Az izraeli eszkaláció láncreakcióhoz vezethet. A palesztinoknak esélyük sincs egy ilyen háborúban, mert nem tudják elpusztítani Izraelt, vagy jelentős katonai vereséget mérni rá – írja Alexander Dugin.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
De Izraelnek sincs miért harcolnia. Palesztina formálisan izraeli terület, amelyet nem ellenőriz, és semmilyen körülmények között nem ellenőrizhet. Lehetetlen fizikailag is elpusztítani az összes palesztint.
Ha más nemzetközi helyzetben lennénk, a palesztinok számíthatnának a nemzetközi baloldal együttérzésére, de az USA-t neokonok és globalisták vezetik. Egyértelműen nincs idejük a palesztinokra. Bár Izrael nacionalista politikája nem áll túl közel hozzájuk.
De itt a láncreakció – és mindenekelőtt az iszlám államok (elsősorban Irán, Törökország, Szaúd-Arábia, más Öböl menti országok és Egyiptom) magatartása – logikus folytatása lehet itt. Legalábbis erre gondolhattak a Hamász stratégái, amikor úgy döntöttek, hogy konfliktust indítanak.
Erősödik a multipolaritás, gyengül a nyugati hegemónia intenzitása a kollektív Nem-Nyugat országaiban. A Nyugat szövetségesei az iszlám világban – elsősorban Törökország és a szaúdiak – nem követik automatikusan Washington minden parancsát. Ebben a helyzetben lesz az, hogy az iszlám pólus, amely nemrég demonstratívan csatlakozott a BRICS-hez, kiállja a próbáját.
Természetesen a konfliktus más területekre is kiterjedhet. Elképzelhető, hogy Iránt és a Hezbollahot bevonják ebbe, ami a katonai műveletek esetleges áthelyezését jelenti Libanon és Szíria területére. És magában Izraelben is van elég palesztin, aki heves gyűlölettel gyűlöli a zsidókat. Mindez beláthatatlan következményekkel járhat.
Véleményem szerint az Egyesült Államok és a globalisták most mindent megpróbálnak kioltani, hiszen a további eszkalációból semmi jót nem tudnak kihozni.
És még valami: analógiák a szeparatizmus, az irredentizmus stb. már nem aktívak a világ különböző régióiban. A Nyugat elismeri a területi egységet és a népek elszakadáshoz való jogát, amikor az előnyös számára. És nem ismeri el, ha ez nem nyereséges. Nincsenek szabályok. Valójában ezt is ugyanúgy kell kezelnünk (azonban mi is tesszük). Ami hasznunkra válik, az helyes.
Az izraeli-palesztin konfliktusban Oroszországnak – legalábbis egyelőre – nehéz csak az egyik oldalt választania. Minden konfigurációnak vannak előnyei és hátrányai. Régi kapcsolatok vannak a palesztinokkal, és ők természetesen áldozatok. De Izrael jobbszárnya semleges-barát politikát kíván folytatni Oroszországgal szemben. És ezzel eltér a kollektív Nyugat vad és egyértelmű russzofóbiájától.
Most sok múlik azon, hogyan alakulnak a további események.
Igen, és természetesen nem szabad szem elől téveszteni az események eszkatologikus dimenzióját. A palesztinok „Al-Aqsa Storm”-nak nevezték hadműveletüket, vagyis újra nő a feszültség Jeruzsálem és a Templom-hegyi Harmadik Templom felépítésének messiási (Izrael számára) horizontja körül (ami az Al Aksza mecset, fontos muszlim szentély lebontása nélkül lehetetlen). A palesztinok a muszlimok eszkatologikus érzékenységét próbálják lángra lobbantani – mind az erre mindig érzékenyebb síitákban, mind a szunnitákban (elvégre a világvége és a végső csata indítékai nem idegenek tőlük). Izrael és a cionizmus a muszlimok számára a Dajjal.
Hogy ez mennyire komoly, azt hamarosan meglátjuk. De mindenesetre világos, hogy aki figyelmen kívül hagyja az eszkatológiát, az semmit sem fog megérteni a modern nagypolitikában. És nem csak a Közel-Keleten, bár ez ott a legnyilvánvalóbb.
(AGDchan nyomán Szent Korona Rádió)
