Ahogy minden évben, a második ágfalvi csata dátumához legközelebb eső hétvégén, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében idén is megemlékeztek a nyugat-magyarországi felkelés hőseiről, a Rongyos Gárda Emléktúra keretében. Alább a HVIM beszámolóját közöljük változatlanul:
A HVIM vár az Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúrára is!
A túra a soproni Szent Mihály temetőben vette kezdetét, ahol elhelyeztük az emlékezés virágait Szechányi Elemér és Machatsek Gyula sírjánál, akik a második ágfalvi csatában haltak hősi halált. Miközben elhaladtunk Sopron főbb nevezetességei mellett, a túra főszervezője, Horváth Gábor vármegyés bajtársunk, ismertette a város legjelentősebb történelmi eseményeit. A Széchenyi téri Hűségzászlónál megtudhattuk, hogy 1921-ben itt gyűlt össze a több ezer fős tömeg, köztük vegyesen magyar, német, horvát lakosok, hogy tiltakozzanak az igazságtalan elcsatolás ellen, hiszen a régi korok embereit még érdekelte a hazájának sorsa, hogy a legnagyobb fenyegetettség idején is kiálltak az igazság mellett és nem kényelmesedtek bele a modern jólétbe. Gábor elmondta azt is, hogy azért ott tüntettek a helyiek, mert a Széchenyi-palotában volt az antant delegációja, akik az osztrák bevonulást várták, hogy átadják nekik a várost. Sőt, Ostenburg-Moravek Gyula is ugyanezen a téren tartott díszfelvonulást csendőreivel, akik fegyvert adták a felkelőknek, majd végül levették a csendőri egyenruhát, hogy ők is harcoljanak a hazáért.
A várost elhagyva, a túra első megállója a Trianoni Emlékpark mellett található Rongyos Gárda Emlékműnél volt. Kónya Dorka, a HVIM szóvivője itt mondta el megemlékező beszédét, melyben kiemelte hogy a rongyosok a „saját testükkel képezték Magyarországnak a határát azzal az idegen haddal szemben, amely el akarta venni hazánknak ezen részét”, valamint azt is elmondta, hogy „amíg képesek vagyunk meghozni az áldozatot egy magasabb jó érdekében, addig igenis halhatatlanná válunk” és a Rongyos Gárda harcosai „sokkal inkább élők ma, mint azon kortársaink, akik képesek lennének az első nehézségnél odaadni a hazánkat és a saját bőrüket menteni”.
A túra útvonala Brennbergbányán és több környező falun keresztül vezetett, ahol akkoriban a felkelők is jártak. A folyamatos szintemelkedők és a hőség próbára tették még a tapasztaltabbakat is, de a túra fáradtságai közel sem volt olyan embertpróbálóak, mint a Rongyos Gárdisták harcai, viszont a hőstetteikre való emlékezéssel leróhattuk tiszteletünket előttük, s lélekben kissé felkészülhettünk arra, hogyha eljön az idő, nekünk is hasonlóképp kell helyt állnunk, az első sorokban.
Mielőtt beértünk Ágfalvára, a Ház-hegyi kilátót is megmásztuk, ahonnan a Soproni-hegységre és a tenyérnyi, de annál festőibb településekre is ráláthattunk, melyeket jogtalanul csatoltak Ausztriához, az igazságtalan békediktátum során. A megemlékezés utolsó állomása Ágfalva volt, ahol mind Baracsi László sírjánál, mind a róla elnevezett emlékműnél elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.
Köszönjük a szervezést a helyi vármegyés bajtársaknak, valamint köszönjük minden résztvevőnek, hogy velünk együtt rótták le tiszteletüket Nyugat-Magyarország hősei előtt.
További képek a túráról:
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/09/22/mennyi-penzt-kalapozott-ossze-a-partizan-mar-megtekintheto-a-legujabb-mi-magunk-vlog/
(HVIM.HU)
