A kereszténység sorsát a történelem folyamán sokszor befolyásolták a politikai változások, ez most, a szekularizált államok időszakában, a liberalizmus tombolása közepette szinte elkerülhetetlen. Az egyházi személyek nagy része elfordult Krisztus tanításától, és a mainstream által diktált ellentanokat követi. Kunszabó Zoltán diakónus azonban úgy gondolja, ebből kilábalhatunk, ahogyan sikerült felemelkednünk más szörnyű helyzetekből is. Jézus Krisztus figyelmeztetése lebegjen szemünk előtt: „Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.”
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
A kereszténység már nagyon sokszor került a mostanihoz hasonló helyzetbe – idézte fel a beszélgetésben Kunszabó Zoltán. A jó hír, hogy mindig megtalálta a kiutat. Az ariánusok tévtanítása – mely szerint Jézus nem Isten fia, ebből adódóan nem is egylényegű az Atyával – például rendkívül komoly hitválságot eredményezett a korai Egyházban, olyannyira, hogy hatására a püspökök kilencven százaléka megtagadta a Szentháromságot. Mindössze maroknyian védelmezték az igazságot – mutatott rá a diakónus.
Hozzátette: az egész jelenség hátterében a politika állt. Ugyanis a Konstantinápolyban székelő kelet-római császár érdeke volt, hogy képviselje az ariánus tanokat: ezzel akarta a monolitikus földi hatalmát megtámogatni. Egy olyan istenképpel, amelyben az Atya az egyedüli úr, és ahol Jézus kevesebb jelentőséggel bír. Az osztatlan hatalom víziójának érvényesítése állt az érdekében, a Szentháromság „kollegialitása” nem támasztotta volna alá megfelelően az uralmát – hangsúlyozta az Új Jeruzsálem Közösség vezetője.
A katolikus közösségvezető figyelmeztetett:
mind a mai napig érdemes arra figyelni, mire használják fel a kereszténységet.
Például a szeretet abszolutizálására – az igazság nélkül. Viszont ez nem az a szeretet, amiről Jézus beszélt. Vagyis ez is hamisítvány.
A diakónus elmondta: a családról alkotott szellemi vízió eltűnt, nem létezik. Eredendően annak is a Szentháromság volt a mintája:
a különbözőknek a termékeny egységét kellene családnak neveznünk.
Ezen a területen több fennakadás is jelentkezik manapság. Valósággal záporoznak ránk a bomlasztó kérdések: miért vagyunk különbözőek, akarunk-e egyáltalán termékenyek lenni, egységben lenni…? Pedig a Szentháromságban mindez tökéletesen megoldódott – mutatott rá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
„Megújulhatna a család, ha a Szentháromság lenne a víziónk. Csak ehhez el kellene fogadnunk, hogy különbözik egymástól a férfi meg a nő. El kellene fogadnunk, hogy a házastársi szövetség termékeny. A termékenység nem akadály, hanem az élet kiteljesedése. Mindezt pedig az egységben élhetik meg a felek”
Az egyház annak idején kiimádkozta az igazságot a szentjein és az üldözöttjein keresztül. A pápa, nagy kisebbségben ugyan, de soha nem ratifikálta az ariánus tanokat. A nagy egyházatyák mind száműzetésben voltak – aztán fordult a széljárás, és valahogyan a tiszta hang erősödött meg.
„Sok mindent túléltünk már, a család válságát is túl fogjuk élni, még ha élet-halál küzdelem is vár ránk, mint annak idején.”
Ennek a küzdelemnek az előszele már érezhető – különösen Nyugat-Európában, ahol püspököket perelnek be csak azért, mert a Biblia tanítását hirdetik a homoszexualitásról. Vagyis ott tartunk, hogy a Biblia tanítása már törvénybe ütközik. Lehet, hogy hozzánk is elérkezik ez a világ.
„És akkor lehet, hogy ki kell vennem majd az unokámat az óvodából, ahol maszturbációra tanítják vagy érzékenyítik. A UNICEF nemrég elfogadott dokumentuma szerint a gyerekeket minél kisebb korban meg kell tanítani a szexuális örömszerzésre – mindezt központilag és államilag” – mutatott rá Kunszabó Zoltán katolikus diakónus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
(Vasárnap.hu nyomán Szent Korona Rádió)
„Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” – A kispolgári kereszténységről
