A székelyek eredetéről számos tudományos elmélet látott már napvilágot, azonban jelenleg is folynak kutatások e területen. A Székelyudvarhely térségében végzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a székelyek túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételűek, de keleti vonásokat is felfedeztek bennük. De vajon mennyire fognak egyezni a ma élők mintái a középkori székelyekével?
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Székelyudvarhely térségének populációja túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételű – derült ki abból a kutatásból, amelynek során ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgált egy kutatócsoport az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével, írja az MTI.
Az ELKH szerdai közleménye szerint Szécsényi-Nagy Anna, a BTK AGI vezetőjének kutatási projektjében azoknak a mintáit vizsgálták, akiknek felmenői is e térségből származnak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek.
A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.
A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel.
A beszámoló szerint a tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is
elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.
A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5-9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.
A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel – állapították meg a kutatók, hozzátéve, hogy a napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mostani genetikai adatok a népek több évszázados együttélésének eredményeként alakult ki. A ma élők mintái nem az 1000 évvel ezelőtt éltekét mutatják, ezért is elengedhetetlen a középkori temetőből vett minták vizsgálata.
A BTK AGI munkatársainak partnerei a munka folytatásában a BTK Régészeti Intézet, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum. A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével elkészült tanulmány a Genes című szakfolyóiratban jelent meg januárban.
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/02/01/egyre-jobban-fogynak-a-magyarok-erdelyben/
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/01/11/a-hunnia-ugy-szekely-vadlottjat-tovabbra-is-nyomorusagos-korulmenyek-kozott-tartjak-fogva/
(Transtelex nyomán Szent Korona Rádió)
