Három orvos cenzúrázott publicisztikája a gender-tudományról

Orvosi szemmel a homoszexualitásról… címmel közölt egy komoly tanulmányt a Mindset nevű pszichológiai szaklap. Aztán hamarosan törölték az oldalról, de az internet nem felejt (lásd az alábbi képet). Most egy az egyben közöljük a cenzúrázott tanulmányt.

Ahhoz, hogy a témakörben tisztán lássunk alapfogalmak kimondására van szükségünk. A tudomány oly mértékben specializálódott, hogy mára szinte minden és mindenki megkérdőjelezhetőnek tűnik. Nem tudunk többet, mint régen, de abban is bizonytalanabbak vagyunk. Köszönhető mindez annak a szellemi kútmérgezésnek, amiből mára az internet által, majd mindenki kiveszi a részét.

Ahhoz, hogy ezt a pusztító folyamatot lefékezzük, megállítsuk, majd visszafordítsuk szükséges az alapállás tisztázása. Akármennyire szeretnék elhitetni, hogy nincsenek megkérdőjelezhetetlen alapfogalmak, igenis vannak. Azon állítások igazak, amelyek apodiktikusak, vagyis nem szükségeltetnek magyarázatot, önmagukban van az igazság.

 

Természetesen ez nem jelenti, azt, hogy nem következnek belőlük más állítások. Csak az alapállás eredményezhet igaz állítást. Nincs többféle alapállás. Alapállásból csak egy van. Ami nem nevezhető alapállásnak, abból tulajdonképpen nem következik semmi.

Az alapállásban a középpontban levés van. Minden aszerint van vagy nincs, hogy mennyire van a középpontban, vagy azonkívül. Minden, ami benne van a középpontban az van és ami nincs benne az csak olyan mintha lenne, még akkor is ha oly közel van hozzá, és akkor is ha olyan mintha lenne. Csak a varázslat része és a pusztulásba visz.

A normalitás az alapállásból következik. Nélküle nincs. Az egészségnek az alapállás a sine qua non-ja. Az alapállástól eltérés betegséget eredményez. A beteg állapot a normálistól eltérő.

A deviált szexuális identifikáció és orientáció, magyarul a fajtalanság egy ilyen állapot. Az ember deviációja az alapállástól az emberiség deviációját is okozza.

Az ember-ember, neme szerint a férfi-férfi és a nő-nő. Ebből következik, hogy az ember vagy férfi vagy nő. A férfi különbözik a nőtől és fordítva. Nem lehet valaki nő is és férfi is, vagy férfiként nő és fordítva. Minden ellenkező állítás hazugság.

A nemiség egy élőlény fizikai (genetikai) nemi jellegének és belső lelki-tudati állapotának összessége. Ilyen értelemben beszélünk hímneműekről és nőneműekről, az ember esetében férfiról és nőről. A fogantatás pillanatában eldől, hogy milyen nemű lesz fizikai értelemben az ember. Ez kizárólagosan meghatározza az egészséges fejlődési útját mind fizikai mind lelki tudati értelemben. Minden, ami ettől az eredendő fejlődési úttól megfosztja (deviatio), eltéríti, az útnélküliséget (deviációt) eredményez és kizárja az egészséget.
A deviációt előidéző okok fizikai és szellemi természetűek. Ilyenek pl.: a policiklikus biszfenolok, az exogén hormonok szervezetbe jutása, az érzékiséget gerjesztő irodalom és mass-média, az úgymond tudományosnak nevezett kutatások stb.

Az egészséges nemi érés, identifikáció a környezet által meghatározóan befolyásolt. A család, melyben a szülők, mint férfi és nő jelennek meg, a kisgyermekek közössége, ahol nemisége szerint játszhat a gyerek, a nagyközösség, ahol a fiú és leány a nemisége szerint identifikálódhat a sportban, divatban, kommunikációban, hierarchiában, és a felnőtt-társadalom, ahol elfoglalhatja méltó helyét a férfi és a nő.

Az ember predesztinált (praedestinatio – előre meghatározott megérkezés, több mint lehetőség, de kevesebb, mint bizonyosság) nemisége egy fizikai és szellemi-lelki érési folyamaton megy keresztül.

Már intrauterin meghatározó fizikai és nem fizikai természetű ingerek érik a magzatot. A világba kilépve a születés után egyből megkezdődik az orientáció. A fiú gyermek fiús dolgokkal játszik, a fiúk között keresi a helyét, barátait, ha kell védi családját és hazáját, míg a lány gyermek lányos dolgokkal játszik, lányok között keresi a helyét, beteljesedve anyaként éli le életét. A fiú legénnyé érik, a lány kisasszonnyá és nagyjából 15-18 éves kor körül elementáris erejűvé válik a vonzódás az ellenkező nemű iránt. Ez az erő transzcendens jellegű. Magasabb szellemisége a szétszakadt kettőt eggyé tenni akarásában rejlik, tehát eredendően szellemi természetű.

Ebben az időszakban a legveszélyeztetettebb az egészséges nemi fejlődés. A férfi-férfi és a nő-nő identifikáció befejeződésével a veszély nagy fokban lecsökken.

A „homoszexualitás” terminológia szerint két azonos nemű ember egymással folytatott szexuális kapcsolata.
De az úgynevezett „homo-szexualitás” kapcsolatban is azt látjuk, hogy a két látszólagosan azonos nemű vonzódásában is, az egyik a férfi, a másik a nő szerepét próbálja torz módon eljátszani, így próbálva előidézni a polaritást, mintegy előfeltételként ahhoz, amit csinálnak.

A homoszexuális szót Kertbeny Károly (eredetileg Karl Maria Benkert,19.sz.) nevű magyar származású szexuálisan deviált író, újságíró alkotta meg. Addig a pederaszta, szodomita, aberrált, degenerált, magyarul a fajtalanság elnevezéseket használták. A terminológiai zűrzavar fokozására bizonyos szómágiába sorolható technikákat alkalmaznak. A „homo” azonosat, és embert is jelent egyszerre. Szóösszetételben az utána következő jelentéssel való azonosságát fejezi ki. A „homoszexuális” kifejezés tehát nagyjából ezt hazudja és sugallja: ember, aki eredendő szexualitásával önazonos, szemben vele a „heteroszexuális”, aki hetero vagyis különböző, a szexualitásától eltérő, más mint kellene lennie és semmiképpen nem önazonos eredendő jellegével. A fajtalankodókra elterjedt egyik kifejezés a „meleg” is azt meta-kommunikálja, hogy minden normális ember hideg, vagyis frigid, vagyis abnormis. A homo-fóbia kifejezés tulajdonképpen már-már értelmezhetetlen.

Tudósok hada próbálja több mint egy évszázada bizonyítani, hogy a létezés alapvető eleme a fajtalanság, sokszor odáig elmenve, hogy az egészséges szexualitás a deviáció (a heteroszexualitás elnevezés is ennek jegyében született a fentebb említett Kertbeny Károlytól). Számtalan elmélet született annak igazolására, hogy genetikai és pszichológiai okokkal magyarázva az egyén és a társadalom felelősségét a szexuális deviancia kérdésköréből száműzzék. Ezen erőtér egyik egyede Alfred Kinsey szexuálisan deviált „kutató”. Munkásságát a Rockefeller Alapítvány támogatásával végezte. Publikációi, melyben a férfi és női szexualitásról ír nagyon kártékony hatást fejtettek ki a nyugati világ értelmiségének és közembereinek a témával kapcsolatos felfogásában. Egyebek mellett azt állítja, hogy mindenki kicsit „homoszexuális”. A szexuális deviációt előidéző és katalizáló behatásokat egyébként rendre tetten lehet érni az úgynevezett tudományos kutatások, irodalmi alkotások, filmipar, divat, oktatás területén.

1973-ban a megfelelően előkészített és de facto kriminális módszerekkel megdolgozott Amerikai Pszichiátriai Társaság az általa kiadott Pszichiátriai kézikönyvből (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM)) törölte a mentális betegségek listájáról a deviáns szexualitást, és bevezette az ego-dystoniás szexualitás orientáció ( olyan egyén, aki nem kiélhető szexuális orientációja miatt van diszharmóniában) fogalmát. A WHO (World Health Organisation) 1990-ben, a Kínai Psychiátria Társaság 2001-ben törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást. Az ezt megelőző kiadások még egyértelműen abnormis, szociopáthiás személyiségzavarként ill. személyiségfejlődési zavarként vagyis betegségként definiálták a fajtalanságot. Ennek következményeként az addig betegként számontartott és gyógykezelt egyének előtt az Orvostudomány becsukta kapuit. Magukra hagyta és kiszolgáltatta őket egy olyan felforgató erőnek, amelynek semmi sem kevésbé fontos, mint ezek a beteg emberek. Sőt megágyazott, annak a folyamatnak, amit ma „genderideológiaként” ismerünk.

A fajok között a fajtalanság aránya elenyésző. Az állatoknál statisztikailag nulla, az embernél a komolyan vehető kutatások adatai szerint 1% alatti az összes szexuális deviancia együttvéve. Ehhez képest a HIV-sal (a betegség amit okoz eredetileg nem AIDS, hanem GRIDS – gay-related immundeficiency syndrome), hepatitis a, b, c vírussal, szifilisszel, gonorrhoeaval való fertőzőttség 50-szer gyakoribb az egészséges populációhoz képest. A nők között a mellrák kockázata és egyéb nőgyógyászati daganatos megbetegedések jelentősen nagyobb számban fordulnak elő, a deviáns szexualitás következtében rendre megjelennek az egyéb deviáns magatartásformák pl.:kábítószerabusus, öngyilkosság stb. A fajtalankodó férfiak a fekáliával való gyakori érintkezésük okán nemcsak önmagukra, hanem környezetükre per contactem is fertőző forrást jelentenek. Promiszkuitásuk miatt nagy számban fertőzik partnereiket. A mindkét nem iránt vonzódók megfertőzik az egészséges populációt. A fajtalanság járványügyi kockázata jelentős.

A nemiség minden döntésre kihat. Viszonyulási alap a világhoz. Meghatározza, hogy miképpen dönt az ember a legalapvetőbb helyzetektől a komplikáltabb döntési mechanizmusokig. Egy szexuálisan deviált identifikációs és orientációs zavara miatt másképpen dönt, mint egy egészséges nemiségű. Alapvető lenne, hogy ne kerülhessenek döntéshozó pozícióba, főleg ne gyerekek közelébe.

Az egészséges nemi éréshez egészséges környezeti ingerek kellenek. A deviatív behatásnak az a lényege, hogy a környezeti ingereket próbálják deformálni, következményszerűen a megváltozott környezet, majd nemi érési és identifikációs zavart okoz. A nagy energia ráfordítások (pénz, kutatások, média, felvonulások, lobby stb.) hatékonysága 1% körüli szintre elegendő. Világméretekben mérve a szexuális devianciák aránya még a leglojálisabb kutatások szerint is 1-2 %. Mi lehet ennek a tevékenységnek az oka és célja?

Egyes elméletek szerint a szexuálisan deviáltak „mesterséges” szaporításának szükségszerű oka, hogy per vias naturales képtelenek a szaporodásra. Más elméletek szerint, bűntudatuk csillapítása okán szeretnék, ha minél több hasonló lenne hozzájuk. És vannak elméletek, melyek valami összeesküvésféle támadás részének tekintik az ember ellen.

Az alapállásból következően az állítás az, hogy ez a tevékenység egy részténykedés, taktika a „nagy háborúban”, aminek lényege a normalitás erőinek felőrlése és a káosz fokozása. Zászlóshajó abban az értelemben, hogy általa modellezhető az egész, nagy és összehangolt támadás az egészséges világ ellen. Első lépésben az abszolútum relatívizálása történik. Ezt követi a „tudományos” kutatásokkal alátámasztott igazolása annak, hogy nincs olyan, hogy normális. Megfelelő döntéshozók kiválasztása, pozícióba helyezése és érdekelté tétele abban, hogy elfogadottá tegyék a devianciát, törvényeket alkossanak a védelmében stb. A folyamat fontos része a tevékeny tudatlanok képzése és orientációja. Az ő feladatuk a deviancia normálisként való megjelenítése képzésben, médiában, felvonulásokon, jogi és érdekképviseletek működtetése stb. És végül a más véleményen levők hiteltelenítése, büntetése, példastatuálás.

A világméretű folyamatokat nézve a jövő globálisan és lokálisan a következőképpen alakulhat a szexuális devianciák tekintetében. Vannak országok, ahol a lobby stratégiai részcélját elérve, törvénybe iktathatta az egyneműek házasságát és gyermek örökbefogadását. Ezekben az országokban az úgynevezett ”pride” vonulásokon több százezren menetelnek a legszélsőségesebb módon. Társadalmaikban kötelezően el kell fogadni azt, hogy a deviancia az normális. Felütötte fejét a pedofíliát helyzetbe hozni akarók mozgalma ésatöbbi. Ezek a társadalmak az úgynevezett liberális társadalmak.

A szexuálisan deviáltak döntő többsége a szabadosság doktrínájának követője, minden vonzatával együtt. Liberális politikai érzelmű, távol áll tőle a patriotizmus, elutasítja az Isten, Haza, Család hierarchikus létszemléletét. A liberális társadalmakban meghatározóvá vált ez a tulajdonképpen saját országgal való ellenséges magatartás. És még hosszan lehetne sorolni, hogyan pusztította el ezeket a közösségeket a deviáció. Itt valójában már nem beszélhettünk ellenállásról. Globális értelemben ez a nyomás fokozódni fog azokra a térségekre, ahol még nem ilyen előrehaladott a helyzet, pl.: Közép és Kelet-Európa, Ázsia és Közel-Kelet országai. Az ellenállás csak lokálisan vagy helyesebben fogalmazva parciálisan van jelen némely nagyobb történelmi múltú országokban. A globális erőtér fokozott nyomást fog kifejteni ezen országokra a lehetséges minden eszközét bevetve. Azonban álláspontunk szerint, ha megfelelő szellemi orientációból következő műveletek lelassítják, megállítják visszafordítják a folyamatot, akkor a szexuális devianciák népszerűsítése és a vele párhuzamban lévő devianciák elvesztik taktikai erejüket és elnémulnak.

Dr. Jancsó Gábor, Dr. Olajos Attila, Dr. Sávay Sándor

(Szent Korona Rádió)