A Kuril-szigetek a második világháború óta Oroszországhoz tartozik, de Japán igényt formál a négy legdélebbi szigetre. A területi vita miatt még mindig nem született meg a világháborút lezáró békemegállapodás a két ország között.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Japán a feszült helyzet ellenére kész békeszerződést kötni Oroszországgal, és sajnálatosnak tartja, hogy a második világháború vége után 77 évvel ez még mindig nem történt meg – mondta kedden Kisida Fumio japán miniszterelnök. Hozzátette: Cserébe csak annyit kérnek, Oroszország adja vissza a Kuril-szigetek déli részeit.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel elfoglalta Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunashirira, Iturupra, Shikotanra és a Habomai szigetekre, ezeket együttesen Északi Területeknek nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a második világháború óta a két ország között.
Rendkívül sajnálatos, hogy 77 évvel a háború befejezése után a Kuril-szigetek kérdése még mindig megoldatlan, valamint hogy Japán és Oroszország között még mindig nem született békeszerződés. A japán–orosz kapcsolatokat jelenleg Oroszország ukrajnai agressziója feszíti. A japán kormány azonban eltökélt a területi kérdés megoldására és a békeszerződés megkötésére – jelentette ki a miniszterelnök.
A japán kormány 1981-es döntése értelmében minden év február 7-én „nemzeti gyűlést” tartanak az országban az 1855-ben ezen a napon aláírt első orosz–japán szerződés emlékére. Ezeken az összejöveteleken részt vesznek miniszterek, a parlament mindkét házának tagjai, a kormányzó, valamint a Kuril-szigetek déli részének egykori lakosai – számolt be a TASZSZ.
A Kuril-szigetek története
A Kuril-szigetek először az Edo-korban kerültek japán irányítás alá, amikor a Macumae család bejelentette rá igényét, azt állítva, hogy a japánok már 370 évvel azelőtt tudtak az északi szigetek létezéséről.[1] Az északi szigetek és Ezo (Hokkaidó) között már sokkal korábban létezett kereskedelem. A „Sóhó Onkuko Ezu” térkép, melyet a Tokugava-sógunátus alatt, 1644-ben készítettek, 39 kisebb-nagyobb szigetet tüntet fel a Siretoko-félszigettől és a Noszappu-foktól északkeletre.
Oroszország a 18. század elején kezdte benyomulását a Kuril-szigetek területére. Bár az oroszok gyakran küldtek kutatóexpedíciókat a szigetekre, és tengeri vidrára is vadásztak, soha nem hatoltak az Urup-szigetnél délebbre.
Az oroszok már a 18. században létrehozták első településüket az Iturup-szigeten. Ennek oka az volt, hogy a Tokugava-sógunátus ellenőrizte az Ituruptól délre eső szigeteket, és őrhelyeket állított a szigeteken a behatolások megakadályozására.
1811-ben az orosz Vaszilij Golovnyin kapitányt és legénységét elfogták a Nambu-klán tagjai, amikor Kunasirben megálltak hidrográfiai felmérésük alkalmával, és a Macumae-hatóságokhoz küldték őket. Mivel a japán Takadaja Kahei kereskedőt ugyanebben az időben fogta el egy orosz hajó Kunasir közelében, Japán és Oroszország tárgyalásokat kezdett a két ország közötti határ megállapítása érdekében.
A Japán és Oroszország közötti első egyezményt 1855-ben írták alá. Ez a simodai egyezmény, mely a határt Iturup és Urup szigetek között állapította meg. A déli szigetek Iturupig japán, az északiak pedig Uruptól kezdve orosz fennhatóság alá kerültek, Szahalin területén pedig mindkét ország népei élhettek. Később, 1875-ben Japán a szentpétervári egyezményben lemondott Szahalinról a Kuril-szigetekért cserébe.
Az 1904-től 1905-ig tartó orosz–japán háború során Gundzsi Sigetada, egy visszavonult japán tengerésztiszt és a sumsui, helyi telepesek egy csoportja megszállta a kamcsatkai partot. Oroszország csapaterősítést küldött a területre, a csoportot elfogták és internálták. A háború után Japán 1945-ig tartó halászati jogokat kapott az orosz vizeken az orosz–japán halászati egyezmény értelmében.
Szevero-Kurilszk főutcája (Paramusir-sziget)
A szibériai intervenció során, 1918–1925 között az északi Kuril-szigetek japán erői az Amerikai Egyesült Államok erőivel, valamint európai haderőkkel együtt elfoglalták Kamcsatka déli részét. Japán hadihajók a tenger felől mértek csapást Petropavlovszk-Kamcsatszkijra.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Iturupra, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen Északi Területeknek nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a második világháború óta a két ország között.
Ajánljuk a témában két régebbi (2016-os) Hadak Útján podcastünket:
(Index, Wikipédia – Szent Korona Rádió)