Elég érdekesre sikerült mind a beszerzés, mind a bemutató. Ami a leközlést illeti, az iskolapéldája, hogy hogyan ne.
Mindenek előtt azt le kell szögezni, hogy valamilyen alapszintű kiképző repülőgépre szükség van. Sajnos ez csak akkor tudatosodott a vezetésben, amikor az egyik utolsó Jak éppen kigyulladt repülés közben.
Nemrég bemutatták a nagy nyilvánosságnak a Magyar Honvédség két legújabb repülőgépét, két Zlin-143 LSi-t.
Elég érdekesre sikerült mind a beszerzés, mind a bemutató, ami a leközlést illeti, az iskolapéldája, hogy hogyan ne.
Mindenek előtt azt le kell szögezni, hogy valamilyen alapszintű kiképző repülőgépre szükség van. Sajnos ez csak akkor tudatosodott a vezetésben, amikor az egyik utolsó Jak éppen kigyulladt repülés közben.
A szükségletet új gépek után lényegében az utolsó pillanatban sikerült kielégíteni, de felemás lett a megoldás.
Név szerint kettő darab Z-242 L érkezett tavaly, idén pedig szintén kettő Z-143 LSi. Már az első két gép érkezését is nagy titkolózás előzte meg, az első hírek forrása sokáig a személyes ismerősök voltak belülről. Később jött a bejelentés 4 Zlinről, de csak kettő érkezett meg, késve, onnantól kezdve csak kettőről volt szó, majd idén derült égből jelentették be a két 134 LSi létét, holott azok hetekkel korábban megérkeztek már valószínűleg. Az igazi rejtély az, hogy mi titkolnivaló van pár sportrepülőn.
Az ügylet felemássága pont az utóbbi két gépnél keresendő. Eredetileg többek között felderítő és futár feladatokra szánták. A tavalyi késlekedés oka igen prózai állítólag. A 242-eseknél megbízott közvetítő cég elfelejtett közvetíteni, a 143-asok nem kerültek legyártásra, erről a Honvédség pedig nem tudott. Ez egyben magyarázza, hogy utóbbiak már közvetlenül a gyártótól kerültek megvásárlásra. Pihenésként kétszer húzzuk alá, hogy gyakorlatilag évtizedek óta ez a négyes az első teljesen új légi járművei a Honvédségnek!
Az első két fecske a tavalyi bemutatón
Visszatérve, a két 143 kálváriája itt még nem ért véget. Forrásaim szerint itthon derültek ki bizonyos nehézségek az éjszakai navigációval, amit most nem részleteznék. Sokkal fontosabb az, hogy a legfőbb hiányosság messziről üvölt erről a két repülőről, ami máris luxussá teszi ezen típus rendszeresítését a másik Zlin típus mellett.
Történetesen a gyártó adatai szerint a 242 L és a 143 LSi más motort és más légcsavart kapott. Azonos gyártók, azonos főtípus, de eltérő altípus, amivel fölöslegesen bonyolódik a logisztika. Ezek pont olyan berendezések, amiket teljesen azonos típusok között is csak alapos papírmunka terhe mellett szabályos egyik gépről a másikra átépíteni. Így vagy több alkatrészt kell raktározni, vagy le kell nyelni, hogy bizony nagy eséllyel fognak rövidebb időre repképtelenek lenni, hiszen időbe telik, mire az adott alkatrész megérkezik, hacsak nincs pár technikus-zseni, aki pont ráérez, hogy mikor kell rendelni.
A fentebb hosszasan felvezetett hiány pedig a FLIR torony, illetve annak hiánya. Ezek nélkül a hőkamerák nélkül, ahogy a hivatalos bejelentésben olvashatjuk „kis magasságú vizuális felderítőrepülésre” alkalmasak, ami azt jelenti, hogy odarepülnek, és meresztik a szemüket a pilóták. Ez pont annyira korszerű, mint a vontatott tüzérségünk. Hovatovább, ha volna torony, akkor is csak békeidőben lenne bevethető, hiszen semmilyen önvédelemmel nem rendelkeznek.
A fülke alatti kis kupola az, ami a magyar gépekről hiányzik
A másik szenzációs képessége a 143-nak, hogy „futárgép”. Ez a kategória körülbelül ötven éve túlhaladott a helikopterek térnyerése miatt.
Persze az továbbra is áll, hogy kiképzésre alkalmas mind a két cseh típus, hiszen mindkettő elismert és bizonyított már, csak valahogy mégis lett egy szépséghibája a dolognak.
Minden esetre reméljük, hogy mind a négy Zlinnek pontosan annyi sikeres leszállása lesz, ahány felszállása.
Vanek úr
