Egy brit feminista felforgató, Sophie Lewis szerint a legfontosabb amit tennünk kell, hogy felszámoljuk az amúgy is „egy kalap szar” család intézményét, mert az csak erőszakhoz vezet a karanténhelyzetben, valamint feleslegesen meghatározza a nemünket, a nemzetiségünket és a rasszunkat, amiket nekünk kellene megválasztanunk, ha egyáltalán fontosnak érezzük ezeket. Kiváló példája a liberalizmus „szabadság” eszményének: meg kell szabadulni mindentől, ami érték, ami fontos és örök, mert szerintük ezek csak „rabságot” jelentenek az egyén számára.
A brit geográfus véleménye egy mondatban: Jobbat érdemlünk, mint a család.
„És harmadszor: mégha a nukleáris család nem is jelent közvetlen fizikai vagy mentális veszélyt valaki személyére – úgy mint a házastársak bántalmazása, a gyerekek megerőszakolása, vagy a queer-bashing –, a család, mint a társadalmi reprodukció formája még mindig egy kalap szar. Meghatározza a genderünket, a nemzetiségünket és a rasszunkat. Arra nevel, hogy a produktív munka norma. Arra nevel, hogy azt higgyük, individuumok vagyunk. Minimalizálja a tőke költségeit, miközben maximalizálja azt a munkamennyiséget, amit az emberi lények a létfenntartáshoz elvégeznek (aprócska, és abszurd módon saját konyhával és mosatlannal felszerelt dobozkák milliárdjaiban). Úgy zsarol bennünket, hogy azt higgyük: a szeretet és gondoskodás számunkra elérhető egyetlen forrásán kívül máshonnan ezek nem is eredhetnek.
Jobbat érdemlünk, mint a család. És a koronavírus időszaka kiváló alkalom az eltörlésére. Anne Boyer örökké ragyogó szavaival élve: »Most már meg kell tanulnunk jót tenni idegeneknek is. Most már úgy kell élnünk, hogy élő bizonyítéka legyünk annak, hogy a rákos beteg, az idős ember, a fogyatékos ember, és azoknak az életében is érték van, akik felfoghatatlan körülmények között, tömegben és veszélyben élnek«.
Még nem tudjuk, hogy képesek leszünk-e a kapitalizmusnál jobbat kitalálni a járvány és az azt követő depresszió romjain. Csak azt mondhatom bizonnyal, hogy 2020-ban a családok A Család ellen, és az otthonok és Az Otthon ellen című vitáknak egyre intenzívebben kell zajlaniuk.” (A Mandiner fordítása)
A feminista, aktivista már 2019-ben írt egy könyvet „Teljes Béranyaság Most: Feminizmus A Család Ellen” címmel melynek mondandója ugyanaz, mint a fent idézett irománya, csak ebben már a koronavírus által összezárt emberek konfliktusaira is hivatkozik. Érdekes életfelfogásra vall, hogy a leírtak szerint, ha valamivel probléma adódik, a hibák kijavítása helyett az azonnali megszüntetés jelenti az egyetlen megoldást még egy ilyen ősi és alapvető intézménynél is, mint a család. Véleménye szerint „Az abortusz a gyilkosság egy olyan formája, melyet meg kell védenünk”, valamint a terhesség szerinte nem jelent mást, mint hogy a magzat kizsákmányolja az édesanyját, így a béranyaság, ami a legmegfelelőbb egy nőnek.
Nyilatkozataiban megmutatkozik a liberalizmus valódi arca, miszerint próbálnak mindenkit elrettenteni a nemi, vallási, kulturális, nemzeti és családi identitás megőrzésétől, hiszen szerintük ezek csak akadályoznak a „szabadságunkban”. Ez a fajta szemlélet hozta el a mindentől és mindenkitől elidegenedő társadalmat, ahol mindenki depressziós, öngyilkossági hajlamokkal küzd, szomorú, és nem mellesleg emiatt haladunk a kihalás felé vezető úton, hiszen nem születnek gyermekek. Megmutatkozik a feminizmus igazi arca is, hiszen a női egyenjogúságot hangoztatók mindig a férfiak ellen uszítanak, a „férfi elnyomást” hangoztatják, és hogy a tradicionális családmodell idejét múlt. Egy valódi jobboldali sem a liberalizmust, sem a feminizmust nem tolerálhatja!
(VNL – Szent Korona Rádió)
