Az ELTE kutatói találtak bizonyítékokat arra, hogy maguk a gazdák idézték elő azt a bizarr nyarat két évvel ezelőtt, amikor a beígért összefüggő zivatarláncból sem esett le egy csepp eső sem.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Nagyon durva nyarunk volt két évvel ezelőtt, heteken át a legnagyobb forróságban egy szemernyi eső nem esett, hiába vonultak el felettünk a felhők. Szegeden is csak a száraz viharok voltak, villámlott, jött a sötét felhő, eső egy szál sem.
A gazdálkodók körében, akiknek a katasztrofális aszály húsbavágó károkat okozott, az terjedt, hogy az országos agrárkamara milliárdos költséggel telepített jégkármérséklő rendszerének működése idézte elő azt a bizarr helyzetet, hogy gyakorlatilag az Alföld egy széles sávjában szinte szétnyíltak a felhők. Sok helyen még a rendszereket kezelőket is megfenyegették, hogy alkalmasint baj éri őket, ha be merik indítani a jégkár elhárító rendszert. Az volt a hiedelem, hogy az ezüst-jodidok szétlövik a felhőket. Hiába tartottak fórumokat meteorológusok, mezőgazdászok, csak nem oszlott a köd.
Most az ELTE kutatói tettek ki az egyetem oldalára egy közleményt, amit a Sokszínű Vidék vett észre, hogy alaposan megvizsgáltak minden körülményt: az intenzív talajművelés miatt olyan vízzáró réteg keletkezett a talajban, ami a felszín közeli párás légréteg kialakulását akadályozta, ami pedig a zivatarok kialakulásának a feltétele.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy a táj víztároló képessége a vízszabályozásokat követő intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében jelentősen visszaesett, ami a szárazság fennmaradásához vezetett. A nehézgépes nagyüzemi művelés hatására a talajban sok helyütt létrejött egy másodlagos, majdnem vízzáró réteg, amely megakadályozza, hogy az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji csapadék eltárolódjon a talaj mélyebb rétegeiben. A felső 20–30 centiméter viszont a nyári melegben nagyon hamar kiszárad, így csökken annak esélye, hogy a maradék elpárolgásával elegendő nedvesség kerüljön az alsó légrétegekbe, és kialakulhassanak a zivatarok. A magasabban lévő légrétegekben lévő nedvesség így nem jut le a talajra.
Timár Gábor és Székely Balázs, a Geofizikai és Űrtudományi, illetve Jakab Gusztáv, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék munkatársai ezért azt javasolják, hogy az alföldi táj egy részén – becslés szerint összesen legalább egy megyényi területen – vissza kell állítani a vizes élőhelyeket, a réteket-legelőket, sőt ezekre a helyekre a téli időszak és a hóolvadás többletvizeit el is kell juttatni máshonnan is. Itt a talajszerkezet természetes vagy gyorsított helyreállása mellett a nyári időszakban jól párologtató növényzet visszatelepülését is engedni vagy támogatni kell. Ez garantálhatja, hogy ismét lehessenek zivatarok az aszályos években is, ami a mezőgazdasági területekre is juttat csapadékvizet. Ezek a „párologtató területek” az Alföld legalacsonyabb zónáiban, a mezőgazdaságilag legkevésbé értékes földekből alakíthatók ki, ahol a talaj amúgy sem optimális a szántóföldi művelésre.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
(szeged.hu nyomán Szent Korona Rádió)
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/02/16/kiderult-mennyi-medve-el-a-bukkben/
