Parlamenti választásokat tartottak szombaton Felvidéken. Hiába sikerült hosszú vajúdás után egységesnek tűnő listával indulnia a magyar pártoknak, ez sem lett elég a bejutáshoz. Valószínűleg újra Robert Fico alakíthat kormányt, de esélyes egy liberális koalíció is. Ján Slota egykori pártja viszont újra színre lépett. De hogyan értékeli ezt egy felvidéki? Cikkünkből kiderül, ugyanis alább egy felvidéki lakos helyzetértékelése következik.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Az elmúlt választási ciklusok során kudarcot kudarcra halmozott a felvidéki magyar politikai érdekképviselet. Ez részben a MOST-HÍD megosztó munkájának, de inkább az eredményeket felmutatni képtelen, megélhetési politikusoknak volt betudható. Ha úgy vesszük, a MOST-HÍD megjelenésével piaci verseny lépett elő a politikai térben, ahol a magyar szavazatok megszerzéséhez már nem volt elegendő pusztán annyi, hogy „mi vagyunk a magyar párt“. A választók hiteles politikusokat, választási programot, de legfőképpen eredményeket vártak el. A megosztottság éveiben természetesen a MOST-HÍD se tudott sok mindent felmutatni, így az ő kávéjuk is hamar lefőtt.
A Magyar Közösség Pártja (MKP) az utolsó pillanatban kapott észbe, hogy az egység megteremtése lehet az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatnak fennmaradásuk érdekében. Évekig tartó, szappanoperákat megszégyenítő intrikákkal és a valóságshow-k világát idéző sárdobálással kísérve, de sikerült egy tömbbe gyúrni az MKP-t, a HÍD-at és az új generációt képviselő Összefogást. A választási lista összeállításakor egy jó foci klubhoz hasonlóan még egy ütőképes játékost is sikerült leigazolniuk Gyimesi György személyében.
Gyimesi György a szlovák OĽaNO képviselőjeként ült bent a szlovák parlamentben, ahol vehemensen képviselte a magyar közösség érdekeit. Felszólalásaival, jó retorikai készségével és szimbolikus cselekedeteivel (pl. magyar trikolóros maszkban ült a pozsonyi parlamentben) hamar nagy népszerűségre tett szert a felvidéki magyarság körében. A magyar pártokból összegyúrt Szövetségtől jó taktikai lépés volt őt felvenni a választási listájukra.
Gyimesi megosztó személyisége azonban sok embernek szúrta a szemét. A MOST-HÍD ultimátumot adott a Szövetségnek, ha ő jön, akkor ők mennek. Ennek hátterében Gyimesi korábbi kijelentése állt, miszerint a MOST-HÍD áruló. A fenyegetőzők kórusához csatlakozott az Összefogás is, aminek egyik vezető politikusa, Orosz Örs bejelentette, hogy Gyimesi érkezése esetében ők „hibernálni“ fogják magukat a választások idejére. Jelentsen ez bármit is. Orosz Örstől nem volt váratlan ez a lépés, ugyanis a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője előszeretettel ad teret fesztiválján liberális előadóknak és szoros kapcsolatot ápol olyan újságírókkal, akiknek munkássága főként a nemzeti érzelmű felvidéki magyar rendezvények és személyek ellehetetlenítésében merül ki.
Végül Gyimesi György maradt a Szövetség listáján, a MOST-HÍD liberálisabb vonala kilépett, a párt egy része viszont maradt a pártszövetségben. A távozó hidasok a Fehér Csaba nevével fémjelzett szatelitpártjukat, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget nevezték gyorsan át MOST-HÍD 2023-ra, hogy indulhassanak a választásokon. Orosz Örsék hibernációja is elég rövidre sikerült, mert bár elvi okokból nem akartak Gyimesivel egy listán indulni, végül mégis csak visszakullogtak a választási listára.
Ilyen előjáték után sokan kételkedtek, hogy mennyire tud egységes lenni egy ilyen heterogén politikai formáció, de a kampányban sikerült a Szövetségnek egységes képet mutatni. Az „oszd meg és uralkodj!“-elv alapján a magyar szavazatokért továbbra is ringbe szállt a levitézlett Mikuláš Dzurindával összeállt MOST-HÍD 2023 és az ex-agrárminiszter zöldbáró, Simon Zsolt nevével fémjelzett Magyar Fórum is, aki még a cigánypárttal is összeállt.
A közvéleménykutatások mindvégig esélytelennek mérték a Szövetséget, miközben a másik két „magyar“ formációt 1-2% környékére tették. A választási eredmények azonban köszönőviszonyban sem voltak az előrejelzésekkel. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon ennyire pontatlanok voltak a felmérések vagy ezzel is csak az „elvesztegetett szavazat“ narratívát próbálták erősíteni a választók felé?
A leadott szavazatok alapján a Szövetség nem esélytelenként indult a választásokon, hiszen a szavazatok 4,38%-át szerezték meg, azonban ez a 130 000 szavazat kevés volt ahhoz, hogy átjussanak az 5%-os küszöbön. Ezzel szemben a közvéleménykutatások által 1-2% közé mért MOST-HÍD és Magyar Fórum 0,26%-ot illetve 0,11%-ot ért el. A Szövetség vereségét mégsem lehet a megosztottságra fogni, hiszen a két vetélytárs szavazataival együtt se jutottak volna be. Az okok között sokan a párt színeiben indult és megválasztott polgármesterek kampány során képviselt passzivitását emlegetik. Úgy látszik, aki már pénzes pozícióhoz jutott a párt révén, annak már nem volt olyan fontos, hogy országos szinten is legyen érdekképviselet. A párt részéről kritika érte a választókat is, ugyanis a több mint 400 000 felvidéki magyarból csupán 130 000-en adták le voksukat a magyar pártra. Hogy ez a választók érdektelenségének vagy az MKP évtizedes semmittevésének a gyümölcse-e, azt ki-ki döntse el belátása szerint. Nagy valószínűséggel mindkettő szerepet játszott a végeredmény megszületésében.
Ha a megosztottságnak voltak igazi vesztesei ezen a választáson, akkor azok a szlovák nacionalisták voltak. Marian Kotleba pártja ugyanis számos belső viszály és bírósági ügy nyomán szétszakadt, a pártból kivált képviselők pedig Republika néven új pártot alapítottak. Mivel Kotlebát pont a legértelmesebb és legvállalhatóbb emberei hagyták el, a Republika joggal számolhatott a parlamentbe jutással. A tervük azonban nem jött be, ugyanis kicsivel, de pont lecsúsztak a bejutásról. A Republika a szavazatok 4,75%-át, míg Kotleba pártja, az ĽSNS 0,84%-át szedte össze. Velük szemben azonban az egykor Ján Slota nevével fémjelzett SNS 5,62%-kal újra bejutott a szlovák parlamentbe. Kotlebáék szavazói úgy tűnik, hogy átpártoltak Uhríkhoz (Republika) és az SNS-hez. Ettől függetlenül még lehet jövője a Republika antiglobalista, bevándorlásellenes és eu-szkeptikus politikájának, ami bár kerüli a politikai korrektséget, mégis egy vállalhatóbb stílusban van bemutatva, maguk mögött hagyva az útszéli stílust.
A választások nagy vesztese Igor Matovič és kormánya, akiknek a választók a maffiaállam megszüntetésére adtak anno megbízást. Bár Matovičék neki is álltak a munkának, több-kevesebb sikerrel, pár fehérgalléros bűnözőt rács mögé is küldtek, közbeszólt a Covid és az azt követő gazdasági válság. Ezt tetézte később a háború. Hálátlan feladat volt ilyen időszakban kormányozni, főként olyan szövetségessel, mint Sulík, aki rosszabb volt, mint maga az ellenzék. A lakosok körében egyre népszerűtlenebb lett a kormány, így Robert Ficonak és a maffiakapcsolatokkal sűrűn átszőtt brigádjának csak kényelmesen hátradőlve kellett kivárnia a választásokat. Az eredmény borítékolható volt, be is húzták a szavazatok 22,94%-át, amit a nagy rivális Progresszív Szlovákia 17,96%-a követett a rangsorban. A harmadik helyen a Robert Fico egykori párttársaiból verbuválódott Hlas végzett a maguk 14,7%-ával. Így jó eséllyel alakíthat kormányt a SMER a SMER 2.0-nak tekinthető Hlasszal. Az SNS, ahogy korábban, valószínűleg ezúttal is készségesen fog ebben segédkezni. A szlovák Momentumnak tekinthető Progresszív Szlovákia, bár a többi bejutott párttal együtt tudna kormányt alakítani, valószínűleg nem fog lehetőséghez jutni.
Hogy ez milyen hatással lesz a felvidéki magyarokra?
Robert Ficot és kormányzását már volt „szerencséje“ megismerni a felvidéki magyarságnak. Bár Fico azóta lejjebb tekerte a magyargyűlöletét, hiszen Orbán Viktor nagy szövetségesének tartja magát, ne legyenek illúzióink, szó nélkül fog rátaposni a helyi magyarságra. Megteheti mindezt, hiszen azelőtt sem kockáztatott vele komolyabb magyarországi ellenlépést. Az Orbán-kormánynak a Brüsszellel szembeni V4-egység fontosabb, mint pár százezer felvidéki magyar. Azokat majd lekenyerezi pár BGA-s támogatással. Ami Fico bandáját illeti, azok valószínűleg már alig várják, hogy újból ők nevezhessék ki az ügyészeket, bírókat és a rendvédelmi szervek vezetőit, így megszüntethetik az ellenük folyó nyomozásokat, eljárásokat. Lassan, de biztosan visszatérhet minden a maga megszokott korrupt vágásába.
Természetesen azzal sem jártak volna jobban felvidéki testvéreink, ha a Progresszív Szlovákia váltja le a Fico-kormányt, hiszen akkor nyakló nélkül zúdult volna a nyugati woke-hullám a lakosok nyakába. Jött volna a deviánsházasság, a drogliberalizáció, a gender-kultusz és az államkassza utolsó euróit is Ukrajnába küldték volna, hogy megfeleljenek a brüsszeli gazdáiknak.
Hogy merre tartson ezután a felvidéki magyarság és az érdekképviseletükre törekedő Szövetség?
Vonják le a következtetéseket és kezdjenek el dolgozni! Hozzanak létre kézzel fogható eredményeket helyi szinten és akkor talán a következő választásokon megbízást kapnak a választóktól arra, hogy országos szinten is képviseljék érdekeiket.
Románok: elismerhetjük Koszovó függetlenségét, hiszen a székelyek úgysem tudnak elszakadni
(Szent Korona Rádió)