A be- és kitörési kísérletek összehangoltak voltak. Jól összehangoltak. Általában öngyilkos, guruló bombává alakított kocsikkal nyitották a támadásokat, majd gépesített lövészekkel folytattak. Így kezdődött az augusztus Aleppóban.
Miután Aleppó városát teljesen körbezárták a kormányerők, a bekerített városrészt is kettévágták, a civilek, illetve a fegyvertelenül elvonuló terroristák számára több folyosót jelöltek ki, melyeken keresztül elhagyhatják a várost.
A két bekerítés közül az észak-nyugati jóval kisebb volt, ezt hamar fel is számolták, de mindenki tudta, hogy egy hosszú és keserves ostromra lehet számítani. Hamar szárnyra is kelt a hír, ötezer terrorista indult felmenteni bent rekedt egységeiket. Ekkora emberanyagot nem lehet csak úgy elővenni, még azzal a nemzetközi hátszéllel sem, amire ezek támaszkodnak, így hát más tartományokból kellett átcsoportosítsanak, ahogy a kormányerők és szövetségeseik is de összpontosították azt, amit csak lehetett. Furcsa, hogy ha ennyi embert összeszedtek erősítésnek, miért is nem máshol támadtak, ahonnan át kellett csoportosítsanak Asszad emberei, vagy miért nem a többi, az iraki kormányerők, esetleg a kurdok által ostromlott városokat erősítették meg, mentették fel.
Mindenesetre a be- és kitörési kísérletek összehangoltak voltak. Jól összehangoltak. Általában öngyilkos, guruló bombává alakított kocsikkal nyitották a támadásokat, majd gépesített lövészekkel folytattak. Így kezdődött az augusztus Aleppóban.
Elsőként a rendpártiak által biztosított folyosókat támadták, hogy a kijutást lehetetlenné tegyék, illetve az ötös és a kétszáz tizennégyes út csomópontjánál az 1070-es komplexum irányából támadtak, valamint a tüzérségi iskolát, múzeumot és annak laktanyáját akarták elfoglalni. Ezen a területen, térképrészleteken látszik, ide-oda hullámzott a front, többször az utolsó pillanatban átdobott Tigrisek, vagy a légi támogatás érkezése mentette meg a helyzetet. Bár az is lehet, hogy tervszerű volt, de akkor viszont másodpercre ki kellett, hogy számolják.
Hetedikére már igencsak fogyott a felszabadítók szerencséje és élőereje is a terroristákkal szemben, a Ramuse városrész északi részében kis híján tényleg átszakadtak a vonalak, de stabilan nem tudták tartani a terroristák a mintegy kilométernyi hosszú és talán három háztömb széles sávot. Rányomta az első hétre a bélyegét, hogy az ostromgyűrű igen keskeny, hogy a kitelepült orosz gépek az utolsó deszkáig bombázhatták volna az ostromlott negyedeket, vagy akár a kívülről próbálkozókat is vadászhatták volna, de nem igazán mutatták magukat, ahogy a kormányerők tüzérsége sem igazán muzsikált, de leginkább az, hogy sok egység hanyatt-homlok futott, ha ellenség tűnt föl a láthatáron.
Végül mégis átszakadt az ostromgyűrű, az 1070-es komplexumnál is egyetlen háztömbbe szorultak vissza a felszabadítani érkezett kormánykatonák, az újra terrorista kézre került laktanyában pedig tetemes mennyiségű muníció várta azokat.
Augusztus 8. illetve 9. napján aztán megérkezett egy Hezbollah zászlóalj Aleppóba. Ezen az éjszakán, az iráni Fars hírügynökség szerint szó szerint egész éjjel bombázta a terroristák korridorját, valamit a körülötte lévő csoportosulásokat az orosz légierő és a szír tüzérség. Így, noha a kormánycsapatok kiszorultak onnan, a sávot nem tudják használni, az áttörési kísérletek kezdete óta nagyjából kétezer embert vesztettek.
Augusztus 10.: Az orosz és a szír vezetés megegyezett abban, hogy a Latakia tartomány beli hmejmimi légitámaszpontra az orosz légierő hosszabb távra is berendezkedhet. Bővítik magát a repteret, ezen kívül katonai kórház és város épülhet mellé. Állítólag már 2015-ben is napirenden volt a dolog, de csak most sikerült dűlőre vinni a szír vezetéssel. Közben pedig Erdogan oroszországi útja során felajánlotta, hogy Oroszországgal közösen harcoljon országa az Iszlám Állam ellen, mely egyébként az előző napokban is teherautó szám hordta az utánpótlást a török határon át.
SzU-24-től kezdve TU-22M3-ig mindent bevetettek.
Augusztus második hetének végére a korridoron sikerült valamicskét szélesítsenek a Szíriai Arab Hadsereg, azaz a kormányerők kárára. Nagyobb lendületet vettek viszont a légierők és a tüzérség is. Talán az a tachtika, hogy a folyosót meghagyják, így reményt hagynak a bent lévőknek a kijutás, a kint lévőknek a bejutás lehetőségére, ugyan akkor folyamatos tűz alatt lehet tartani a területet.
A háború máshol sem állt le természetesen. Amiért a különböző terrorszervezetek, szabadcsapatok és megannyi más fegyveres csoport egyként Aleppóra koncentrál, addig Irakban abszolút mértékben a törvényes kormány vette át a kezdeményezést és szorítja ki az Iszlám Államot, már-már akkora hadmozdulatokkal, melyeket talán az Irak-iráni háború idején lehetett utoljára látni.
Ha ez nem volna elég, a kurdok teljes mértékben átvették az ellenőrzést Manbídzs felett, és minden bizonnyal Al Bab városa felé veszik az útjukat, ami Aleppó elővárosának is tekinthető, attól Észak-Keletre fekszik. Ha ezt meg tudják oldani, akkor előttük áll a lehetőség, hogy a még az Iszlám Állam kezén lévő Jarabulus – Marea tengelyt is kitakarítsák így egy összefüggő kurd ellenőrzésű régiót tudnak létrehozni a szír – török határon, feltéve ha Törökország és/vagy Asszad egységei ezt nem akadályozzák meg.
Folytatjuk…
(Vanek úr – SZKR – Militarizált Övezet)