A nagyböjt időszaka kiváló alkalom arra, hogy változtassunk életvitelünkön és létszemléletünkön. A közbeszédben elterjedt tévedésekkel ellentétben ilyenkor nem csak az étkezésben való mértéktartás és/vagy a húsmentes táplálkozás az elvárt, hanem a lelki fejlődés és hibáinknak a felismerése is. Szolgáljanak Prohászka Ottokár Elmélkedések az Evangéliumról című művének gondolatai táptalajul a szükséges változások eléréséhez.
Jézus bőjtöl a pusztában.
„És hozzá járulván a kísértő, mondá neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek. Ki felelvén, mondá: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik” (Máté 4,3).
a) Egyél; foglald le a világot: élj. Legyen kenyered, az legyen főgondod, szolgáljon e törekvésednek minden kő, minden porszem. Csinálj kenyeret s élj erősen, hatalmad tudatában! – Jézus óvást emel a kísértő ellen: kenyér kell, de nemcsak kenyérből, föld- és kőtörésből, tengerés világfoglalásból él az ember; mindennél szükségesebb az isteni lehelet, a szép, tiszta, nemes élet, az öröm, a megnyugvás! A kultúrvilág nagy kísértése az embernek; elfelejti a szép földtől a belső világot, a produktív munkától mennyországát, az alkotástól lelki világának kiépítését. S
hozzá még helytelen irányba terelődik s a testet-lelket törő munkában életcélt lát. Szegény, az eszközt céllá emeli; igát farag magának. Ó Uram, a te leheletedet szívom, azzal térek magamba, a legfontosabb munkára; ez lesz lelkem kenyere és öröme. Dolgozom, de a munka nem cél, hanem eszköz nekem. Mennyire van ettől az a kultúra, mely az „improbus labor” igájába hajtotta az embert; legjobb esetben az csak átmenet lehet. Igy érzek a nagy világgal szemben s így rendezkedem saját világomban.
b) Jézus az anyagi és szellemi szükségletek közt vezet el. Kell a tehetségeket kifejleszteni, kell dolgozni, de ne várjunk a munkától s kultúrától boldogságot. Ily lelkület a földhöz tapad; az Isten-gyermekből világfi lesz; a belső elszárad a külsőtől. Pedig Jézus ezt a királyi Istengyermeket, ezt a halhatatlanságra született Fölséget akarja érvényesülésre segíteni. Öntudatra ébreszti, fölényre neveli, mondván: „Mit használ az embernek ha az egész világot megnyeri s lelkének kárát vallja” (Máté 17,26)! Azért tehát bátran, nagy föladatunk öntudatában követeljük
magunktól, hogy lelkünket nagyra becsüljük s gondozzuk.
c) Máshol is kevés bizalma van Krisztusnak a föld, a kultúra, a gazdagság iránt; „bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni a mennyeknek országába” (Máté 19,23). Nem mintha magában rossz volna, hanem mert átlag anyagiassá, világiassá tesz; rabbá teszi a lelket;
lefogja s elfojtja. Jó a világ, a gazdagság, a hatalom, de csak akkor, ha a nagy céloknak szolgál. Ó Uram, ne fonnyadjon el lelkem se a gazdagságtól, se a szegénységtől! Nem hagyom magam elhervasztani semmiféle gondtól.
A világ kísértése.
„Akkor fölvivé őt az ördög a szent városba és a templom tetejére állítá őt és mondá: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le magadat, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Ismét írva vagyon: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet” (Máté 4,5,6).
a) A második kísértés a világ; hadd lásson, hadd nézzen prófétának, szentnek! Hadd tiszteljen s hódoljon neked, ülj nyakára; úr kell neki. – Igen, én is úr akarok lenni. Az én uralmam igazi, nem látszatos hatalom: lelkem szép kialakítása; itt vagyok én úr s tiszteletet nem hajhászok. Ne tereljen el a világ lelkem nagy missziójától; sem látszat, sem külszín; az csal is; kevésnek is jut. Az Isten országa a belső valóság; ez az igazi szuverénitás és fölség. Világ fölött állni; weltüberlegen! De nem stoikusan, mert az is hazugság; hanem Szent Ferenc szellemében,
ki szeret mindent s örül neki.
b) Megyek bátran, emelt fővel, nyílt szemmel előre. Ne tereljen el semmiféle kísértés, sem édes, sem keserű. Bármily alakban jöjjön felém: szuverén lelkemet követem. Jézus állít ez útra, s itt néha még keménynek is látszik. Mint tizenkétéves fiú mondja panaszos édesanyjának: Mit kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám akaratában járok? Mikor Kafarnaumban prédikál tevékenységének első tavaszán, „kimenének övéi, hogy megfogják őt”, s később „eljövének az ő anyja és atyjafiai és kinn állván, hozzája küldének, híván őt” (Márk 3,21,31). De ő kemény velük szemben, nem enged a test- és vérnek s megy nagy küldetése útján. Igy kell győznöm, s a lelket kiemelnem a sokféle befolyástól! Minél nagylelkűbb leszek, annál derültebb s erősebb leszek. A tökéletes ember ne legyen verébijesztő, hanem igaz, nemes, bátor, egész ember, aki szeret gyermeket, szülőt, feleséget, de soha az isteni szeretet rovására.
c) Ezért áldozatokat is kíván, melyeket csak e világításban tudunk helyesen értékelni; kívánja, hogy szembeszálljunk néha oly vonzalmakkal is, melyeket másutt parancsol: „Ha ki hozzám jő és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait,… sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26). Lehet hivatásod a teljes odaadásra. Ha ezek szembeszállnak a te misszióddal, légy erős; ne bántsd meg Istenedet félreértett pietásból. Az istenellenest törd le mindenütt. Az Isten országa megérdemli tőled. Azért ragaszkodjál jobban Istenhez, mint szülők-
, testvérek-, feleséghez, hisz nem szereted őket, ha e szeretettel magadat téveszted s fokozod le.
A bálvány-imádás kísértése.
„Ismét felvivé őt az ördög egy igen magas hegyre s megmutatá neki a világ minden országait s azok dicsőségét, és mondá neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulván imádandasz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál sátán! mert írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj” (Máté 4,8,9).
a) Mindezt neked adom, ha leborulsz bálványok előtt. A bálvány nem Isten, tehát nem igazság, nem élet. Vagy ha élet, hát csak úgy, mint ahogy az illuziók élnek fejünkben, melyeknek vége a keserű kiábrándulás. Ne tarts a bálványok felé. Keresed a világot, a több, jobb világot bálványok tiszteletében, milyenek a hatalom, az élvezet, a szépség, saját szenvedélyeid, s mikor mindent bírni akarsz, lefokozod önmagadat. Mit használ neked a világ, ha nincs élni, örvendezni tudó szíved? Mit ér a kert, ha ki van szúrva szemed? Ez a szép, dicsőséges világ kín és gyötrelem lesz szép és dicsőséges lélek nélkül. Élvezetei ki nem elégítenek s illuziókkal s csalódásokkal keserítenek. Megőrzöm s óvom szabadságomat, hogy igézetével le ne győzzön. „In libertate labor”, ez a szabadság munkát s küzdelmet kíván.
b) Az ellenkezője igaz; akkor bírsz mindent, ha e bálványok előtt nem hajolsz meg, ha úri lélek vagy. Jézus egy más kísértésben is megmutatja, mily elszántaknak kell lennünk, hogy az Isten utait a dicsőség s nagyravágyás igézeteiért el ne hagyjuk. Egyik jeruzsálemi útján beszélte tanítványainak, hogy majd szenved és meghal; s akkor „fogván őt Péter, kezdé feddeni” (Márk 8,32), mondván: „Távol legyen ez tőled Uram, nem történik ez rajtad. Ki megfordulván, mondá Péternek: Hátra tőlem sátán, botránkozásul vagy nekem” (Máté 16,22,23). Mily elszánt az Úr az „emberi gondolatok” visszavetésében. Nem szabad kímélnie magát; aki itt kímél, az önmagát rontja meg. Tehát minden kísértésben mondom rögtön: hátra tőlem sátán, Isten útjain járok; erősen, keményen akarok. A világ s a filozófia bármely igézetével szemben rögtön fölemelem az Isten uralmának zászlaját s az Isten-gyermek öntudatát érvényesítem!
(Szent Korona Rádió)
„Hazug, és a hazugság atyja” – Gondolatok a sátán négy kedvelt taktikájáról
„Nem azért vagyok, hogy a haverod legyek, hanem hogy a pásztorod.”