148 éve, 1875. november 13-án született az Arad megyei Magyarpécskán (ma Pecica, Románia) Klebelsberg Kuno gróf, a két világháború közötti időszak legnevesebb kultúrpolitikusa. Klebelsberg a megcsonkított ország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét a művelődés fejlesztésében látta.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Apja osztrák katonatiszt, anyja dunántúli köznemesek sarja volt. Apja halála után a család Székesfehérvárra költözött, ahol a ciszterci gimnáziumban folytatta tanulmányait. Budapesti, berlini, müncheni és párizsi egyetemi évek után, 1898-ban a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán a politikai tudományok doktorává avatták.
Ezt követően állami szolgálatba lépett: 1898 és 1910 között a miniszterelnökség munkatársa, majd osztályvezetője, 1914-ig a Közigazgatási Bíróság, majd a Hatásköri Bíróság tagja volt. Tisza István második kormánya alatt, 1914 januárja és 1917 márciusa között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, majd 1917 márciusától júniusig a miniszterelnökség politikai államtitkára lett. 1917–1918-ban a Nemzeti Munkapárt képviselőjeként vett részt az Országgyűlés munkájában.
A Tanácsköztársaság idején a letartóztatás elől bujkálni kényszerült vidéken, majd annak bukása után visszatért a politikába: 1920-tól a Keresztény Nemzeti Párt, 1922-től 1931-ig az Egységes Párt országgyűlési képviselője, 1921–22-ben a Bethlen-kormány belügyminisztere, 1922 júniusától vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1930-ban az elsők között kapta meg a Horthy Miklós kormányzó által alapított Corvin-láncot, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia munkáját is támogatta.
A gróf portréja az 1900-as évek elejéről
Klebelsberg a csonka Magyarország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét a művelődés fejlesztésében látta. Konzervatív reformjaival egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtése és hatalomra juttatása volt a célja. Úgy vélte, hogy a tehetséges vezetők megtalálásában és kiválasztásában a középiskoláknak van meghatározó szerepük. A vezető- és posztgraduális képzés céljából hozta létre Nyugat-Európában a Collegium Hungaricumok hálózatát: 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben Rómában, Párizsban és Zürichben nyílt ilyen intézmény.
Magyarországon először ő dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. A kutatások összehangolt fejlesztésére 1930-ban létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot, az anyagi támogatás biztosítására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal.
Jelentős hangsúlyt fektetett a Pozsonyról Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem, valamint a debreceni Tisza István Tudományegyetem fejlesztésére. Felépíttetett továbbá 21 klinikát és három főiskolát – a testnevelésit Budapesten, az erdészetit Szegeden és Sopronban –, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet.
Kultúrpolitikájának másik pillére a tudományos ismeretek terjesztése, a népoktatás és népművelés volt. Kultuszminisztersége idején zajlott le a magyar közoktatás egyik legnagyobb és legsikeresebb reformja.
Óriási népiskola-építési programot indított el az Alföldön, három év alatt 5784 tanterem és 2278 tanítói lakás építését rendelte el. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát is felállíttatott.
Ezzel párhuzamosan került sor a polgári iskolák és a középiskolák reformjára, a középiskolák tananyagának korszerűsítésére, sőt, a tankötelezettséget is 16 éves korra emelte. Kiemelt ügyként tekintett a népegészségügyre, az egészségügy legsürgetőbb feladatának a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot tartotta. Törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását, és ő valósította meg először hazánkban a tudatos sportpolitikát és -diplomáciát, megépíttette a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát.
Klebelsberg Kunó munkájának köszönhetően számos elemi iskolát avattak fel országszerte (Kispest, 1926) (Magyar Nemzeti Múzeum)
Klebelsberg 1931 augusztusában, a Bethlen-kormány lemondásakor tíz év után megvált miniszteri posztjától. Alig egy évvel később, 1932. október 11-én hunyt el szívelégtelenségben Budapesten. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd innen Szegedre vitték, és az ottani Fogadalmi templomban helyezték örök nyugalomra.
A dómban 1935-ben elkészült jelképes sírja fölött a következő felirat olvasható: „Gondolattal, szóval, írással, alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát, virulása felett virraszt a feltámadásig.” Személyét általános köztisztelet övezte, a halála után három évvel kiadott Gróf Klebelsberg Kuno politikai hitvallása című munka előszavában a „legnagyobb álmú magyar kultúrpolitikusként” hivatkoztak rá.
A második világháborút követően részben elítélték, részben elhallgatták tevékenységét, szellemi rehabilitációja csak a rendszerváltás után valósulhatott meg. Emlékére több díjat is alapítottak, 1939-ben Budapesten emlékművet avattak tiszteletére, nevét viseli több iskola, egy budapesti kulturális központ, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, valamint 2011 óta a Szegedi Tudományegyetem könyvtára is.
(mult-kor.hu nyomán a Szent Korona Rádió)
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/11/27/az-utolso-varostrom-magyarorszagon-mare-1956/
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/11/11/a-levegoben-egy-lovast-pillantottak-meg-kivont-karddal-szent-marton-megjelent-koszeg-ostromakor/
