Csókakői csendőr-megemlékezés: Egy héttel a Becsület Napja évfordulója után a hazafias tábor képviselői ismét megemlékeztek a történelem egyik fontos, ám sokszor mocskolt részletéről.
Ezen a februári szombat délelőttön (február 18.) a Vértes lábainál fekvő Csókakőn a Magyar Királyi Csendőrség emlékét elevenítették fel jobboldali hazafiak.
Nem hiábavaló és öncélú szórakoztatás egy ilyen esemény megszervezése, tekintve, hogy a Csendőrség 1881-től 1945-ig való fennállásáról a legtöbben semmit sem tudva, úgy hiszik, hogy a csendőr a megtestesült gonosz, az embertelen gonoszság ökle, ám a történelem sohasem ilyen egyszerű, sőt, mint oly sok esetben, most is 180 fokos ellentét áll fent a valóság és a marxista történetírás között. A csendőrség a megtestesült rend, fegyelem és erkölcsiség volt – ez hivatottak a szónokak is kidomborítani ezen a rendezvényen.
Az esemény első felszólalójaként Mészáros István (Új Magyar Gárda) lépett a mikrofonhoz, főképpen a csendőröket gyalázó mítoszok ellen emelt szót, beszéde alatt egy egyszerűnek tűnő statisztikai adat hallatán kaptam fel a fejem, miszerint a Csendőrség 90 százalékos felderítési aránnyal működött, elképzeltem a technikai eszköztárukat, nem volt térfigyelő rendszer, nem rendelkeztek mindenféle laboratóriumokkal, nem kerestek DNS-mintákat, mégis sikeres volt a bűnüldözés.
Ez a tény sokadszorra is azt bizonyítja, hogy sohasem a technika környezet és feltételek befolyásolják a létezésünket, hanem mi magunk. Azért volt sikeres ez az intézmény, mert a testület tagjai olyan mentalitással rendelkeztek, ami arra sarkalta őket, hogy a világban jelentkező bűnt megszüntessék.
Ezután Király Dávid, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székesfehérvári tagja következett egy szavalattal, alkalomhoz illően a fiatalon elhunyt vármegyés Simon Péter kötetéből választotta a szöveget.
Másodikként Tyirityán Zsolt a Betyársereg vezetője lépett a mikrofonhoz, a tőle már ismert módon szállt síkra a Csendőrség emlékéért, a testületet és tagjait épp azért gyűlölik és mocskolják, mivel pont azt a szellemiséget hordozta magában, ami a modernitás őrületével homlokegyenest mást képvisel.
Ez a szervezet nem csak rendvédelmi szerv volt, Tyirityán megemlítette a testület antikommunista harcait, a Sopronért folytatott gerillaharcban való szerepüket, a délvidéki partizánvadászat eredményeit, a felforgató Ságvári Endre és társaival való leszámolást, a világháborús részvételt, ezek jól mutatják, hogy a Csendőrség tagjai hű védelmezői voltak a hagyományos európai és magyar ideáknak.
A rendezvényen lejátszásra került egy volt csendőr lélekemelő visszaemlékezése hangfelvétel formájában.
A rendezvény záró szónokaként Barcsa-Turner Gábor a HVIM társvezetője következett, nagyon találó Mishima Yukio idézettel kezdte meg felszólalását, máig igazak az idézet szavai, azért tisztelnénk valamit, mert képtelenek vagyunk azt megvalósítani, tiszteljük a hősiességet, de közben életünk apró kérdéseit sem tudjuk megoldani, valami magasrendűt bálványozunk, csakhogy felmentést adjunk önmagunknak a saját harcunkból? Ezt folytatva építő kritikát gyakorolt a radikális táboron, demonstrációk, koncertek egyéb események sokasága zajlik folyamatosan, ám bennünk megtörténik-e a személyiségfejlődés, a nemesedés, a valódi felemelkedés. Enélkül nem leszünk sikeresek – emelte ki a HVIM társvezetője.
A rendezvény ugyan rövid és lényegre törő volt, remélhetőleg az elhangzott gondolatok magokként jó talajra hullanak és új hajtások sarjadnak, hogy mi -akárcsak a csendőrök- híven, becsülettel, vitézül szolgálhassuk Istent és hazánkat!
További képeink a rendezvényről:
(Mi Magunk – Szent Korona Rádió)