Megtartották a pécsi pride-ot. A Médiavadász legújabb videójában azt járja körül, hogy Steiner Kristófék toleranciáért és jogegyenlőségért való kiállásának hátterében milyen célok húzódnak valójában. Az alábbi írás a videó szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata.
Beszéljünk egy kicsit a pécsi pirde-ról. Pride. Már az is nevetséges, hogy pride-ként kell megneveznünk. Miért kellene nekem pride-nak hívnom valamit, ami cseppet sem tölt el büszkeséggel? A szégyent jelentő angol shame szó sokkal jobban kifejezné, mit gondolnak a legtöbbek arról, hogy már vidéki városokban is leplezetlenül terjeszteni akarják a homoszexuális propagandát. Ősi hagyományaink, nemes példaképeink és nemzeti örökségünk szempontjából mindenképp szégyen, hiszen a jelenlegi karneváli helyzet már teljes egészében letért az általuk kijelölt ösvényről, természetesen nem csak a nemiség kérdésében.
De a résztvevők büszkélkedését se nagyon értem. Mióta számít érdemnek, büszkélkedésre okot adónak valakinek a szexuális orientációja? Mi ebben a nagy szám? Hol található egy ilyen magamutogató felvonulásban az a kiemelt mozzanat, amire elégedetten csettintve azt mondhatnánk, ez aztán teljesítmény? Egyáltalán mi ez a fene nagy büszkélkedésmánia? Miért kell minden kis szaros fingásunkkal óvodás módjára elbüszkélkedni? És miért kell erre a fajta mentalitásra olyan kurva nagy érdemként tekinteni? Ez a hozzáállás inkább gyerekességre vall, és nem olyasmire, ami jó irányba megváltoztathatná a világot. „Te úgy vagy jó, ahogy vagy – mondják nekünk –, nem is kell tenned mást, mint büszkének lenned erre.” Nem is értem, hogy képes valaki bedőlni egy ilyen olcsó mesének. Senki sem úgy jó, ahogy van. Az érdemeket meg kell szerezni, a tiszteletet ki kell harcolni, a hibáinkat ki kell javítani, az erényeket el kell sajátítani. Ez visz előre, és nem az, ha például a zenére tátogást vagy a valaki iránti meglévő vagy adott esetben eltanult vonzódásunkat teljesítménynek kezdjük el tekinteni.
Szóval megejtették a pécsi shame-et, amin állítólag kábé 2000 ember volt, és most elvileg kevésbé voltak jelen olyan figurák, akik kamerák előtt teljesen vállalhatatlanok. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ezúttal kedvezőbb csomagolásban tálalták a rothadt almát. A balos sajtó nagy feneket kerített az egésznek, pedig nem volt ez igazán említésre méltó esemény. Unalmas, klisés beszédek, önmaguknak ellentmondó résztvevők, a megszokott, ízléses embert öklendezése ingerlő giccses díszlet, és a végtelenül „toleráns” antifák. Ez utóbbiról Fair Right Ádám shame-túrájáról tudunk, aki jól elhelyezett provokatív kérdéseivel ügyesen szakította át az ellenség gyenge érvkészlettel felszerelkezett védvonalát. Ezért és a pesti megmozdulásáért jár a piros pont.
A balos beszámolók természetesen olyanok voltak, amire számítottunk. Sokan voltak, mindenki boldog és normális volt. Ezt ugyebár általában úgy csinálják, hogy a legmegfelelőbb kamerabeállításokat alkalmazzák, hogy a tömeg nagynak tűnjön, és a legértelmesebbnek, legkonszolidáltabbnak tűnő embereket válogatják ki. A 444 például két légynek sem ártani képes kinézetű pécsi egyetemi tanárt mutatott be, azt sugallva, mintha minden homoszexuális művelt, diplomás, kulturált értelmiségi lenne. Az ellentáborból pedig szokás szerint a leghülyébbeket szokták összegyűjteni, akik foghíjasan vannak és gyűlölködnek. Természetesen az objektív tényközlés szabályait szigorúan betartva. A 444-esek a nemzeti radilálisokkal szemben arra vetemedtek, hogy a következő címet adják a videójuknak: „A Betyársereg ellentüntetésén több volt a férfi csók, mint az első vidéki Pride-on”. Arra utalva ezzel, mintha ők is csak azért elleneznék ezt az egészet, mert titokban homoszexuálisok, csak nem merik beismerni. Ez az egyik legszánalmasabb érv, amivel a liberálisok magyarázni szokták a homoszexualitás-ellenesség jelenségét.
A felszínen látható egyenlőségesdin és elfogadásdin túl azért voltak olyan dolgok is, amik már sokkal kevésbé tűnnek ártalmatlannak. Ez pedig a pécsi shame provokatívan vallásellenes jellege, ami egyébként kezdetektől fogva jellemzi ezt a mozgalmat. Ugyanis a vonaglás útvonala a három ábrahámi vallás intézményét is érintette. A gyülekezést a helyi zsinagógánál kezdték, aztán elsétáltak az egykor dzsámiként működő katolikus templom mellett, majd a székesegyháznál fejezték be a menetet. Azon vallások szimbolikus helyeiről beszélünk, amelyek a mai napig egyfajta defektusként tekintenek a homoszexualitásra, olyasvalamiként, amely az üdv útjában áll. Végül is, a szervezők és tiszavirágéletű mozgalmuk bizonyára jobban tudják, mi az, ami az ember számára üdvös, mint az évezredes múlttal és bejáratott gyakorlatokkal rendelkező hagyományok. Szóval ezért az üldözött szerepében tetszelegve folyton agresszívan támadják a vallásokat. Akár úgy is, hogy nem is tudnak róla.
Ezt a vallásellenes szándékot a megmozdulás egyik központi figurája, a hirtelen hazaszeretővé átvedlett Steiner Kristóf hajmeresztő kijelentései is alátámasztják. Hogy mivel provokált? Például azzal, hogy egy fordított pentagram, egy jellemzően sátánista jelkép volt a pólójára rajzolva, felszólalása közben pedig azzal büszkélkedett, hogy Lucifert játszotta Az ember tragédiájában. Úgy tűnik, a homoszexuálisok körében külön presztizskérdés Lucifer szerepét eljátszani. Korábban Alföldi Róbert tetszelgett ebben a szerepben. De ne is akadjunk fenn ezen, biztos nincs semmi jelentősége.
Aztán ott van Kristófka vallások lényegéről előadott hegyi beszéde, ami tipikus példája annak, amikor valaki nem megérteni akarja vallást, hanem a saját szája íze szerint átformálni. Mégis hol van a nagyra becsült elfogadás egy olyan propagandistában, aki ahelyett, hogy alázattal foglalkozna a hagyományokkal, szinte ösztönösen a saját tévképzeteit vetíti beléjük? De most komolyan! Hogy veszik a bátorságot az lmbtq aktivistái, hogy elfogadásról papoljanak, amikor arra sem képesek, hogy őszintén és előítéletmentesen megpróbálják megismerni például a katolicizmust?
Na persze erre is van egy kibúvójuk az olyan álteológusoknak köszönhetően, akik a jelenlegi trendekhez igazítják a Biblia értelmezését, és teológiai alapot próbálnak adni a résztvevők egybites kereszténységfelfogásának. A rendezvényen szintén felszólaló Perintfalvi Rita megnyilvánulása alapján egy laikus könnyen azt hihetné, hogy Isten tulajdonképpen az lmbtq propaganda aktivistáit és rászedettjeit szereti a legjobban széles e világon, és számukra alkotta meg ezt a Földet.
Belemehetnénk azokba a kérdésekbe, hogy a kormány ugyan miért nem tett komolyabb lépéseket a vidéki felvonulás megakadályozására. Hogy miért akar ennyire a nemzetközi nyomásnak megfelelni. Hogy miért volt akkora rendőri jelenlét, hogy az ellentüntetők véletlenül se kerülhettek a felvonulók közelébe, hogy hallathassák hangjukat. Mindennél azonban talán fontosabb az az aspektus, amire az előbb rámutattunk. Hogy az ártatlanság álarca mögött ezek a propagandisták mintha egy álvallásos mozgalmat igyekeznének létrehozni. Egy olyan bizarr szerveződést, ami minden vallást magába olvaszt, oly módon, hogy kivesz belőlük mindent, ami egyedivé teszi azokat, és amik ellentmondanak az lmbtq tagok privát meggyőződésének. Erre a jelenségre jó példa a Berlinben épülő House of One elnevezésű hely, amely a kereszténység, az iszlám és a judaizmus közös központjaként fog funkcionálni. Ugyanerre az álvallásos maszlagra játszottak rá a 444 beszámolójának befejező képsorai, melyben szivárványos tömeg közepette Szűz Máriát mutatták, miközben az Ismerős arcoktól azt játszották, hogy „egy vérből valók vagyunk”.
A világ történéseit szövögetők jól ismerik a vallásokban rejlő erőt, és tudják jól azt is, hogy ezeket megfelelően kilúgozva, transzcendens dimenzióitól megfosztva, eredeti, komplex céljaitól eltérítve saját démoni küldetésére eredményesen felhasználhatja. Többek közt például arra, hogy a homoszexualitást még nagyobb körben népszerűsítse és adjon neki egy misztikus színezetet, hogy lehetőleg még a választottakat is tévedésbe ejtse.
(Médiavadász)