Már a cím is provokatív, hiszen például nálunk is az oly haladó progresszív balliberálisok használják folyamatosan a középkor kifejezést pejoratív értelemben. Mégis miért kell előre mennünk a középkorba?
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a jobboldali, hagyományos értékek feltámasztásáért harcoló HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Alekszandr Dugin jelentős társadalmi változást szorgalmaz: a nagyvárosokból vidékre való visszatelepülést, hangsúlyozva a hagyományos családi értékek és a vidéki életmód újjáélesztését, mint a modernitás bajaira adott kritikus válaszokat.
Oroszországban a 2024-es évet a család évének nyilvánították. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren meglehetősen rosszul áll a szénánk. A válások, az abortuszok és a csökkenő születési ráta riasztó mértéke nemzeti katasztrófát jelez. Ha komolyan vesszük a Család évét, a hagyományokra támaszkodva (de semmiképpen a liberális vagy kommunista narratívákra, mert azok valószínűleg olyasmit tanácsolnak, ami csak a család felbomlását gyorsítja), akkor egyszerre kell visszatérnünk a gyökereinkhez és egy lépést tennünk előre.
Történelmi-szociológiai és antropológiai szempontból a család fogalma elválaszthatatlanul kapcsolódik a parasztsághoz. Szigorúan véve a “család” kifejezés az orosz társadalomban elsősorban a paraszti családot jelenti, amely a házasság révén, az elengedhetetlen gyermekkeresztséggel és a közös háztartás vezetésével kötődik össze.
A családhoz tartoztak a kis (néha nagy) jószágok, a ház, a föld, a kert, a föld megmunkálásához szükséges szerszámok és egyéb szükségletek, valamint a munkások (a “gyermek” és a “rabszolga” szavak ugyanabból a gyökből származnak az orosz nyelvben, melynek jelentése “fiatalabb munkás”, tehát aki nem segít anyának és apának, az nem gyermek).
A nomád népek esetében természetesen voltak különbségek abból a szempontból, hogy a családhoz nem korlátozták földrajzi határok köré. Bár a törzsek, klánok és rokoni csoportok esetében a legeltetési területek meglehetősen meghatározottak voltak – innen erednek a tamgák, amelyek megkülönböztetik a klánok legelőit az eurázsiai sztyeppéktől.
Érdemes megjegyezni, hogy a katonai és a papi kasztok családszerkezete eltérő volt. A harcos és a pap léte kevésbé gyökerezik a földben. A harcos a háború és a halál (valamint a háborútól és a haláltól való védelem) miatt létezik. A pap, a lelkipásztor Isten és az ég felé orientálódik. Ezért a magasabb kasztok – a papság és az arisztokrácia – körében maga a család logikája és szerkezete is megváltozott. A gyerekek például nem dolgoztak, hanem a szent szövegek tanulmányozásával sajátították el a hadászat művészetét vagy az írástudást. A lányok egyszerűen a házasságra vártak; az erkölcsi kódex a magasabb kasztok körében (különösen a lányok esetében) sokkal szigorúbb volt, mint az alacsonyabbak körében (bár ott is elég szigorú volt).
A városokban élő családok sajátos esetet jelentenek. A kisiparosok és kereskedők gyakran paraszti felmenőkkel bírtak, és a paraszti családmodellt vitték át a városba. A gyerekek itt is munkások voltak, és kézműves vagy kereskedelmi szakmákban tanultak. Ami az erkölcsi kódexet illeti, a hagyományos városi kézműves vagy kereskedő típusú családok inkább a magasabb kasztok kódexéhez – vagyis az erkölcsi szabályok szigorú és rendíthetetlen betartásához – vonzódtak.
De ez a hagyományos társadalomban volt így.
A modern kor, a kapitalizmus és az urbanizáció a család felbomlásának kezdetét jelentette. A mai liberalizmus és az ortodox kommunizmus a családot a logikai végletekig tagadja. A liberális számára a család egy szerződés, a kommunista számára a burzsoá rend maradványa. Hegel hangsúlyozza, hogy maga a polgári társadalom, ahol mindenki önmagáért él, az az intézmény, amely elpusztítja a családot. Ebben a történelem fejlődésének dialektikus mozzanatát látja, amelyet a polgári társadalomból az államba való átmenet révén kell leküzdeni, amely egyedül képes megmenteni a családot és megóvni struktúráit a mérgező individualizmustól.
Werner Sombart német szociológus megállapította, hogy a polgári városi viszonyok és az iparosodás kezdettől fogva megteremtette a család felbomlásának alapjait. Úgy vélte, hogy a kapitalizmus és a liberalizmus motorja az urbánus modern Európában a városi szeretők félig-meddig elismert intézménye volt. Vidéken, az átlagos parasztember számára problémás volt, hogy a családon kívül eltartson bárkit is. Az egyéni erőforrások növekedése és a polgárság városi életmódja hozzájárult az élősködő szeretők intézményének kialakulásához. Sombart szerint az európai társadalom kapitalizálódásának és modernizálódásának fontos tényezői voltak, vámpírként egyre többet és többet követeltek, ami elősegítette a technikai fejlődést, az innovációkat és a vállalkozói szellemet, de lerombolta az erkölcsöt.
Ebben az összefüggésben Oroszország számára a gyökereihez való visszatérés, ugyanakkor egy új fejlődési szakaszba való előrehaladás azt jelenti, hogy széles körű áttelepülést kell kezdeményezni a megavárosokból a vidéki területek felé, és végre kell hajtani egy olyan kormányzati programot, amely a falvakban, külvárosokban és kistelepüléseken való életmód átalakítását célozza meg. A jelszó lehetne: “Vissza a szülőföldre!”. Hangsúlyozva, hogy ha a parasztság jelenti a szilárd, stabil (a vidéki élet kihívásait tekintve) és nagycsaládos szerkezet történelmi alapját, akkor fontos megérteni, hogy e hagyományos családi értékek újjáélesztése lehetetlen a vidéki, paraszti életmód megújítása nélkül.
Ezért az épületszerkezeteknek alacsonyaknak és vízszintesen elterülőnek kell lenniük. A magas, “méhkaptár alakú” szerkezetek hátrányai az újévi súlyos fagyok idején váltak nyilvánvalóvá. Oroszországnak arra kellene törekednie, hogy településeivel inkább horizontálisan, mint vertikálisan terjeszkedjen. A nagyobb városokban, különösen a fővárosokban a lakosság száma nem haladhatja meg az egymilliót. A felesleges lakosságot arra kell ösztönözni, hogy visszatérjen a vidéki területekre.
Ilyennek kellene lennie a Család évének – az állami ideológia megerősítésével és a földhöz való visszatéréssel.
Egyesek feltehetik a kérdést: mi a helyzet az iparral és a technológiával?
Először is, a programozás és a fejlesztések saját otthonunkból, az internetre csatlakozva is elvégezhetők. Ráadásul a friss levegő és a szerető család elősegíti a gondolkodást.
Másodszor, az ember dolgozhatna a városokban rotációs alapon, ahogyan azt északon teszik. Például, mérnökök egy csoportja megérkezik, szörnyű körülmények között él a városban – majd visszatér vidékre.
Mindenki tudja, hogy Berdjajev az “új középkorról” beszélt. De kevesen értik, hogy ez mennyire csodálatos.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Alexander Dugin: eszkatologikus értelmezés nélkül a helyzet megmagyarázhatatlan
(Arktos nyomán Szent Korona Rádió)