Különös aktualitása volt az idei, Trianonban ránk kényszerített diktátum elleni tiltakozó felvonulásnak, hiszen manapság talán a leginkább kézzel fogható mindaz a magyarok ellen irányuló elnyomás, amely a 96 éve született döntés eredménye.
Immár több mint másfél évtizede szervezzük a trianoni békediktátum elleni megmozdulást, és ma már talán nincs olyan ember a Kárpát-medencében, akinek így vagy úgy, de ne lenne véleménye a magyarság legnagyobb tragédiájáról. A június negyedikei tiltakozás felvezetéseként néhány nappal a hagyományos rendezvény előtt a szólásszabadság bajnokai törölték Mozgalmunk szinte összes Facebook oldalát, ez persze legfeljebb az elszántságunkat növelhette. Szükség is van ez utóbbira, hiszen székely bajtársaink kálváriája mindenkinek világosan jelzi, hogy azok az erők, melyek többek között felelősek az Apostoli Magyar Királyság feldarabolásáért, ugyanolyan aktívak, mint száz esztendővel ezelőtt, és a többi elcsatolt területen sem jobb a magyarság helyzete.
Délután fél ötre több, mint ezren gyűltünk össze a Regnum Marianum keresztnél, és hallgattuk meg Fülöp Eriket, Tiszavasvári polgármesterét, aki felhívta rá a vármegyések figyelmét, hogy a „Hit, Hűség, Bátorság” jelszavak erőt kell, hogy adjanak a mozgalom tagjainak, akiknek folytatniuk kell harcukat.
A Jobbik új alelnökét Volner János követte, aki a vármegyések összetartását állította példaként a megjelentek elé.
A beszédek sorát itt a HVIM alapítója, Toroczkai László zárta, aki a kormányzat egyértelmű állásfoglalását hiányolta a székely vármegyések ügyében.
Sor került a Magyar Ellenállás díj átadására is, melyet azok kaphatnak meg, akik Mozgalmunk szerint kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a nemzetünkért vívott harcban. Évek óta nem került sor ennek a díjnak az átadására, idén ugyanakkor ketten is kiérdemelték ezt az elismerést. Elsőnek a cigány-magyar együttélés problémáinak hatékony kezeléséért Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere vehette át az elismerést.
A másik díjat a migrációs válság során tanúsított kiállásáért, az ennek kezelésében elért jelentős eredményeiért Toroczkai László vehette át, aki Ásotthalom polgármestereként a kormányra is rá tudta kényszeríteni nem egy esetben az akaratát.
Köszönjük a képet Béli Balázsnak.
A tömeg ezután elindult, hogy a trianoni utódállamok nagykövetségeinél tiltakozzon az ellen a diktátum ellen, mely béke helyett az ellentétek elmérgesedését hozta a Kárpát-medence népeinek.
A menet kiemelt úti célja volt a román nagykövetség, ahol Incze Béla Pest megyei vezető elmondta, hogy amikor a Nemzeti Majálison standoltak a székely vármegyésekért, egy kislány lépett oda hozzá és azt kérte, hogy hadd szavalhassa el egyik versét a budapesti felvonuláson. Ez a kislány, Sebestyén Rita székely népviseletben mondta el saját költeményét.
Természetesen itt nem lehetett szó és tett nélkül elmenni Szőcs Zoltán és Beke István ügye mellett, a HVIM tagjai görögtüzekkel jelezték, hogy soha nem fog kihunyni az ellenállás lángja!
Zagyva György Gyula társvezető jelezte beszédében, hogy a HVIM elleni támadás minden Erdélyben működő szervezetnek szól, amelyik a magyarság önrendelkezéséért küzd, nem csak a vármegyéseknek.
Hogy nyomatékosítsa a Beke István és Szőcs Zoltán elleni kiállást, arra kérte a jelenlévőket, hogy a földre ülve üzenjék a román hatalomnak, hogy nem tágítunk! A jelenetről készült képet be fogjuk küldeni bebörtönzött bajtársainknak.
A tömeg ezután elénekelte a Székely Himnuszt.
A tót nagykövetségnél a HVIM felvidéki vezetője, a mozgalom alelnöke, Dobay Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás utáni nagy szabadságban több mint 110 ezer magyar tűnt el, miközben a felvidéki magyar politikusok semmit nem tesznek a valódi önrendelkezésért. Kezében a Felvidék új zászlaját tartotta és megjegyezte, hogy mozgalmunk szeretné, ha ez legalább olyan elterjedt és népszerű lenne, mint a székelyek lobogója.
Incze Béla a rendezvény lezárása előtt az alábbi szavakkal üzent azoknak, akik az időjárás viszontagságaitól félve nem jöttek el a rendezvényre: “…a tévében folyamatosan azt lehetett hallani, hogy ma három és hat óra között hatalmas eső lesz. Mint azt a mellékelt ábra mutatta: Nem volt… Egyrészt ez bizonyítja, hogy Isten is velünk van! Másrészt pedig azt is bizonyítja, hogy az a sok ember, aki nem jött ki az eső miatt, annak nagyon el kell azon gondolkoznia, hogy ott kell-e lennie ahol az ég dörög, vagy el kell bújni a mennydörgés elől, mert aki elbújik, annak nem lesz autonómiája sem Székelyföldön, sem Felvidéken, sem sehol máshol a Kárpát-medencében!”
A rendezvény régi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zárult. Az évben van egy nap, június negyedike, amikor tiltakozhatunk a trianoni diktátum ellen, azonban akad másik 364 olyan nap, amikor aktívan tehetünk azért, hogy helyre állhasson a rend a Kárpát-medencében is, mi, vármegyések pedig ennek megfelelően cselekszünk ezután is!
Kövess minket a Facebookon is!
További képek a felvonulásról:
– Pest megyei HVIM –