A Szicília déli szomszédja, a kis Máltai Köztársaság 1996-ban egyetlen judo egyesülete alapításának huszadik évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból a máltai kormány felkérésére öt neves japán küzdősport mestert vittem az ünnepségre. Macusima Takasi mestert, a Barcelonai olimpia női japán válogatottja trénerét, valamint két kendó és két aikidó mestert.
A 6 danos Nakano Hitosi aikido mesterrel már máskor is működtem együtt. Néhány éve Magyarországon és Ukrajnában (amely akkor még a Szovjetunió tagállama volt) japán kulturális turnét szerveztem, aminek ő bemutatója volt az egyik fő attrakció. A máltai fővárosban, a vallettai operaházban rendezett díszbemutatón is elnyerte a közönség tetszését. A társa fáradhatatlanul támadta késsel, karddal, bottal, ő pedig lenyűgözően apró mozdulatokkal hárított.
Másnap rezidenciájában fogadott bennünket az államelnök azután – hétvége lévén – kirándultunk a köztársaság kisebb szigetére, Gozora. A név hallatán a két aikidós felkapta a fejét. Az akkor még élő Gozo nagymester volt egyesületük, a Yóshinkan Aikido alapítója. Vidám megjegyzések közepette Nakano vásárolt is neki ajándékba egy átlátszó üvegpalackban összeállított vitorlás hajót, aminek felirata is ezt hirdette: „GOZO”.
Nógatásomra Nakano mesélt a nagymesterről. Elmondta, hogy a japán küzdősportokban ma már csak elvétve akadnak 10 danos mesterek. Ez a megtiszteltetés a legendáknak, a néhai alapítóknak jár. Jelenkorunk legjobbjainak be kell érniük a maximum 9 dannal. Ők sem fiatalok már, többségük nem is aktív sportoló, inkább a harcművészeti ágak vezetőségében és a versenyek zsűrijében exponálja magát. A 6-8 danos mesterek közül kerülnek ki az edzők, és a legjobb versenyzők.
Ám – mint megtudtam – a Yoshinkan alapítója, a 10 danos Gozo nagymester, az élő legenda még mindig aktív és fiatalos hévvel oktat. A technikáját azonban teljes egészében senki nem tudta átvenni. Arra valószínűleg születni kell. A vékony, villámgyors mozgású öregember titka nem a nagy fizikai erő, hanem a rendkívüli finom egyensúlyérzék és az emberi anatómia alapos ismerete. Elviselhetetlen fájdalmat tud okozni annak, akinek két ujjheggyel megszorítja a tenyerét. „Ezt én is meg tudom mutatni” – mondta Nakano, és bemutatójával könnyeket csalt a szemembe. Megtanulta, melyik ponton kell szorítani. Gozo mester egy ujjal hanyatt tudott lökni egy nálánál sokkal súlyosabb férfit. Ránézésre tudta, hol a súlypontja, és mikor, hol kell megbökni. Kedvenc gyakorlata volt a „kergetőzés”. Nyolc-tíz tanítványa kergette a dódzsóban, ő meg hol az egyiket, hol a másikat gáncsolta el, vagy lökte fel, ám ő mindig talpon maradt.
Nem régen egy 1962-ben készült videó került a kezembe. Főszereplője, Sioda Gózó aikido nagymester egy barátságos mérkőzésen porig alázta a Japánban vendégeskedő Robert Kennedy testőreit (lásd fenti, első videót – a szerk.). A 156 cm magas, és mindössze 45 kilogramm súlyú mester rögtönzött megmérettetésen mérte össze tudását Kennedy képzett testőreivel. Egyszeri alkalom volt, minden egyeztetés, vagy próba nélkül. Az amerikaiak presztízse forgott kockán, ezért mindent beleadtak, összebeszélés kizárva. Az apró, pehelysúlyú mester épp saját súlyukat és lendületüket fordította ellenük. Olyan könnyedén mozgott, hogy szinte mágikus trükknek tűnik, amit látunk.
Gózó Shioda nagymester 1994-ben hunyt el, de szinte az utolsó napokig elképesztő erőnlétben volt. Isten nyugasztalja!
Doma-Mikó István (Tokió)
Inter Japán Magazin
(A harc művészete – Szent Korona Rádió)
