A nevezett megszólalásokból két fő motívum rajzolódik ki. Egyrészt igyekeznek előkészíteni a talajt annak, hogy itt bizony kimondva vagy kimondatlanul, de kollektív büntetés vár a palesztinokra. Ez egy kimondott erős szándék, és szinte minden megszólalás mögött ott húzódik, ezt kár lenne eltagadni.
A másik, hogy igyekeznek úgy keretezni az egészet, mintha itt nem a zsidók és a palesztinok szembenállásáról lenne szó. Itt is vannak fokozatok, ezt az érvet először azzal igyekeznek elfogadtatni velünk, európaiakkal, hogy „Izrael nem más, mint a nyugati világ védőbástyája, amely minket véd”. De aztán tovább is mennek, úgy állítják be, hogy „a Hamász gyakorlatilag a teljes emberiségre tör, nem csak a zsidókra, és ha nem állítjuk meg, pusztulás fenyegeti az emberi civilizációt”.
Természetesen egyik sem igaz.
Sőt, ami azt illeti, az, hogy Európába is sikeresen importálódott az izraeli-arab konfliktus, az az elmúlt évtizedekben nagyban köszönhető a politikailag aktív zsidóságnak is, hiszen jelentős hányaduk volt a multikulti ideológia erőltetése mögött, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megszűnjön az európai nemzetek etnikai homogenitása, mely szerintük a „fasizmus melegágya”, amiből mint tudjuk, „újabb holokauszt” lesz.
Hát, finoman szólva fordítva sült el, Nyugat-Európa utcáin pont az új jövevények fenyegetik a zsidókat. Persze, sajnos azt is elérték, hogy az európai nemzetek ma már nem igazán emlékeztetnek egykori önmagukra.