Reakciós olvasói gondolatok a kettős mércéről és az egyetemes igazságról

Olvasónk gondolatai az influenszerekről, pedofíliáról, kettős mércéről és arról, hogy miért nem érvényesül az egyetemes igazság.

Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07

Magamról csak annyit, hogy meg szoktam hallgatni mindenfajta okfejtést, ha az nem pusztán valami szint alatti proletár mocskolódás vagy nyilvánvaló hazudozás. Így ugyanúgy meghallgatom a normalitást képviselő Mi magunk vlogot és Dorkát, mint a balliberális Partizánt vagy Jól van ez így-et. Örömmel bocsátkozok vitába (és nem veszekedésbe) bárkivel és küldöm csatába az elveim, mert ha azok igazak, akkor minden csatával, vitával erősebbek lesznek, ha pedig hibádznak, akkor szükségszerűen elbuknak vagy korrekcióra szorulnak. Ez körvonalazza az igazságot és a helyes utat. Amennyiben Isten s ezáltal a tökéletesség felé törekszünk, amit habár soha el nem érhetünk, de lelki alkatunk és keresztény vallási tanításaink okán folyton keresünk, úgy számunkra nem a saját igazunk, az egónk diadala a fontos, hanem az örök igazság megtalálása.

Kicsit talán messziről indítottam a dolgot, de a fentiek ismerete vagy taglalása is szükséges ahhoz, hogy kielemezzük a balliberális oldalt (ideértve sajnos a ma jobbközépként aposztrofált politikai tömb tekintélyes részét is) teljes mértékben leuraló és jellemző kettős mércét, mely szintén fentebb említett lelki alkat és a vallás (annak regulái és iránymutatásai) hiányának köszönhetőek. Nincs meg bennük az egyetemes igazságra való igény, csak a saját, adott pillanatban hasznot hozó vagy a környezetéből kiragadott érvelésre való készség, mely a kettős mérce veleje.

Tekintsük példának okáért a közbeszédet jelenleg nagyban tematizáló pedofília kérdését, mely most nagyon zavarja a balliberálisokat (ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy, mert nem ők csinálják), azonban Bite Zsolt ügyében nem emlékszek hasonló felháborodásra, tüntetésekre, követelőzésre, hogy ilyen és olyan szigorításokat és szankciókat vessenek ki a pedofilokra… Sőt, megismerhettük az efebofil elnevezést, ami szerintük egy enyhébb, már-már említésre sem méltó válfaja a pedofíliának és ami egy ugyanolyan végeláthatatlan relativizálását nyitja meg ennek a témának, mint az LMBTQP mentális betegségek esetében. Lehet persze, hogy csak a beleegyezés-nem beleegyezés a felháborodásuk kulcsa, ami szintén azt támasztaná alá, hogy nem a pedofília zavarja őket. A pedofíliát relativizáló és arra érzékenyítő film propagálásakor sem ütközött erkölcseikbe a gyermekek iránti felnőtt vonzalom, sőt kifejezetten ajánlották és felmagasztalták azt…

Szintén a kettős mérce témakörébe tartozik, hogy míg most nagy hanggal tiltakoznak a pedofil bűncselekmények miatt és az ún. papi pedofília is mindig az érveléseik, vallásellenességük és humoruk tárgya, addig sohasem említik meg, hogy ezek szinte teljes egésze homoszexuális jellegű, s ha az ember ezt szóba hozza, idegesen tiltakoznak, hogy nincs összefüggés a pedofília és a homoszexualitás között. Habár a számok határozottan az ellenkezőjét mutatják…
Mindent egybevetve elvhűségük okozza igazságérzetük ezen defektjét, mert az általuk helyesnek vélt vagy abban érdekekre lelt elvek mentén érvelnek, azt próbálják megtartani és nem az igazság keresése a céljuk.

(Olvasónk – Szent Korona Rádió)

Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is