Moldáv régészek az etelközi magyarság nyomában

Vitalij Sztyepánovics Szinyika moldáv régész, a történelemtudomány kandidátusa adott interjút az elmúlt évek – egykori Etelköz területén zajlott – munkálatai folyamán szerzett új információkról a magyarság történetét illetően. Alább ennek összefoglalóját közöljük.

Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió Jobbklikk oldala >>>
Csatlakozz!

Vitalij eredetileg kurgánokat (sztyeppe népek temetkezési helyeit) tárta fel, ennek során került elő sok magyar jellegű leletanyag, így felmerült annak szüksége is, hogy az összes hasonló leletegyüttes teljes adatbázisát felülvizsgálják, kibővítsék. Kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben jó néhány magyar vonatkozású temetkezést találtak már, csak tévesen határozták meg és értelmezték azokat. Az elmúlt 10-15 évben azonban nagyon sok új lelet látott napvilágot ebben a témakörben.

Kutatásaival megtízszerezte  a Dnyeszter vidéki és az Al-Duna moldáv oldalán található magyar lelőhelyek számát. Mindennek köszönhetően elmondható, hogy eltűnt a “fehér folt” a magyarok elődeinek kelet-európai tartózkodását megjelenítő régészeti térképen. Sokkal pontosabban körvonalazható a magyarok ősei Kárpát-medencei betelepülésük előtt elfoglalt területe, sőt, a Fekete-tenger menti sztyeppen itt sikerült elkülöníteni először olyan szerény mellékletű korai magyar temetkezéseket nagy számban, amelyekben a közrendű lakosság, a köznép is képviselteti magát. Ezek a radiokarbon és archeogenetikai vizsgálatokkal is megerősített magyar jellegű temetkezések kivételesen részletes, mély betekintést nyújtanak a régió kora középkori társadalmi képébe.

A magyar jellegű lelőhelyek (Szubbotci régészeti horizont) elterjedése a Fekete-tenger északi előterében (Etelköz, térkép)

Arra is rámutatott, hogy a tágabb értelemben vett Etelköz a Prut és a Dnyeper folyó között helyezkedett el, a füves és erdős sztyepp övezetében, a társadalom szálláshelye azonban idővel megváltozhatott, például a kazárok és a besenyők nyomására nyugat felé tolódhatott el.

A térképen jól azonosítható a Prut és Dnyeper közötti terület, mely eleink szállásvidékéül szolgált.

Vitalij megemlítette, hogy a magyarok többsége a 9. század utolsó évtizedében hagyta el ezt a területet, amit régészeti adatok és írott források is alátámasztanak, a leletek alapján a magyarok egy része azonban maradt Etelközben, fokozatosan asszimilálódva a feltűnő török nyelvű nomád törzsek közé. A 10. század derekáig a magyar politikai érdekszféra keleten a Dnyeszter folyóig megmaradt, helyi szláv szövetségben.

Magyar jellegű sír feltárása (2021)

A temetkezési szokások konzervatívizmusa, illetve a viseleti elemek és a fegyverek összességéből ítélve elmondható, hogy az etelközi magyarság általánosságban véve megőrizte a Volga-Dél-Urál vidékéről hozott anyagi és szellemi műveltségét, némi újabb nomád török elemekkel keveredve, kiegészülve.

További képek:

Magyar jellegű sírból származó fülbevaló (Szlobodzeja)
Magyar jellegű övkészlet részlete Szlobodzeja lelőhely egy sírjából
Harci kés egy magyar jellegű sírból Glinoje lelőhelyről
Magyar jellegű sír feltárása (2008)

Közel ezer éves királyi maradványokat azonosítottak a tihanyi apátságban

A tudomány is bizonyítja a Turul-dinasztia és a hunok kapcsolatát

Francia kutatók erősítették meg, hogy a Turul-nemzetség hun eredetű

(Mandiner nyomán Szent Korona Rádió)