlyozni próbálták az ember okozta felmelegedést, de miután az Egyesült Államok kongresszusa felhatalmazta intézetét a geomérnöki kutatásra, már kevésbé ellenségesen fogadják a terveit.
Az Európai Unióban is szemléletválás figyelhető meg, ott is egyre több figyelem irányul a geomérnöki kutatásokra, míg a zürichi Ulrike Lohmann kutatócsoportja egy olyan tanulmányra kapott támogatást, amelyik a sarki régiók felett lévő hőcsapdaként viselkedő felhők elvékonyítására koncentrál.
Lohmann szerint az éghajlatkutatóknak maguknak is fenntartásaik vannak, hogy belenyúljanak a rendszerekbe, de egyre inkább azt érzik, hogy nincs más választásuk. A kibocsátáscsökkentés nem elég gyors, a szén-dioxidot pedig nem lehet csak úgy kiszippantani a levegőből.
„Egyértelmű, hogy valami mást keresünk. Mi emberként kudarcot vallottunk ennek elkerülésében”
– mondta.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
(Telex nyomán Szent Korona Rádió)