Évente világszinten elképzelhetetlen mennyiségű abortuszt végeznek el azért, mert az ultrahangos vizsgálatokon különböző betegségeket, rendellenességeket állapítanak meg. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok egyáltalán nem pontosak, viszont az orvosok ennek ellenére az esetek többségében a magzat meggyilkolására beszélik rá a szülőket. Az alábbiakban egy orvos véleményét olvashatjuk a témában.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Az USA Today hasábjain dr. Christina Francis, floridai szülész-nőgyógyász orvosi hivatásának egyik legnehezebb oldaláról vall: arról, amikor rossz hírt kell közölnie. „Ez általában azt jelenti, hogy szülész-nőgyógyászként közlöm a várandós édesanyával, hogy gyermeke valószínűleg nem fog élve megszületni.” A szörnyű prognózis közléséhez használt kifejezések hidegek és embertelenek: „Az élettel összeférhetetlen anomália”, „súlyos magzati anomáliarendellenesség”, „kedvezőtlen prenatális diagnózis”… ilyen kifejezések előzik meg általában az abortuszt.
Néhány nő azonban, „a nehézségek és az elképzelhetetlen fájdalom ellenére is, amellyel szembesülnek, mégis azt választja, hogy kihordja gyermekét”. Olyan helyzetek, amelyekben dr. Christina Francis „orvosként néha a legnagyobb örömöket találta”, és adódott lehetőség arra is, hogy képességeit maximálisan felhasználva pácienseivel és azok családjaival foglalkozzon, illetve mindent megtegyen, hogy a másik (még anyaméhben levő) páciense életét megmentse”.
0% a túlélés esélye
2013-ban találkozott először születendő keresztlányával az ultrahang sötét képernyőjén keresztül. „A gyermek csak tizenkét hetes volt. Egy kis szürke test volt, villogó szívveréssel. Egy aggasztó testi felfedezésre is fény derült a terhesség kezdetén, ugyanis az ultrahang cisztás hygrómát (egy folyadékkal telített cisztát) mutatott a magzat nyakán. Ez gyakran 21-es triszómiához (a Down-szindróma leggyakoribb oka) vagy szívfejlődési rendellenességhez társul.”
A következő vizsgálaton súlyosbodott a diagnózis a magzatvíz túlzott felhalmozódása, hydrops fetalis miatt. „Ennek a kislánynak a kilátásai nagyon rosszak voltak […], kevesebb, mint 5% esélye volt arra, hogy egyáltalán megszülessen, és 0% esélye a születés utáni életre”. Egy szakember azt javasolta, hogy végezzenek abortuszt, de „az édesanya meghozta a számára egyetlen lehetséges döntést: kihordja magzatát és minden esélyt megad lányának az élethez”. Minden várakozás ellenére, és amit dr. Christina Francis orvosi szempontból is csodának tart, a terhesség 24. hetében a hydropszok eltűntek. Ez a kislány, Grace, ma már 8 esztendős.
Adjuk meg az esélyt minden gyermeknek
Epilógus gyanánt a következő gondolatokat fogalmazza meg: «Szülész-nőgyógyászként számtalan nőt kezeltem, akiknek születendő gyermekeikkel kapcsolatban a legrosszabb diagnózissal kellett szembenézniük. Elmondhatom, hogy sohasem lehetünk teljesen biztosak e diagnózisok helytállósága felől. Csak statisztikák állnak rendelkezésünkre.” Ezek a számok erősek, rányomulnak a legkisebb betegek sorsára, akik törékenységük és kicsinységük ellenére ugyanúgy megérdemlik a lehető legjobb orvosi ellátást. Akár megszülettek, akár nem, sem a méretük, sem a fogyatékosságuk nem akadályozhatja meg őket abban, hogy minden várakozás dacára gyarapítsák azoknak az orvosi csodáknak a számát, amelyek talpon tartják a mindig válaszokat és jobb ellátást kereső szakmát.”
Ez annál is inkább igaz, mivel tapasztalata szerint főleg Afrikában, ahol az abortusz alkalmazása kevésbé szisztematikus, „az a gyakorlat, hogy a rossz diagnózisú születendő gyermekeknek is a legjobb ellátást nyújtják, ahelyett hogy halálra ítélnék őket, az édesanya jobb mentális egészségügyi állapotához vezet”. Mert „amikor az édesanya úgy dönt, hogy kihordja várhatóan korlátozott életképességű gyermekét, a hangsúly az anya és a gyermek közötti emberi kapcsolatra tevődik át, arra, hogy hogyan tölthetik együtt ezt a különleges időt, hogyan tudnak majd segíteni a hozzátartozók a bekövetkező gyászban. Ahelyett, hogy leragadnának a katasztrofális statisztikáknál, ez a kapcsolat arról szól, hogyan lehet támogatni az anyát és segíteni őt abban, hogy minden tőle telhetőt megtegyen gyermeke érdekében.”
Magzatokkal foglalkozó orvoslás, az alázatosak tudományága
Az USA Today rovata azt mutatja, hogy a valóság figyelmen kívül hagyja a statisztikákat, dr. Christina Francis pedig néhány számot kiemel: „A kedvezőtlen magzati ultrahang-diagnózisok körülbelül 9%-a bizonyul tévesnek azon csecsemők körében, akik az életre esélyt kapnak. Bizonyos esetekben a módszer szerint a magzati rendellenességek téves megállapítása akár az 50%-ot is elérheti. Hihetetlenül tágak ezek a „a hibahatárok, ha figyelembe vesszük, mi is a tét. Hányszor fogunk még tévedni, és mit kell még felfedezzünk, ami még több életet menthet meg a magzati orvoslás folyamatosan fejlődő területén?” – kérdezi a doktornő
(Katolikus.ma nyomán Szent Korona Rádió)
“Biztonságos” abortusztablettától halt meg az egyik fő abortuszpárti szervezet elnöke Argentínában