Tajvan 1949-ben szakadt ki végleg Kínából, amikor a polgári erők a kommunistáktól elszenvedett vereség után a szigetre menekültek. Kína a mai napig nem fogadja el az állam önállóságát, saját részének tekinti. A feszültség az elmúlt években egyre fokozódott, így lassan bekövetkezhet a szigetország felszámolása.
Toborzás!
Október 17-én induló alapkiképzés a Farkasoknál!
Részletek a weboldalukon.
Kína két módon olvaszthatja magába a szigetet: gazdasági, vagy katonai módon. Az elmúlt évek során a gazdasági eset volt a valószínűbb, ugyanis a kommunisták egyre nagyobb befolyást szereznek Tajvan pénzügyi hálózatában, azonban most nem erről az opcióról fogunk értekezni, mivel az elmúlt hetekben tapasztalt növekvő katonai aktivitás a másik verzió beteljesedését prognosztizálja.
Az elmúlt hét óta Kína több mint száz vadászgéppel, és nukleáris töltetek hordozására képes bombázóval sértette meg Tajvan légterét. Az elemzők szerint ez jelenleg még csak erőfitoktatás, ugyanakkor a kommunista ország vezetője, Hszi Csin-ping egyszer sem cáfolta, hogy bekövetkezhet a fegyveres konfliktus kirobbanása.
Peking haragját valószínűleg az válthatta ki, hogy Tajvan jelezte abbéli szándékát, miszerint csatlakozik a Transz-csendes-óceáni Partnerséghez, mely egy 11 országot magába foglaló szabadkereskedelmi megállapodás. Ez természetesen sérti a kínai érdekeket. Továbbá a kedélyeket az is fokozhatja, hogy a hírek szerint Tajvan készül arra is, hogy formálisan független országnak kiáltsa ki magát.
Kína felszólította Tajvant, hogy ne merje függetlenségét kikiáltani, ugyanakkor a szigetország elnöke, Caj Jing-ven úgy fogalmazott, hogy állama már régóta független, ugyanis saját alkotmánnyal és hadsereggel rendelkezik. Ennek is lett következménye az erőfitogtatás, melynek üzenete világos: Peking akkor indítja meg a bombázásokat, amikor éppen kedve szottyan hozzá.
Tajvan azonban nem riad meg a fenyegetésektől, a külügyminiszter a következőképpen fogalmazott a helyzettel kapcsolatban:
Tajvan védelme a saját kezünkben van és ragaszkodunk ehhez. Ha Kína háborút indít ellenünk, akkor a végsőkig fogunk harcolni, elkötelezettek vagyunk. Biztosak vagyunk benne, hogy ha Kína támad, akkor azt ők is súlyosan meg fogják szenvedni.
Tajvan visszacsatolása része Hszi Csin-ping Kína átfogó megújításáról szőtt álmának, aminek végső határidejét 2049-re tűzte ki. A tajpeji kormány szerint egyébként azért éppen most kezdenének hadjáratba, mert a rezsim így akarja elterelni a figyelmet az otthoni problémáiról, elég csak az Evergrande ingatlanfejlesztő összeomlás közeli állapotára gondolni, amely már veszélyeztetheti az ázsiai nagyhatalom pénzügyi rendszerét is.
A tajvani védelmi miniszter szerint 2025-től bármikor valószínűsíthető az invázió, azonban addig sem lehetnek teljes biztonságban, mivel Kínának már jelenleg is megvan az ereje a támadás megindításához. Az arányok pedig igen aggasztóak: míg 2019 végén Kína 1500 vadászgéppel és 450 bombázóval rendelkezett, addig Tajvannak csupán 400 vadászgépe volt, továbbá a szigetország haditechnikája enyhén túlkorosnak mondható.
Tajvan azonban nem magától létezik, és nem erejének köszönheti meglétét, csupán annak, hogy a hidegháború alatt az USA blokkjához csatlakozott, így annak védelmét élvezi a mai napig is. De háborúba menne a 10 millió lakosú, a térségben igen kicsinek számító, előretolt helyőrségért a “nagytestvér”? Egy 1979-ben kötött megállapodás alapján Amerika beavatkozhat egy katonai megszállás esetén, de akar-e? Az USA kormánya igen óvatos a térség helyzetében, mivel hivatalosan a mai napig nem ismerte el Tajvan függetlenségét, ugyanis ahogyan azt a kínai kommunikációból láthatjuk, egy vörös vonalat jelentene. A diplomáciai jelentések alapján nem hagyná egy esetleges fegyveres konfliktus bekövetkeztekor magára az USA Tajvant, ugyanakkor a támogatás mértéke és módja jelenleg még nem tiszta, továbbá az is látszik, hogy Kína ereje miatt az egyállamiság, tehát a Kínai álláspont elfogadása jelenleg a fő irány az Amerikai Egyesült Államok kormányzatánál.
(24.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Keresztényüldözések, kínzások Kínában – Ők az új barátai a keresztény Magyarországnak?