Éhezünk, bár észre sem vesszük. Az élelmiszereink minősége soha nem látott mélységeket ér el, életvitelünk pedig oly messze áll Istentől, hogy szinte elsorvadunk hiányától. Az alábbiakban kifejtettük, mit is értünk azon, hogy a modern ember éhezik.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Az éhezésről elsőként talán az juthat eszünkbe, hogy bizonyos területeken, a világ egyes részein nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű élelmiszer, és így az emberek egy-egy csoportja kénytelen a szükségesnél jóval kevesebb táplálékot magához venni. Ennek hatására nagyfokú és kínzó hiányérzet támad, majd hosszabb távon megbetegedés lép fel, szélsőségesebb esetekben halál is bekövetkezhet. Nyugati országokban efféle éhezésről aligha lehet beszélni, élelemből megfelelő mennyiség áll rendelkezésre, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a rengeteg élelmiszerhulladék, ami a modern nyugati világ egyik különös csodája.
Mindezek mellett azonban az éhezésnek létezik egy másik fajtája is, mely nem csupán az elmaradott, szegény országok lakóit sújtja, hanem szinte mindenkit. A minőségi éhezésről van szó. Ez azt jelenti, hogy hiába áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű élelmiszer, ha ennek minősége nem felel meg a kívánalmaknak – azaz nem tartalmazza azokat az anyagokat, melyek szükségesek a szervezet számára –, akkor a tápanyagbevitel nem lesz kielégítő, a táplálkozás egészségtelenné válik. A hiányérzet, az éhség pedig továbbra is megmarad.
A minőségi éhezést kiváltó ok többféle lehet. Egyik esetben rossz beidegződésektől, divattól, reklámoktól, propagandától, sugalmazásoktól befolyásoltan olyan táplálkozási szokások terjednek el, melyek nem igazán alkalmasak az egészséges szervezet fenntartásához. Gyorséttermek remekei, egyoldalú táplálkozás, chips, energiaital stb. A másik változat ennél sokkal érdekesebb, ugyanis komoly problémára világít rá. Sajnos mára az a helyzet alakult ki, hogy hiába próbálunk változatosan étkezni, több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani, ezeknek a táplálékforrásoknak a vitamin- és ásványianyag-tartalma az utóbbi évtizedekben annyira megváltozott, hogy közelébe sem ér a korábbinak és az elfogadhatónak. (A gyógyszeripar nagy örömére, mert így ezeket az anyagokat a gondos fogyasztó étrend-kiegészítőkkel igyekszik pótolni.)
(forrás: agroinform.hu, Prof. Dr. Márai Géza kutatásai alapján)
Amint a fenti ábrákból is jól látható, a termőföldön előállított élelmiszer-alapanyagok minősége az utóbbi évtizedekben gyors ütemben és igen nagy mértékben megromlott. Ennek oka pedig nem más, mint a mezőgazdasági termelésben alkalmazott technológiák és műtrágyák használata, melyek hatására a talaj minősége romlik, a növények számára felvehető ásványi anyagok mennyisége csökken. Tovább rontja a helyzetet, hogy a különféle vegyszerek, műtrágyák, vegyi anyagok bekerülnek az élelmezési célra előállított növényekbe és ennek hatására az emberi szervezetben további problémákat okoznak. Az így elállított, rossz minőségű élelmiszerek fogyasztása esetén a szervezet nem kapja meg a megfelelő tápanyagokat, az éhség, hiányérzet fennmarad, a táplálkozás mennyisége nő, ami elhízáshoz vezet. A káros anyagok bevitele pedig még inkább fokozza az elhízás veszélyét.
A termelés ésszerűtlen növelése egyre hitványabb, gyenge minőségű, és az egészségre káros élelmiszerek előállításához vezetett. A „minél hamarabb, minél többet” elven alapuló, profitorientált, haszonelvű mezőgazdaság nem képes valódi funkcióját ellátni, az anyagi haszonszerzés egyik eszközévé silányult. Mert hiába nő a termelés, hiába roskadoznak a polcok a legkülönfélébb élelmiszeripari termékek tömegétől, amit elfogyasztunk, az szinte semmit nem ér.
Hiányzik belőle a lényeg.
***
Az itt ismertetett tendencia tipikusan modern kori jelenség, és nem csupán az élelmiszer-előállítás, az intenzív mezőgazdasági termelés sajátja, hanem szinte mindenre érvényes. Ugyanis ma mindenből óriási a választék, mindent lehet kapni, lehet válogatni, a modern ember a bőség zavarában szenved, szédeleg. Ez a bőség azonban a nagy semmit takarja, a színes, érdekes, figyelemfelkeltő külső csomagolás nem rejt magában semmi értékeset. A modern ember legnagyobb betegsége a minőségi éhezés.
Ma már szinte közhely az a megállapítás, miszerint a különböző termékeket tudatosan úgy készítik, hogy túl nagy élettartalommal ne rendelkezzenek. Míg régen egy ruhát, cipőt az ember szinte egész életén keresztül tudott hordani, most örülhetünk, ha egy szezont kibír. A háztartási eszközökről nem is beszélve. Persze, vannak jó pénzért többéves élettartamú eszközök, ruhaneműk, de túl sok jóra ebben az esetben sem számíthatunk. A gazdaság dübörög, a kereskedelem pörög, a fogyasztás egyre nagyobb méreteket ölt. Gyűlik a szemét, az egyszer(sem) használatos termékek az üzletek polcairól a legrövidebb úton kerülnek a kukába, majd onnan (jobb esetben) a feldolgozóba, hogy aztán újabb semmirevaló hulladékot készítsenek belőlük. Mindez rengeteg energia-felhasználással és így további környezetkárosítással jár.
De nem csak anyagi igénye van egy embernek, a megfelelő, minőségi élethez egyéb szükségletekkel is rendelkezünk.
A társadalomnak szüksége lenne megfelelően működő, felelős államvezetésre, olyan kormányzásra, mely képes eredeti, valódi funkcióját betölteni, feladatait ellátni. Erről ma már aligha beszélhetünk. A valódi politikai és gazdasági hatalom olyan erők kezében van, melyek egyszerű halandó számára láthatatlanok, céljaikat nem ismerheti, tevékenységeik negatív hatásait azonban egyre inkább tapasztalja. Politikusaink szerepet játszanak, feladatokat hajtanak végre és cserébe meghatározott kereteken belül élvezhetik, használhatják, birtokolhatják javainkat, garázdálkodhatnak kedvükre. Az állampolgárok pedig elhiszik, hogy ők választanak, általuk kerül hatalomra a kormányzat, amely majd az ország, a nemzet, a társadalom érdekei szerint tevékenykedik. A látszat ellenére a valóság az, hogy nincs állam, nincs ország és nincs nemzet sem. Van valami hasonló, nyomokban létezik mindez, de leginkább csak külsőségekben. A lényeg hiányzik…
Kultúra, művészet. Elég nehéz ma már valódi, tartalmas szellemi értéket találni. A művészetnek alapvető funkciója lenne, hogy valami olyat adjon az embernek, amitől több lesz, ami felemeli. A művészet tanít, értéket képvisel, hordoz, teremt. A modern világ elhozta számunkra, hogy bárki, bármilyen mennyiségben hozzá tudjon jutni különféle művészeti termékekhez, alkotásokhoz. Ezeknek az értéke, a minősége azonban eléggé kétséges. Az alkotók célja leginkább arra irányul, hogy munkáik minél szélesebb körben befogadhatóvá váljanak, és hogy minél nagyobb legyen rá az igény. Ezt pedig leginkább úgy lehet elérni, hogy az alantasabb ösztönökre, a vágyakra próbálnak hatni, érzelmeket, indulatokat keltenek, illetve olyan műveket hoznak létre, melyek szórakoztatnak, nem igényelnek különösebb szellemi erőfeszítést. (A korábbi klasszikus irodalom szerzői képesek voltak írásaikkal úgy szórakoztatni, hogy közben tanítottak is.) És nem is nyújtanak semmi különöset, különlegeset, értékeset. Valamint érdemes figyelembe venni azt is, hogy érvényesülni a kulturális életben is csak az tud, aki követ egy bizonyos trendet és természetesen politikailag korrekt módon nyilvánul meg. A minőség itt is hiányzik.
Miután a nyugati társadalom elérte csúcspontját és kialakította a liberális elveken alapuló demokratikus államrendet, a szólásszabadság is általánossá vált. Vagy mégsem… Az egyénnek jogos szükséglete lenne a megfelelő tájékoztatás, a hiteles információ biztosítása, a különféle tudásanyag objektív átadása, de mint mindenki tudja, manapság ez sem érvényesül. Mennyiségileg kifogásunk nem lehet, sőt, mondhatjuk, hogy az az információmennyiség, mely naponta ránk zúdul, sokkal több, mint kellene, illetve szinte el sem lehet már viselni. És ez a rengeteg hír, vélemény, cikk, értekezés, tanulmány, hozzászólás a legtöbb esetben nem tartalmazza a lényeget, nem ad megfelelő tájékoztatást és bizony, sok esetben félrevezető, hamis. Korlátlanul, ellenőrzés nélkül onthatja magából mindenki saját elképzeléseit, véleményét, gondolatait (még én is). Futószalagon gyártják a semmitmondó, félrevezető, hamis híreket és nincs senki, aki ezt számonkérné. Senkinek nem kell felelősséget vállalnia saját szavaiért. Hacsak nem készteti erre saját lelkiismerete, de manapság ebből is kevés van. Szabadon áramlik az információ, folyamatosan bombáznak vele minket, de tartalma, igazsága, minősége kevésnek van. Hozzátartozik a dologhoz az a jelentős tény, hogy bizonyos tartalmak, vélemények mégis cenzúrázva vannak, vagy legjobb esetben is nagyon kevés teret kapnak. És éppen azokat a tartalmakat sújtják ezek a tiltások, melyek minőséget, értéket hordoznak.
Ha kénytelenek vagyunk üres élelmiszert enni és hetente vásárolni újabb eszközöket, ruhákat, miközben csak ámulunk a politikai vezetés kétszínűségén, és a művészeti alkotások sem nyújtanak már számunkra vigaszt, mikor becsapva érezzük magunkat a sok hamis sugalmazás által, akkor még mindig ott vannak az emberi kapcsolataink, melyek mindezért kárpótolhatnak minket. De valahogy ezen a téren is tapasztalunk némi hiányt. A társadalom kisebb csoportjai, a közösségek sem működnek már megfelelően. Nincs meg az összetartás, bajtársiasság, önzetlenség. A liberális közeg arra nevel, hogy saját érdekeidet érvényesítsd, saját ösztöneidet, vágyaidat tartsd szem előtt, akár minden és mindenki más rovására is. Az emberi kapcsolatok alapja azonban az önzetlenség lenne. Ennek ellenére rengeteg szervezet, egyesület, klub és egyéb csoport működik, de valószínűleg kevés olyan van, amelyik igazán tartós és mély kapcsolatokat rejt magában, illetve képes valódi értéket adni a tagoknak. A közösségi oldalak az emberi kapcsolatok ápolására jöttek létre (?), vagy arra szolgál(hat)nának, ennek ellenére megölik a minőségi emberi kapcsolatok kialakulásának lehetőségét is (nyilván vannak kivételek). Közösségi felületeken egyes tagoknak több száz, vagy több ezer ismerőse, barátja is van. Elvileg. Gyakorlatilag meg lehet, hogy egy sem. Beszélgethetünk, ismerkedhetünk, barátkozhatunk bárkivel a világ bármely tájáról, lehet több ezer ismerősünk, akikkel akár napi szinten tarthatjuk a kapcsolatot, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy ezekből a kapcsolatokból kevés az, amely valódi. Ebben az esetben is a mennyiség győz a minőség felett. A hiány pedig marad.
Mindezek után hová is fordulhatna az ember, ha nem a valláshoz? Mondanom sem kell, hogy a lelki táplálékot illetően szintén óriási a választék, már csak azért is, mert a szemfülesebb üzletemberek, tehetséges, vállalkozó szellemű egyének hamar rájöttek, hogy a „nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével” (Lk.4,4) evangéliumi igazsága némi marketinggel fűszerezve és átültetve a gyakorlati életbe komoly üzleti lehetőségeket rejt magában. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha valóban azt kapnánk, amire számítunk, amit ennek magában kellene foglalnia. Hogy ez mennyire nem így van, arról oldalakat lehetne írni, mindenesetre tény, hogy mára üzlet, hobby és divat lett mindaz, ami egykor magasrendű, kevésbé hozzáférhető tanítás volt, és az emberi lét értelmének feltárását, valamint beteljesítését szolgálta. Természetesen ez az átalakulás a teljes kiüresedést, lebutítást jelentette és ezzel együtt a félrevezetés legjobb eszköze is lett. A szándékosság nem minden esetben van jelen, sokszor a félrevezetők maguk is félrevezetettek, vagy saját képzeletük, fantáziájuk, egójuk áldozatai. Mindenesetre a teljes piac lefedett, itt mindenki megtalálja a magának valót. Különféle szekták, klubok, jóga-változatok, meditációs technikák, sámánok, jósok, kártyavetők, táltosok, tanácsadók és még számtalan változat színesíti a palettát, hogy senki ne maradjon ki a jóból. És nem is marad ki, a közösségi oldalak tartalmából remekül látható, hogy mára szinte mindenki elképesztő erkölcsi érzékkel és bölcsességgel rendelkezik. Legalábbis a bejegyzések erről tanúskodnak. Hogy ennek mennyi a valós tartalma, az más kérdés tekintve a társadalom általános szellemi állapotát, efelől lehet némi kétségünk.
Ha valamire igazán éhezik a mai modern kor embere, akkor az a valódi, hiteles szellemi útmutatás. Még akkor is, ha erről kevesen tudnak. A hiányérzet, a kínzó éhség mindig, mindenhol ott van. Valójában minden boldogság- és örömkeresés alapja ez a hiányérzet. A táplálkozás, az anyagi javak szerzése, a biztonság iránti vágy, a tudás megszerzésének öröme, a szépségben való gyönyörködés, bensőséges emberi kapcsolataink, az egyesülés iránti vágy mind a boldogság iránti éhségünket, hiányérzetünket fejezi ki, illetve ezen alapszik. A modern ember éhsége tehát hatványozott, többszörösen összetett és a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a jóllakottságot, örömöt, boldogságot kizárólag és csakis az egyén földi életével, az anyagvilággal, testiséggel képes összefüggésbe hozni, illetve ezen kereteken belül próbálja beteljesíteni. Ezért akar és követel most mindent, ezért hajszolja az élvezeteket. Mert az élet rövid és most kell mindent megszereznie, most kell boldognak lennie – „mert megérdemli”. De hiába szerez, birtokol mindig többet és többet, végül mégis éhes marad. Mert hiányzik a lényeg.
Az igazság az, hogy amit földi életünk során elérhetünk, az a valódi boldogság halvány tükörképe csupán, némi ízelítő, egyfajta betekintés oda, ahol majd a tökéletesség nyilvánul meg. És ez is csak akkor érvényes, ha minőséget viszünk tevékenységeinkbe, tartalommal töltjük meg azokat, és értékeinkkel gondosan bánunk.
Valójában saját életünk is veszteségen alapszik, egyfajta hiányosságon, tökéletlenségen, mely akkor fog majd végleg megszűnni, feloldódni, ha az egyén visszatér eredetéhez, azaz Istenhez.
(L.R. – Szent Korona Rádió)
Csapás a modern világra – Indul a Duo Gladii, a szellemi ellenállás havilapja
“Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” – A kispolgári kereszténységről