Amikor az USA atombombát robbantott Kanada felett, majd eltitkolta

A kanadai Québec tartományban, a Szent Lőrinc-folyó partján fekvő Rivière du Loup város lakói hatalmas dörejre ébredtek 72 éve, 1950. november 10-én éjjel. Az évek óta folyó hidegháború hangulatában mindenki a legrosszabbra gondolt. Akkor azt mondták, hogy csak az amerikai légierő kanadai gyakorlatról hazatérő bombázója motorhibába ütközött és megszabadult egy bombától. Az igazság csak 30 év után derült ki…

Kövesd Telegram csatornánkat

Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…

A Kanadából az Arizona állambeli Davis-Monthan légibázisra hazatérő B–50 bombázók egyikének négy motorjából kettő meghibásodott, ezért kellet az előírásoknak megfelelően megszabadulnia a bombatehertől. A bombázó személyzete a ledobás előtt beállította a szóban forgó fegyver önmegsemmisítő mechanizmusát, hogy az 3200 méterrel a felszín felett felrobbanjon. Ez be is következett, a repülőgép pedig a legközelebbi amerikai légibázison, a Maine állambeli Loring támaszponton biztonságosan ért földet.

A ledobott fegyver – a hivatalos magyarázattal ellentétben – nem egy egyszerű légibomba volt, hanem atombomba.

A Mark 4 típusú bomba az 1945-ben Nagaszaki japán városára ledobott Mark 3 „Fat Man” továbbfejlesztett, sorozatgyártásra optimalizált változata, amely az első valódi tömeggyártásba került atomfegyver címével is büszkélkedhetett. A kanadai lakosok valószínűleg azon is meglepődtek volna, hogy azon az éjszakán nem csupán egy, hanem 15 ilyen fegyvert szállítottak Goose Bay-ből az Egyesült Államokba egy-egy B–50-es fedélzetén.

Az amerikai légierő nem véletlenül tartotta készenlétben atomfegyvereit: a hidegháború egyik legsötétebb szakaszát élte ekkor a világ. A sztálini Szovjetunió által támogatott észak-koreai csapatok 1950 júniusában indították meg támadásukat az Amerika-barát déli országrész ellen, és kis híján el is foglalták az egész Koreai-félszigetet. Sokan gondolták ekkor még úgy, hogy a koreai konfliktus csupán egy nagyszabású elterelő hadművelet, miközben a Szovjetunió Nyugat-Európa lerohanására készül.

Hogyan lehetséges, hogy nem történt atomrobbanás, amikor a fegyvert még a levegőben felrobbantották? A magyarázat egyfelől a biztonsági előírásokban, másrészt az amerikai atomfegyver-tömeggyártás hiányosságaiban keresendő.

A 15 bomba egyike sem volt felszerelve a plutóniummaggal, amely a maghasadás beindításával előidézi a láncreakciót – ezeket az alkatrészeket az Egyesült Államok Atomenergia-Bizottságának három telephelyén őrizték, innen lehetett volna őket kiszállítani a légibázisokra. Nem mindegyik bombához készült ilyen alkatrész, ugyanis ezek gyártása nem tudott lépést tartani az egyszerű, uránból készült neutrontükörrel felszerelt bombatestekkel.

A bomba azonban tartalmazta a fent említett uránelemet, amikor hagyományos töltettel felrobbantották – ennek eredményeként 45 kilogrammnyi U-238-as uránizotóp szóródott szét a térségben, amely sosem került összegyűjtésre.

A háborús bűn, ami miatt sose lett felelősségre vonva az Egyesült Államok

Amerika 15 atombombát szánt Magyarországnak, amit a Szovjeteknek is köszönhettünk volna

(24.hu nyomán Szent Korona Rádió)