Egy héttel ezelőtt ért véget az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Ókori Régészeti Tanszékének Simon Bence által vezetett ásatása Pilisszentivánon. A Pilisszentiván Önkormányzatának anyagi támogatásával, a Ferenczy Múzeumi Centrummal, az Archeovertex Kft.-vel és a Közösségi Régészeti Egyesülettel partneri együttműködésben végzett tervásatás két héten keresztül, lelkes önkéntesek bevonásával, festői környezetben zajlott. Ennek során egy római kori falutelepülés kincseire és épületeire bukkantak.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
A Hársas-forrás közelében állt egykor a római kori falutelepülés
Az ELTE intézetének blogja, az Ásónyomon tájékoztatása szerint a lelőhely hazánkban párját ritkítja, ugyanis elenyésző azoknak a római kori településeknek a száma, amelyeket erdei környezetben azonosítottak.
Úgy tudni, a falutelepülés Aquincum északnyugati hátországában, az Aranyhegyi-pataknak vizet adó Hársas-forrás környezetében, egy természetes teraszon helyezkedik el. A lelőhelyet 2009-ben Marlok Tamás azonosította, majd 2014-2018 között folyt kutatás a területen. Pár éves szünet után azonban idén felpörögtek az események.
Innovatív technológia is segített a feltárásban
Először önkormányzati forrásból a Pázmány Péter Katolikus Egyetem talajradaros vizsgálatot hajtott végre. Simon Bence útmutatása alapján pedig a Lumen Drone Services végzett önköltségén légi lézeres felszínszkennelést (LiDAR) a lelőhelyen. Utóbbi felmérés alapján azonosítani lehetett a településre felvezető utat, illetve a három hektárra biztosan kiterjedő település keleti, északi és déli határait.
Az Ásonyomon úgy fogalmazott, az idei ásatás célja a felkanyarodó út mellett 2014-2018 között azonosított épületek alaprajzának és a település időrendjének tisztázása volt. A szokatlanul meleg október végi ásatás során 166 négyzetméter felületen nyitottak szondát. Valamivel több, mint 350 négyzetméteren folytattak tisztítási és kisebb bontási munkálatokat, hogy a korábban feltárt falak vonalát meghatározhassák.
Három épületet sikerült feltárni a Pilisben
A feltárt három épület nem lakó, hanem mezőgazdasági funkcióval bírhattak, ugyanis tetőcserép csak elvétve került elő. Az eróziónak vagy a kitermelésnek köszönhetően az alapozások kötőanyag nélküli kősorát tudták már csak dokumentálni. Hasonló okból egyedül a nyugati épületben találtak járószintet.
A legnagyobb, középső épület alaprajza eredetileg a római kori vidéki településekre jellemző egyharmad-kétharmad osztású, téglalap alaprajzú volt, amelyet északi irányban két helyiséggel bővítettek. A déli traktus sarkában egy mészkövekkel és összetört kerámiaréteggel alapozott fűtő/sütő kemence került elő.
A keleti épület alatt szintén egy kör alakú kemence platniját, kőfalát és oldalépítményét tárták fel, számos kerámiatöredék kíséretében. Az ásatáson szondázták a körülbelül 5-6 méter széles út felszínét is, de a szórvány régészeti leletanyagon kívül útfelületet nem találtak.
Igazi ókori római kincsek kerültek elő a falutelepülés feltárása során
„A hőn várt keltákat nem sikerült a feltáráson azonosítani, de igen korai, 1-2. század fordulójára tehető, kézzel formált, látszólag régészeti kontextus nélküli, bennszülött jellegű edények kerültek elő a középső épület alapozási szintje alól” – írják a beszámolóban.
Velünk élő történelem – Szent István király első ezüstdánárja került elő Veszprémben
(Lelépő nyomán Szent Korona Rádió)