Kétségtelen, hogy Amerika vezető szerepe az utóbbi években meggyengült. Hogyan fog reagálni a fennálló helyzetre például a hírszerzés? Leonid Savin írása a témában.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Augusztus 10-én Avril D. Haines, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója közzétette a 2023-as Nemzeti Hírszerzési Stratégiát (NIS), amely felvázolja a hírszerzési stratégiát a következő négy évre.
A sajtóközlemény kimondja, hogy A Nemzeti Hírszerzési Stratégia megfogalmazza azt, amit a hírszerző közösségnek kultiválnia kell ahhoz, hogy a jövőben hatékony legyen: információs és technológiai előny, széles körű partnerségek, valamint tehetséges és sokszínű munkaerő, miközben az amerikai értékeket megtestesítő IC-ről alkotott elképzelésünket követik. Kiemeli továbbá a hírszerző közösség egyre bővülő szerepét nemzeti kritikus infrastruktúrájuk, valamint szövetségeseik és partnereik ellenálló képességének támogatásában.
Más szóval, az amerikai infrastruktúra más országokból ellopott kereskedelmi információkra támaszkodik, amelyeket az amerikai hírszerző ügynökségek, nem pedig az amerikai mérnökök és ipar szolgáltatnak a helyi vállalkozóknak. Ez megtestesíti Amerika értékeit, amelyek többek között magukban foglalják mások szellemi tulajdonának elvételét. Ez a koncepció jól ismert az angol gyarmatok Brit Birodalomtól való függetlenedése óta, amely tovább terjeszkedett Észak-Amerikában és azon túl.
A NIS-ben leírt hat cél magában foglalja a mai környezet alapvető aspektusait: az Egyesült Államok és Kína + Oroszország közötti verseny kulcsszerepe; az új technológiák, ellátási láncok és állami gazdasági kormányzás növekvő jelentősége a nemzetbiztonság szempontjából; a szubnacionális és nem állami szereplők növekvő befolyása; valamint az olyan közös globális fenyegetések konvergenciája által támasztott kihívások, mint az éghajlatváltozás és az egészségbiztonság.
Az amerikai hírszerzés számára alapvető fontosságú NIS mind a 18 divízióvezető hozzájárulását tükrözi a csapat műveleteinek, befektetéseinek és prioritásainak irányításában.
Ami magukat a célokat illeti, ezek a következők:
– A kémkedés pozicionálása a stratégiai verseny fokozása érdekében “azon képesség javításával, hogy időszerű és pontos betekintést nyújtson a versenytársak szándékaiba, képességeibe és intézkedéseibe a nyelvi, technikai és kulturális szakértelem képességeinek megerősítésével, valamint a nyílt forráskód, a “nagy adatok”, a mesterséges intelligencia és a fejlett analitika kiaknázásával. Ez az irány összhangban van az elmúlt 10 év technológiai és intelligencia trendjeivel. Fontos volt benne megemlíteni a versenytársak szándékait.
– Toborozzon, fejlesszen és tartson meg egy tehetséges és sokszínű (látszólag deviáns viselkedésű egyénekre utal, akikre kvóta vonatkozik az amerikai ügynökségekben) munkaerőt, amely egységes közösségként működik. “A Közösségnek le kell küzdenie a régóta fennálló kulturális, strukturális, bürokratikus, technikai és biztonsági kihívásokat, hogy újragondolja és biztosítsa a jövő IC munkaerejét.” Úgy tűnik, hogy itt van egy bizonyos ellentmondás Amerika kijelölt értékeivel. Lehet, hogy a fenti problémák felszínesek? Figyelembe véve a biztonsági ügynökségek általános hanyatlását az Egyesült Államokban, az olyan bennfentesek által tett kinyilatkoztatásokat, mint Edward Snowden, és az amerikai politikai kultúra romlását, úgy tűnik, hogy ezek a problémák rendszerszintűek, és nem valószínű, hogy a hírszerzés kezelni fogja őket.
– Interoperábilis és innovatív megoldások megvalósítása nagy méretekben: ehhez a stratégia szerint a hírszerző közösségnek létre kell hoznia “egységes hírszerzési beszerzési hatóságokat, központosított ajánlattételi rendszereket és egy közösségi szintű szerződéskötési rendszert, mindezt automatizálási eszközökkel támogatva. A Közösség egészére kiterjedő, közös szabványokon alapuló adatközpontú megközelítés elengedhetetlen az új képességek teljes ígéretének megvalósításához.” Bár ez ésszerű lépésnek tűnik, hasonló javaslatokat évek óta nem hajtottak végre az Egyesült Államokban. Ezért nem világos, hogy ezt hogyan fogják elérni.
– A partnerségek diverzifikálása, bővítése és megerősítése: “Bár továbbra is befektetünk a meglévő partnerségekbe (pl: Öt Szem), újakat alakítunk ki, hiszen a változó kihívások – a kibertámadásoktól és az éghajlatváltozástól a világjárványokig és a külföldi rosszindulatú befolyásig – új és változatosabb partnerségekbe való befektetést is igényelnek, különösen a nem állami és szubnacionális szereplőkkel. A vállalatoktól a városokon át a civil társadalmi szervezetekig ezeknek a szereplőknek az ötletei, innovációi, erőforrásai és cselekedetei egyre inkább alakítják társadalmi, technológiai és gazdasági jövőnket.” Ez a tendencia veszélyesen vezethet a fokozott militarizációhoz nemcsak a polgári lakosság, hanem más államok körében is.
A kommunikációs információs rendszerek képességeinek és szakértelmének bővítése a transznacionális kihívásokkal kapcsolatban: A NIS magyarázata szerint ezek a kihívások magukban foglalják “az éghajlatváltozás, a kábítószer-kereskedelem, a pénzügyi válságok, az ellátási lánc zavarai, a korrupció, az új és visszatérő betegségek, valamint a feltörekvő és diszruptív technológiák hatásai miatti gyakoribb és intenzívebb válságokat”, amelyek viszont aláássák a biztonságot. A válságok közé tartoznak a polgári zavargások és a migráció is. Ezenkívül ez a rendelkezés nem új. Az ilyen kijelentések már 20 éve minden stratégiában megtalálhatók.
– A reziliencia fokozása: a hírszerző közösség részvételének növelése a kritikus infrastruktúra védelmében a korai előrejelzések biztosítása érdekében, ami megbízhatóbb helyreállításhoz és reagáláshoz vezethet. Ezenkívül elengedhetetlen, hogy kiterjessze szerepét “az ellátási láncokat fenyegető veszélyek és sebezhetőségek megértésében, valamint a kormányzati és ipari partnerek infrastruktúráját fenyegető veszélyek enyhítésében”.
Hasonlóképpen, ez a retorikai kijelentés meglehetősen régi. Az egyetlen különbség az, hogy Amerikának több problémával kell szembenéznie, mert az ellátási láncok megváltoztak. Ez azt jelzi, hogy az ország vezetése figyelmen kívül hagyta a korábbi figyelmeztetéseket. Az is valószínűtlen, hogy a Fehér Ház adminisztrációja, beleértve a 2024-es új váltást is, nagyobb körültekintést gyakorolna, mint elődei.
Mi áll Törökország nyugat számára kedvező döntéseinek hátterében?
Az Egyesült Államok vallási nyomásgyakorlást használ politikai célokra
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)