November 4-e az emlékezés napja. Egy ország hajt fejet ilyenkor a hősök előtt, akik 1956-ban, akár életük árán is kiálltak a szabadság eszménye mellett. Nem véletlen, hogy a Hungarica együttes, élén az énekesi posztra idén visszatért Sziva Balázzsal, éppen erre a dátumra időzítette az Emlékezz! című daluk 2020-as verziójának megjelenését, amely már elérhető a digitális platformokon. A zenész ebben, és számos egyéb témában adott választ.
A nemzeti rock ikonikus énekese, akit az 1956-os Magyarok Világszövetsége, társszervezeteivel, a Corvin-közi Bajtársi Közösséggel és a Pongrátz Gergely által alapított 1956-os Pesti Srác Alapítvánnyal egyetértésben ’56-os emlékéremmel tüntetett ki a forradalom emlékének ápolásáért, eszméinek megőrzéséért és továbbadásáért, de akinek még a nevét sem szabad leírni a Facebookon, válaszolt 1956-os és közéleti kérdéseinkre.
– Mit jelent neked 1956? Kik voltak 1956 valódi hősei számodra?
– Egy nemzet lázadását a marxista terror és az idegen megszállás ellen. Családi vonatkozásban pedig azt, hogy az akkor 5 éves édesapám majdnem véletlen áldozata lett egy eltévedt golyónak. Az események heroikus mozzanata pedig a pesti srácok harca volt, akik kezdetben szinte puszta kézzel szálltak szembe egy szuperhatalom páncélosaival. Ez megrázta a nyugati világot és hosszabb távon a Szovjet Birodalom bukásához vezetett. Ezekre a fiúkra és lányokra emlékezünk és emlékeztetünk a mai napon ezzel a dallal a Hungarica-val és Pusztai Zoltán szövegíróval.
– Miért emlegeti folyton a mai ellenzék Nagy Imrét meg Göncz Árpádot? Milyen szerepük volt a forradalomban?
– Már 1990 őszén, amikor az iskolában először beszéltek nekünk 1956-ról egy osztályfőnöki órán, az jött le, hogy a reformkommunisták csinálták a forradalmat, és volt néhány huligán, akik össze-vissza lövöldöztek. Nagy Imre valójában a kommunista rendszeren belüli politikus volt, szovjet állampolgár, korábbi padláslesöprető miniszter. Az utcai harcosok nem bíztak benne, és a szovjetekkel egyezkedő vezetésben. Nem volt az ő miniszterelnökük. Végül a saját elvtársai számoltak le vele és akasztatták fel. Egyébként a Nagy Imre kormány sajtófőnökének, Vásárhelyi Miklósnak az unokája az osztálytársam volt. Gönczöt az 56-osok többsége is megvetette, a börtönben besúgónak tartották és azt is a számlájára lehet írni, hogy köztársasági elnökként többek között ő is hozzájárult a belügyi dossziék titkosításához és elsüllyesztéséhez. Ezzel a brutális megtorlásban résztvevők végleg elkerülhették a felelősségre vonást.
– Az a legszomorúbb, hogy a mai politikába jönnek vissza ezek az elemek. Dobrev Klára, Donáth Anna, Bauer Miklós, Gyurcsány Ferenc… olyan szellemiségű emberek, akik a kommunista ideológiát magasztalják, illetve a rokonságuk jócskán benne volt az akkori pártelitben. Mi a véleményed erről?
– Nincs új a nap alatt. A rendszerváltás óta így van ez és egytől-egyig, kivétel nélkül a magyar érdekek ellen dolgoznak.
– Melyik a legkedvesebb dalod a forradalomról?
– Cseh Tamástól a Beatrice-ig sokan megénekelték a hősöket, mégis egy olyat mondanék ami egy darabka magyar történelem és pont ezért nagyon büszke vagyok rá, hogy közöm volt ahhoz, hogy fennmaradjon az utókornak. Köztudott, hogy a Pongrátz testvérek jelentős szerepet játszottak a szabadságharcban, amelyben, hat Pongrátz fiú vett részt. Közülük Pongrátz Ödön egyike volt a corvin közi felkelő csoport megszervezőinek, öccsét, a legendás Pongrátz Gergelyt pedig főparancsnoknak választották a corvinisták. Az Erdélyben, Szamosújváron felcseperedő Pongrátz fivérek édesanyja, Lengyel Anna Kolozsvárott diplomázott zeneművészetből. A trianoni békediktátum után több revíziós verset is megzenésített. Közülük egynek a refrénjét a fiai később sokszor énekelték a Corvin közben. Főleg az utolsó sorát majdnem mindenki emlegette, amely így szólt:
“Inkább vesszen el hát szívünk drága vére, / Meghalunk, de előbb megfizetünk érte.”
Pongrátz Gergely is ír erről a Corvin köz 1956 című könyvében:
„Ödön valamelyik lakásban látott egy zongorát, és engedélyt kért, hogy játsszon rajta. Kinyitották az ablakot és a Corvin közben valamennyien hallottuk Ödön éneklését a zongora kísérettel.”
2009 őszén a fejembe vettem, hogy ez a dal nem szabad, hogy a feledés homályába merüljön. Meglátogattuk Kiskunmajsán Ödön bácsit, ahol az akkor már 86 éves harcos Gergely öccse halála után az 56-os Múzeumot vezette. A kérésemre remegő kézzel, de a szemében még mindig tűzzel eljátszotta nekünk egy viharvert zongorán. Az eredetileg revíziós témájú szöveget még 1956. október 27-én hajnalban írta át a kor eseményeire aktualizálva.
Pongratz Andrew és Sziva Balázs
– Pongrátz Gergellyel milyen kapcsolatod volt, tudnál mesélni történetet róla?
– 1992-ben találkoztam vele először a Jurta Színházban. Egyenes gerincű, megalkuvást nem tűrő ember volt. Amikor 1989-ben hazahívták Nagy Imréék újratemetésre azt válaszolta, hogy: “az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is”. Egyszer mondott egy történetet, hogy még a nyolcvanas évek elején az USA-ban a segítségét kérve felkereste két nem sokkal korábban Magyarországról disszidált srác és a beszélgetés közben a magyar fiatalságot kezdték ócsárolni, meg mindenféle trógernek elhordani. Gergő bácsi erre azt mondta nekik, hogy az ő korában is jampecoknak, meg huligánoknak nevezték a kölyköket, de amikor kellett és Budapest utcáin dübörögtek a ruszki tankok, a magyar fiúknak helyén volt a szíve és tudták mit kell tenniük és, hogy szerinte így lenne ma is.
– A mai fiatalok viszont ma inkább a szélsőliberális ideológiát követik, diktatúrát emlegetnek, Ezt a pusztítást hogyan lehetne ellensúlyozni?
– A kultúra és az oktatás területét évtizedek óta mindenhol elfoglalták ezek az erők. Elsősorban ezen a helyzeten kéne változtatni és kifüstölni ezeket a patkányfészkeket.
– Látjuk a folyamatot: Németországban már Lenin szobrot emelnek, erősödik az antifa, Nyugat-Európa lassan elveszik. Mi magyarok és a V4-ek országai tartják a frontot a normalitás mellett. Hova lyukadunk ki?
– Ha a Nyugat továbbra is ezt az önfeladó hozzáállást hozza, hát megérdemli a sorsát, ami a káosz lesz. A dolgok abba az irányba mutatnak, hogy Európa ilyen értelemben belátható időn belül kettészakad majd.
– Mi a véleményed arról, hogy a szocializmusban Moszkvába volt minden bekötve, onnan kapták a bábkormányok a parancsot, ennek ellenére a putyini Oroszország manapság inkább szimpatikusabb, mint a liberális, szélsőbaloldali, kirekesztő Brüsszel.
– Az Európai Unió elmebeteg szabályokat, bevándorlást és ezzel a nyugaton látható terrort szabadítaná ránk, miközben a moszkvai külügy még mindig történelemhamisítással vádol, ha nevén nevezzük a 45 éves szovjet megszállást. Szóval, a magyar történelemből, így 1956 példájából kiindulva mi hosszabb távon sem keletről, sem nyugatról nem számíthatunk semmi jóra.
– Számtalan esetben tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy a másik zenekarod, a Romer számait letiltja a Facebook cenzúra. Lassan már meg sem lepődünk ezen, de azért eléggé szánalmas, hogy az Előre Mind Pesti Srácok című videóklipetekkel nem lehetett megemlékezni október 23-án, ami nyilvánvalóan semmiben sem sért semmilyen közösségi alapelveket. Meddig mehet ez még?
– Ameddig a Facebook állam lehet az államban. És hagyjuk azt a képmutató hülyeséget, hogy ez egy magáncég és azt tesz, amit akar. Sokan mondjuk már hosszú ideje, hogy a közösségi média törvényi szabályozása elengedhetetlen lenne. Érdekesség egyébként, hogy ezzel a magyar hősiességről egykor Itáliában született indulóval 2006 őszén, a magyar fővárosban lezajlott utcai események hatására, több olasz futballklub, az Internazionale, az AS Roma és a Lazio szurkolótábora fejezte ki a budapesti fiatalok iránt érzett szimpátiáját. „Avanti ragazzi di Budapest” volt olvasható több stadion lelátóján. Ők így tisztelegtek nem csak az 56-os évforduló előtt, hanem az itthon kialakult politikai helyzet miatt 2006-ban az utcára vonult fiatalokkal is szolidaritást vállaltak. A mi változatunk magyar szövegét Pusztai Zoltán költő írta 2009-ben.
(Vadhajtasok.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Egy “rock requiem-el” emlékezik Trianon 100. évfordulójára a Romantikus Erőszak