1663. október 18-án született Savoyai Jenő, aki 24 megvívott csatája közben 13 alkalommal sebesült meg. Ez vitathatatlanul bizonyítja a török elleni háborúk és a spanyol örökösödési háború legkiválóbb császári hadvezérének halált megvető bátorságát. Dicsőség neki 357 évvel születése után is!
Anyja Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan a savoyai herceg, a pletykák szerint azonban a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja 1673-ban a versailles-i udvari intrikákban alulmaradt, s Brüsszelbe kellett menekülnie, fiát ettől kezdve unokahúga nevelte.
A gyenge fizikumú, kistermetű Jenőt a király papnak szánta, ő azonban katonai pályára vágyott. Miután Lajos ezt a kívánságát megtagadta, a sértett fiatalember I. Lipót osztrák császárnak ajánlotta fel kardját.
1683-ban részt vett a Bécset ostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett.
1686-ban a Budát felszabadító hadak alvezére volt, s annyira kitüntette magát a csatamezőn, hogy 1687-ben ő vihette meg a nagyharsányi diadal hírét Bécsbe.
1688-ban, a kilencéves háború kitörésekor Nyugatra vezényelték, Észak-Itáliában hadakozott a franciák ellen. Az ingadozó és végül különbékét kötő savoyai herceggel szemben szilárdan kitartott a császár mellett, hűségéért 29 évesen tábornaggyá nevezték ki.
1697-ben indulhatott első teljesen önálló hadjáratára, s 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte II. Musztafa szultán hadait, véget vetve a másfél évszázados török uralomnak Magyarország nagy részén.
Nem sokáig pihent babérjain: az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúban sikert sikerre halmozott az észak-itáliai hadszíntéren, bár a franciák mellett a bécsi udvar hivatalnokai is nehezítették dolgát.
A helyzet csak 1703-ban változott meg, amikor kinevezték az Udvari Haditanács elnökének, s ő ütőképessé formálta a hadsereget. 1704-ben Blenheimnél a brit Marlborough herceggel legyőzte a bajorokat, 1706-ban megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, majd 1708-1709-ben Németalföld nagy részét.
A Rákóczi-szabadságharc befejeződése után, az 1712-15-ös országgyűlésen magyar állampolgárságot kapott, 1714-ben Németalföld helytartója lett.
1716-ban, amikor a Porta megszegte a karlócai békét, ismét a török ellen indult, visszafoglalta az utolsó jelentős török erősséget, Temesvárt, 1717-ben pedig – miután 40 ezer emberével szétverte a 200 ezres török felmentő sereget – elfoglalta Belgrádot, ezzel a török végleg kiszorult Magyarországról.
Ezután ismét Németalföld élére került, de inkább a bécsi Belvedere palotában időzött 1736. április 21-én bekövetkezett haláláig.
Savoyai Jenő katonai sikerei magával ragadó lendületével és kiváló stratégiai döntéseivel magyarázhatóak, az elfoglalt területeket nemcsak meghódította, de meg is tartotta. Személyes bátorságát mutatja, hogy 24 csatája közben 13 alkalommal sebesült meg.
Nagy Frigyes későbbi porosz királyt ő oktatta hadművészetre, s Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek. Pártolta a művészeteket és a tudományt, kora legnagyobb elméivel levelezett, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött.
Kiválóan értett a pénzügyekhez is, 25 forinttal érkezett Ausztriába, s 25 milliót hagyott maga után, egyebek között az egész Csepel-szigetet megszerezte, s impozáns kastélyt építtetett Ráckevén. Lovas szobra a budai Várban található.
(múlt-kor nyomán – Szent Korona Rádió)