Nemrég Budaházy Györgynél jártunk látogatóban és, ha már ott voltunk beszélgettünk egy kicsit a Hunnia-ügyről, hazánk aktuális kérdéseiről, a honvédelemről és persze a mostani, házi őrizetben töltött időszakról is.
– Mi a mostani állás a Hunnia-perben? Úgy hallani, hogy még mindig nem kaptátok kézhez az ítéletet.
– Így van! A tavaly augusztus 30-ai szóbeli ítélethirdetés – ahol is kimérték ránk a 125 évet – óta eltelt több mint nyolc hónap alatt sem sikerült elkészíteni azt a bírónőnek. Ez ugye azért is abszurd, mert a törvény szerint erre 30 napja volna, amit „rendkívüli esetben” – egyébként miért lenne ez rendkívüli eset? – további 30 nappal meg lehet hosszabbítani. Na, most ezt a 60 napot is túllépte már a bíróság több mint fél évvel! Ráadásul eközben Kenéz Andrea bírónő állásából kikerült (állítólag felmondott, de én azt gondolom valójában kirúgták, csak így elegánsabb volt a külvilág felé megrendezni) és az április 30-ig tartó felmondási ideje alatt már minden munkavégzés alól mentesült, csak ezt az ítéletet kellett volna elkészítenie.
Viszont az utolsó munkanapján, április 28-án pénteken – mivel 30. az vasárnap ugye – még mindig nem tudták a bíróságon az ítéletet az ott személyesen ezért megjelenő vádlott társunknak átadni, mivel nem volt még kész. És ugyanerről tájékoztatták a szintén érdeklődő védőmet is. Na most, ha én kések egy kereset beadásával 1-2 napot, akkor azt érdemi vizsgálat nélkül elutasítják, az ügyet elbuktam (kerültem már ilyen helyzetbe). A törvények előtti egyenlőségből, a fegyverek egyenlősége meg hasonló alkotmányos alapelvekből következik, hogy a bíróságnak is be kell tartania a rá vonatkozó jogszabályokat. Mindezekből viszont az következik, hogy a fél éves csúszás miatt az ügyet „elbukták”, az eljárást meg kellene szüntetni minden jogkövetkezményével együtt! Ráadásul logikusan végig gondolva egy bíróban lényegében először az indoklás az, ami a bizonyítási eljárás során fokozatosan fel kell épüljön, hogy mit fogad el, mit tart hitelesnek, mit nem, és a végén ezen benne kialakult indokok alapján hoz egy ítéletet.
Tehát az írásos indoklásra rendelkezésre álló 30 nap teljesen reális, hisz az indoklás már lényegében megvan, csak írásba kell foglalni. Ehhez képest mi – és sajtó értelmesebb része is – a szóbeli ítélethirdetés utáni egész napos indoklásnál pont azt hiányoltuk, hogy a bírónő egyáltalán nem magyarázta meg, hogy milyen indokok alapján hozta meg az ítéletet, mely tényállási elemet, mire alapozza. Ezek után ezt 60 nap alatt se képes megfogalmazni, sőt, nyolc hónap alatt sem, miközben 6 évig foglalkozott az üggyel? Ebből csak egy dolog következik logikusan, hogy itt csak az volt meg az ítélethirdetéskor, hogy minket jó sok évre el kell ítélni, de az nem, hogy konkrétan ezt mivel is kellene megindokolni. Gondolták, hogy azt majd utólag kisütik! De úgy látszik, nagyon nehezen akar összejönni. És még egy dolog kiderült, jelesül, hogy a Fővárosi Törvényszék hazudott, mikor azt mondták március elején, hogy az ítélet már postán van, hisz még április végén se volt ott!
De még ez sem a vége a történetnek. Április 28-án azt állította a kollégiumvezető helyettes, hogy most ugyan nem tudják megmutatni az ítéletet, de május 2-án, vagy 3-án már biztos. Na most, nemhogy ezeken a napokon, de egész következő héten május 5-ig egyetlen napon se tudtak ítéletet mutatni, miközben a bírónő már egy hete nem is volt bíró! Ehelyett össze-vissza mellébeszéltek, hogy itt van, ott van az ítélet, „rendezgetik az iratokat” stb. Nevetséges! Mi innentől úgy vesszük, hogy nincs törvényes ítéletünk és az már nem is lehet, hisz nincs már az a bíró se, aki az ügyet tárgyalta. Ezután már bármilyen ítélet kerülne elő, alapos a gyanú, hogy az csak utólagosan visszadátumozott hamisítvány, ezért elfogadni nem fogjuk törvényesnek. Ráadásul már duplán törvénytelen, hisz a 60 napos határidőből már eleve kicsúsztak, és erre jön rá, hogy még a bíró felmondási idejének végéig se készültek el.
Meglátásunk szerint, meg kell szüntessék velünk szemben az eljárást és annak minden következményét, mint a jelenleg is minket sújtó különböző szintű kényszerintézkedéseket.
– Meglepett, hogy újra visszakerültél a börtönbe? Hogy viselted ezt az időszakot? Hogy bántak veled odabent?
– Ilyen nagyságú elsőfokú ítélet után jellemző, hogy a terhelteket előzetesbe vágják. Viszont az ítéletet hozó bíróság ezt nem látta indokoltnak, és valóban nem is volt esetünkben az. Ennek fényében egyértelműen rosszindulatú döntés volt visszahurcolni az előzetesbe minket. Bent egyébként normálisak voltak velem a BV-sek, többnyire ők is látták, hogy ez az egész eljárás abszurd, ami velünk folyik. De hát a börtön az ugye csak börtön, ingerszegény környezet, bezártság, silány koszt. Persze bírtam, sajnos már van benne rutinom, hogy bírjam. Edzettem, olvastam, kártyáztam a zárkatársakkal. Egy pesti áruházi tolvajjal, egy érdi rablóval és egy olasz sikkasztóval zártak össze, az utóbbi kettővel elég jól kijöttünk, az előbbi meg egy idő után elköltözött a zárkánkból.
– Az utóbbi időben sok jobboldali, akár fideszes politikus és értelmiségi is (ha csak a szavak szintjén is) kiállt melletted és a politikai foglyok ügye mellett. Említhetném többek között Bayer Zsoltot, vagy Lovas Istvánt. Azt is ki merem jelenteni, hogy a Fidesz szavazók többsége is mellettetek áll. Számítotok a jövőben emiatt valamilyen pozitív elbánásra, esetleg végleges felmentésre a bíróság részéről?
– Mint mondtam, már lényegében most meg kéne szüntessék az eljárást. De hogy végül is mi lesz, arra ebben a pillanatban nem tudnék tippelni. Ott van ugye a Kerepes város által kezdeményezett közkegyelemi indítvány, amihez már számos önkormányzat – köztük budapesti városrészek is – csatlakozott (ezúton is köszönjük). Ez is lehetne egy megoldás. Ha meg mégis továbbmenne az eljárás – amit hangsúlyozom, mi már törvényesnek nem tekintünk innentől –, a másodfokú bíróság is megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti az ítéletet. Persze be is dughat minket a börtönbe 10 évre. Ami mondjuk az eddigiek után, már tényleg nagyon durva lenne, de ha így alakulna, számítok a nemzeti érzelmű emberek tiltakozására. Egyéb eszközöm nincs egy ilyen helyzetben.
– A Honvédelem szerepe a közember számára is felértékelődhetett a migránsválság óta. Te hogyan látod a mostani helyzetet?
– Az iszlám vallásban hangsúlyos a térítés igénye, akár erőszakkal is, amely erőszakos terjeszkedési törekvés a történelem során ciklikusan feltámadt újra és újra. Izrael és az USA évtizedeken át folytatott elhibázott közel-keleti politikájának következtében, a II. Világháború után éppen egy nyugalmas időszakában lévő iszlám újra felbőszült, és a palackból kiszabadult szellem megint hódítani akar. Szinte naponta születnek az újabb és újabb fundamentalista csoportok, küldetéstudatos imámok, akik háborúikkal és fanatikus iránymutatásaikkal rászabadították Európára a közel-keleti és afrikai tömegeket. Európára, mert Európa van közel nekik, nem Amerika. Évekkel ezelőtt, mikor a balkáni migráció elindult, már akkor leszögeztem azt a véleményemet, hogy megkezdődött Európa ostroma és ez a folyamat csak rosszabbodni fog az idő előrehaladtával, erre kell berendezkedni. Akkor még a magyar kormány nem vette ezt a dolgot igazán komolyan, nem épített kerítést, csak Toroczkai Laci követelte ezt folyamatosan. Azóta sok százezer színes bőrű trappolt át Magyarországon főleg Németország felé, azóta rendszeresek a terrorcselekmények Nyugat-Európa nagyvárosaiban, azóta a fanatikus imámok Európa iszlamizációját tűzték ki célul. Azóta ’hál Istennek már a magyar kormány is komolyan veszi a határvédelmet.
Nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy az egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedő Erdogan, Törökország önmagát építgető új ura, nem gondolja egyszer csak úgy, hogy miért ne ő legyen az új kalifa, minden igazhitűek vezére? És Törökország a világ egyik legnagyobb hadseregével és Amerikától kapott modern fegyvereivel az iszlám hódítás élére áll! Már Hollandiát és Németországot mocskolja, de Hollandia és Németország messze van, oda rajtunk keresztül vezet az út, mint annak idején Róma felé.
Felfoghatatlan méretű veszedelem lehet ez ránk nézve!
– Hogy látod a kormány intézkedéseit? Elegendőek ezek az intézkedések határaink megvédésére? Elég a mostani Honvédségünk egy nagyobb méretű népvándorlás megállítására? Vagy visszavezetnéd a sorkatonaságot, hogy a fiatalok legalább alap harcászati képzést kapjanak, vagy egészen másban látod az ifjú generáció honvédelmi nevelésének jövőjét?
– Évek óta mondom, hogy a fegyverfogásra még alkalmas korban lévő volt sorkatonákból (vagyunk még pár százezren ilyenek) azonnal fel kellene állítani egy tartalékos honvédhadsereget. Állítólag már a nyilvántartások sincsenek meg rólunk. Ha ez így van, meg kell nyitni újra a hadkiegészítő parancsnokságokat és behívni minket újrasorozásra, ahol mindenki beviszi a meglévő katonai iratait vagy ha nincs meg már, akkor bediktálja, hol volt katona és milyen kiképzést/kiképzéseket kapott. Ezután jöhet egy kb. egy hónapos ismétlő kiképzés és utána készenlétben tartani minket a hirtelen szükség esetére. Ezen túlmenően igenis vissza kellene sürgősen állítani a kötelező sorkatonai szolgálatot és besorozni, kiképezni a fiatalabb nemzedékeket is. Ez persze egy kicsivel hosszabb távú folyamat, de ezért is kell az előbb említett volt sorkatonákat is bevonni a honvédelembe.
Csak reménykedem benne, hogy már előkészületi fázisban vannak az ehhez szükséges jogszabály módosítások, intézkedések a kormány részéről, mert megítélésem szerint, már most késésben vagyunk e téren.
– Mit gondolsz erről az egész Soros-CEU-ügyről és a liberális tüntetésekről?
– Az én korosztályom hazafias gondolkodású része a rendszerváltás körüli időktől tudja, ha más nem, Csurka Pista bácsi írásaiból, hogy Soros György egy gazember. El kellett telnie egy-két évtizednek, de beértek minket úgy látszik a fideszesek is.
Amikor az önvédelemre való felkészüléssel kellene minden erőnkkel foglalkoznunk, amikor a potenciális veszedelem árnyékában teljes nemzeti összefogásra lenne szükség, akkor – Toroczkai Lacival egyetértve – óriási luxusnak tartom, hogy a belpolitikai élet a magukat nemzetinek nevező politikusaink egymásra való sárdobálásáról szól. Mint Mohács előtt! És akkor ez van még megfejelve a Trianon előtti szindrómához hasonlóan azzal, hogy szélsőbalos felforgatók anarchiába akarják sodorni az országot!
A legnagyobb probléma Európa idegen elözönlésének a veszélye, amint feljebb felvázoltam. És mivel feketén-fehéren kiderült, hogy Soros György óriás pénzekkel van benne az új kontinensfoglalók „behajóztatásában”! Ezzel bizony önszántából feliratkozott a legnagyobb problémák listájára! Háború veszélyes időkben pedig nem csak a lehetséges frontvonalakon való helytállásra kell felkészülni, hanem a hátországban is semlegesíteni kell a diverzánsokat, az ellenség ügynökeit! Úgy tűnik Orbán Viktor erre is rászánta magát, nagyon helyesen. Erről szól a CEU-ügy!
– Hogy telnek a hétköznapjaid, mivel foglalod el magad?
– Megpróbálom hasznossá tenni magam itthon. Megcsinálni, amit a házban vagy a ház körül lehet, ha már ide vagyok láncolva. Persze sokat kell foglalkozzak az ellenem folyó büntetőeljárással is ugye, meg vannak ehhez kapcsolódóan polgári peres ügyeim is az engem aljas módom mocskoló sajtószervekkel szemben, és ott se kevésbé koncepciósan elfogult balos bírósági gyakorlattal kell megküzdenem sajnos. Már közel 3 millió Ft perköltséget vertek rám, csak ezekben a perekben, mert szerintük az én mindenféle olyan gyilkosságok tervezésével való vádolásom a sajtóban, amikre még az ügyészség se vetemedett, az „belefér a véleménynyilvánítás szabadságába”. Elképesztő ez!
– Hogy viseli a család és a gyerekek a megpróbáltatásokat?
Edzettek már ők is, sajnos! De bizony az ellopott éveket már soha nem tudják nekik és nekem visszaadni. Az ilyen fajta károkozását a 11 éve tartó meghurcolásomnak nem is lehet pénzben kifejezni. Legalább nyolcszor kellett teljesen átszervezni ez alatt az idő alatt a családi életünket emiatt. De egyelőre nem hogy kártérítésre számíthatnék, hanem azért küzdök, hogy ne tegyenek teljesen tönkre engem és őket is.
– Nemrég járt nálad Tyirityán Zsolt. Mi volt a látogatás célja? Milyen kapcsolatban álltok egymással?
– Zsolttal mondhatnám, hogy baráti kapcsolatban vagyunk. A seregnek is amolyan tiszteletbeli tagja vagyok, ami igazán jól esik. Pont a fent felvázolt bel- és külpolitikai helyzet kapcsán egyeztettük, hogy mik lennének azok felvetések, lépések a jövőben, amit esetlegesen közösen tudnánk képviselni nyilvánosan is. Persze én csak elég korlátozottan tudok nyilván cselekedni mostani helyzetemben, de mindketten fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi kiszámíthatatlan időkben a jelentősebb hazafias személyiségek összetartsanak, együttműködjenek.
(Betyársereg)