A sötétzöldek az atomenergia teljes elvetéséért, az iparág leépítéséért kardoskodnak. Csernobil és Fukusima példáján folyamatosan az ágazat veszélyessége mellett érvelnek, pedig megfelelő szakértelemmel a legzöldebb és legbiztonságosabb energiaellátási lehetőség az atomenergia. Mi lesz ilyen körülmények között a jövője? Leonid Savin geopolitikus körüljárta a témát:
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
2023 áprilisának végén fontos esemény történt: a Roszatom – orosz állami vállalat – a törökországi Akkuyu atomerőműbe leszállította az első adag nukleáris fűtőanyagot. Ugyanebben az időben több európai vezető is bejelentette, hogy nem kíván szankciókat támogatni vagy kivetni az orosz atomenergiaipar ellen, mivel ezen ágazat az egyik legígéretesebb trend.
Az atomiparnak kell felölelnie a tudásintenzív technológiákat, valamint egy speciális biztonsági rendszert is létre kell hozniuk, mely által egyszerre válik bonyolulttá és kritussá azon országok számára, amelyek erre az iparágra támaszkodnak.
Miközben a Nyugat és a Kelet is úgy látja, hogy közvéleményük potenciálisan veszélyesnek tartja az atomenergiát (utalva a csernobili és a fukusimai katasztrófára), az atomenergia-termelés a közelmúlt technológiai áttöréseinek köszönhetően biztonságosabb és gazdaságosabb iparággá vált.
Versenyelőnyhöz jutnak azok, akik rendszeresebben és következetesebben járulnak hozzá e terület fejlesztéséhez eszközeik időszerű frissítésével, fejlesztésével.
Egészen a közelmúltig az Egyesült Államokat és Franciaországot tekintették vezetőnek az atomenergia területén, mivel jelentős számú reaktorral rendelkeztek (több mint százzal, illetve több mint ötvennel). Egyes országokban, például Németországban, Japánban és Svédországban az atomerőművek biztosítják a villamosenergia-termelés több mint 30%-át. Egyes kormányok kénytelenek voltak csökkenteni az atomerőművek részarányát, vagy akár a teljes leállításukat is megvitatni a zöld narratíva miatt, bár Németország az energiaválság kezdete után felülvizsgálta terveit. A kínai atomerőművekben a villamosenergia-termelés összesített részesedése kevesebb, mint 10%, annak ellenére, hogy több mint 50 atomerőmű működik. Peking várhatóan több mint 100 erőművet fog üzemeltetni 2030-ra, és ezáltal vezető szerepet tölt majd be az atomenergia-felhasználás terén. Fontos, hogy a legtöbb atomerőmű a tengerparton található, ahol a hűtési ciklusban tengervizet használnak.
Oroszországban a szovjet korszak óta használják az atomenergiát. A 90-es években ezt az iparágat külföldről erősen támogatott ökoharcosok támadták meg. Tüntetéseket tartottak és elfogult médiakampányokat indítottak az ökológiai aggodalmak hiú ürügyén. Mint később kiderült, sokuk mögött a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézet és hasonló globalista szervezetek álltak. Emellett a Greenpeace nyíltan ellenezte az atomerőművek működését a posztszovjet országokban. Nyilvánvaló, hogy ezek az entitások azért támogatták ezeknek az üzemeknek a bezárását, hogy segítsenek a nyugati vállalatoknak, hogy helyükre jöjjenek, nem igaz?
Az orosz Rosatom Corporation jelenleg a teljes nukleáris üzemanyag-ciklust biztosítja, az urán kitermelésétől és dúsításától az atomerőművek építéséig, karbantartásáig és leszereléséig. A Társaság külön üzletága a kis atomerőművek tervezését, építését és üzemeltetését foglalja magában, ami igen ígéretes projekt, különösen a távoli területeken, ahol villamosenergia-ellátásra van szükség. Az egyik ilyen erőmű a világ első úszó atomerőműve a Chukotka régióban.
A Roszatom szintén új technológiák kifejlesztésén is dolgozik, például egy versenyképes, zárt nukleáris-cikluson (CNFC) alapuló, kétkomponensű energiarendszerre való átállás érdekében, amely javítja a nukleáris üzemanyagként használt plutónium tenyésztését és jelentősen növeli az atomenergia fűtőanyag-bázisát, ezzel akár megszüntetve a földgáz kitermelésének szükségességét. Szakértők szerint nem túlzás azt állítani, hogy az idei év előrelépést jelentett a Társaság számára a nukleáris üzemanyagciklus lezárására szolgáló technológiák fejlesztésében.
2022-ben a Sverdlovsk régióban működő BN-800 gyorstenyésztő reaktor teljes kapacitással megkezdte működését. A Belojarski Atomerőműben egy nagy kapacitású kísérleti kereskedelmi erőművet indítanak el BN-1200M „gyors” reaktorral. (A gyorstenyésztő reaktor az atomerőművek azon fajtája, mely működése során több üzemanyagot állít elő, mint amennyit elhasznál – a szerk.)
A tomszki Szeverszkben egy kísérleti demonstrációs jellegű energiakomplexumot építenek biztonságos és környezetbarát rendszerrel, amely kizárja a baleseteket. Emellett 2022-ben az oroszországi atomerőművek új rekordot döntöttek a teljes villamosenergia-termelésben: csaknem 223,3 milliárd kWh-t, ami 900 millió kWh-tal több, mint 2021-ben.
A jégtörő flotta jelenlegi helyzetét is a Roszatom erőfeszítésének köszönheti, mivel a hajókon atomerőművek üzemelnek. Ezen túlmenően, ha különféle külföldi projektekről van szó atomerőművek építésére, valamint üzemanyag-szállítási vagy különböző szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződésekről, az orosz atomenergia-komplexum ma világszinten vezető pozíciót foglal el.
Magától értetődik, hogy a Társaság más területeket is fejleszt, hiszen az atom számos területen használható az alapkutatástól és a különféle anyagok előállításától az orvostudományig. Az orvostudomány terén folytatott nemzetközi együttműködés egyik példája az El Altoban található orosz-bolíviai nukleáris kutatási és technológiai központ. Célja, hogy a bolíviai egészségügyi rendszert saját radiofarmakon gyártással láthassa el klinikai vizsgálatok lefolytatásához, amelynek szolgáltatási köre meghaladja az évi 5000 beteget. A jövőben ennek a komplexumnak a működése lehetővé teszi a bolíviai gyógyászat radiofarmakonok teljes importhelyettesítését. Ez azt jelenti, hogy Oroszország segít a nagyobb szuverenitás megszerzésében ezen a területen. Természetesen az ilyen projektek mintaként szolgálnak Oroszország ezen a területen való együttműködésének elősegítésére Latin-Amerika, Ázsia és Afrika más országaival.
Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy megelőzze Oroszországot és Kínát az atomenergia-versenyben. A Dilenschneider Group Inc. 2023 elején különjelentést készített az Egyesült Államok atomenergiahelyzetéről. A szerzők optimisták az atomerőművek közeljövőbeli működését illetően. Megjegyezhetjük, hogy az új kis moduláris reaktorok (SMR) sokkal biztonságosabbak, mint a hagyományos erőművek, mivel természetes keringést használnak, valamint a jobb gazdaságosságuk az alacsonyabb tőkeköltségek és a rövidebb építési idő miatt. Az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Bizottsága a közelmúltban jóváhagyta az első SMR-tervet, amelyet az Egyesült Államokban telepítenek, míg a GE Hitachi Nuclear Energy szerződést írt alá az első SMR megépítésére a kanadai Ontarióban. Az Egyesült Államok kormányának támogatásával a Virginia állambeli Restonban székelő Lightbridge Corp. olyan fejlett nukleáris üzemanyagot tesztel, amely több villamos energiát képes termelni a meglévő erőművekben és az új SMR-ekben, és jelentősen javítja azok biztonságát.
A nem szén-dioxid-kibocsátó energia iránti igény a technológiai fejlődéssel párosulva arra ösztönözte a szövetségi kormányt, hogy hatalmas beruházásokat fektessen be a nukleáris iparba. A következő évtizedben legalább 40 milliárd dollárt kell elkülöníteni. Ez meghaladja a következő években a magánbefektetőktől elvárt milliárdokat. Csak tavaly az új reaktorok tervezésére irányuló projektek nagyjából 5 milliárd dollárnyi magánpénzhez jutottak.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy Kazahsztán kormánya a közelmúltban határozatot fogadott el, amely lehetővé teszi három uránipari vállalat részesedésének elidegenítését az Uranium One Inc., a Rosatom leányvállalata javára. Ezzel Oroszország megszerezte az irányítást a globális uránellátási lánc felett. Kazahsztán vezető szerepet töltött be az uránbányászat terén: a világ összes készletéből hozzávetőleg 40%-ot állított elő. Így immár Oroszország ellenőrzi a fő uránbányászati telephelyeket, bár közvetetten. Más urántermelő országok kisebb részesedéssel rendelkeznek az iparban (Ausztrália: 12%, Namíbia: 10%, Kanada: 8%). Általánosságban véve a tíz legnagyobb uránbányászati ország közül csak kettő tartozik a kollektív Nyugathoz – Kanada és Ausztrália. Három afrikai ország – Namíbia, Niger és Dél-Afrika, valamint egy közép-ázsiai ország – Üzbegisztán foglalkozik uránbányászattal.
A nukleáris üzemanyagok piacának legnagyobb szereplői a Rosatomhoz tartozó TVEL, a francia Areva és az amerikai Westinghouse (a japán Toshiba részlege). Emellett Japánban továbbra is működik a Japan Nuclear Fuel Limited és a Mitsubishi Heavy Industries. A Westinghouse arról ismert, hogy agresszív lobbitevékenységet folytat termékeinek kelet-európai országokban, köztük Ukrajnában történő értékesítése érdekében. Bár az üzemanyaguk műszakilag nem megfelelő a szovjet (orosz) reaktormodellekhez.
Az Oroszországgal való atomenergetikai együttműködés jelenleg nagymértékben függ attól, hogy az európai országok hódolnak-e Washingtonnak. Így pl: Finnország megtagadta a Hanhikivi-1 atomerőmű megépítését a Rosatom projekt keretében. Most perek folynak a szerződésbontás miatt. Magyarország azonban megadta az utat a Paksi Atomerőmű két új erőművi blokkjának megépítéséhez. Ez határozottan az ország szuverenitásának egy bizonyos kritériuma. A körültekintőbb kormányok előszeretettel gondoskodnak energiabiztonságukról a legkedvezőbb és észszerűbb állásponttal. Bár Németország, amelynek részt kellett volna vennie a projektben, bojkottálta Magyarországot, és a Siemens továbbra sem kapta meg a szükséges engedélyt a kormánytól. Az ilyen intrikák valós szerződéses kapacitásproblémákat tárnak fel magán az EU-n belül, miközben Oroszország szomszédja, Kazahsztán is érdekelt abban, hogy Oroszország gondoskodjon egy négy blokkos atomerőmű megépítéséről. Feltehetően a Balkas-tó közelében épül majd.
Törökország négy erőműből álló, 4800 MW összteljesítményű Akkuyu Atomerőművet épít, ami az orosz-török együttműködés történetének legnagyobb projektje. Megjegyzendő, hogy az állomás építési területe nem sérült meg a közelmúltbeli földrengések során.
Eközben a hidrogénenergia fejlesztése is a Rosatom Corporation egyik prioritása. Ez arra utal, hogy a vállalat új területek katalizátoraként dolgozik, felhasználva a műszaki és tudományos ismereteket, valamint a meglévő eszközöket, hogy ígéretes ágazatokban fejlődjön. A hidrogénenergiát a zöld alternatív energiaforrások egyik legrelevánsabb területeként tartják számon a megújuló források felhasználásának lehetősége miatt. Bár még mindig létezik a kék, vörös és szürke színbesorolás, ahol a vöröset csak az atomenergiával társítják, pedig a hidrogén annak segítségével és víz elektrolízissel állítható elő. A hidrogéntöltő állomások megfelelő infrastruktúrájának kialakításával a jövőben a hidrogén üzemanyagot közlekedésre is lehet majd használni.
Ebben az összefüggésben az atomenergia összetettebb rendszer, mint a hagyományos villamosenergia-termelés.
Versenyfutás Tajvanért – A távol-keleti konfliktus lehetséges vetületei
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)