Fontos írást közlünk, aminek a témafelvetése független minden irányzattól, stílustól, a probléma megoldása is részben az, bár a szerző nyilván saját harcművészetén, a ninjutsun keresztül közelíti meg. A kérdés, hogy miért blokkol le az illető, ha harcra kerülne a sor? Erre keressük a választ, ami mindenki számára hasznos tanácsokat tartalmaz, aki jár valamilyen edzésre, illetve fennáll a veszélye, hogy élesben kellene harcolnia. Az utóbbi kitétel miatt, az emberek 99,9%-ának ajánlatos elolvasni.
Ez a bejegyzés, válasz több levélben kapott azonos kérdésre:
„Szeretnék tőled egy kérdésre választ kapni, mert már régóta küzdök ezzel a démonnal. Jómagam régóta foglalkozok harcművészetekkel, bár sok anyagi okok miatt félbe maradt, de ez engem soha nem állított meg. Technikailag úgy érzem megtudnám védeni magam, azonban mindig lebénulok. Egyszerűen nem teszek semmit. Ez belül viszont bosszantó számomra. Egész életemben azért tanultam a különféle harcrendszereket hogy megvédhessem magam, ha sor adódik rá. Nem volt egyszerű gyerekkorom, mindig piszkáltak. De mostanra elegem lett belőle ezért kérem a segítséged, vagy valami tanácsot. Mivel messze lakom tőled, sajnos személyes találkozás nem lehetséges. De látom tapasztaltabb vagy mint én és hátha tudod a választ,amire én még keresem. –Tisztelettel: István-“
“Szia nem akarlak zavarni csak tanácsot szeretnék kérni tehát 3 éve muay thaiozok előtte aikidóztam h legyen valamennyi fegyelmem egész jól bunyózok ritkán ütnek meg de nálam a harc a szorítóba korlátozódik tehát ha utcán belém kötnek egyszerűen le sokkolók és inkább szó nélkül tovább megyek. -Szilveszter”
Kedves István és Szilveszter!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltetek azzal, hogy tapasztaltabbnak gondoltok magatoknál és úgy érzitek, hogy én tudom a választ a kérdéseitekre. Ahogy a válaszlevélben is említettem, ez egy fontos kérdés, és több ember is küzd hasonló „démonnal”, ezért egy egész bejegyzést írok rá válaszul, amiben a saját tapasztalataimat és gondolataimat írom le, aminek remélem hasznát veszik mások is. Természetesen ezek az én gondolataim, és a jelenlegi látásmódomat tükrözik, amitől egyáltalán nem biztos, hogy nincs magasabb rendű, ráadásul a ninjutsu szemszögéből fogom megfogalmazni a választ. Valamint szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ezek csak általánosságok ahhoz, hogy konkrétan megmondjam, hogy szerintem veled mi a helyzet, ahhoz edzenünk kéne. De remélem ezek között is találtok olyan dolgot, aminek hasznát veszitek.
Mi az oka annak, ha valaki lebénul amikor harcolni kéne?
A problémával nem te küzdesz egyedül, hanem tulajdon képpen mindenki. Így én is. A mai világban amikor minden be van kamerázva, és furcsa törvények döntik el, hogy valóban jogod van-e harcolni, nehéz meghozni a döntést, hogy mikor kell ütni, és mikor elmenni.
Mivel a magam részéről nem vagyok jogász, így protokollokat hoztam létre, amik amúgy a ninjutsunak, meg minden valamire való harcművészetnek a részei, hogy ösztönössé váljanak azok a mozdulatok, amiket végre kell hajtani bizonyos szituációkban.
Nálunk a 4 hónapos önvédelem tanfolyam leginkább ezzel telik, hogy olyan szituációkkal és olyan problémákkal foglalkozunk, amik a leggyakoribb erőszakos cselekmények manapság.
Persze az, hogy a mozdulatok, technikák, és alkalmazott elvek, valódi szituációban is működjenek ösztönszerűen, ahhoz másfajta gyakorlási módszer kell mint ahogyan a legtöbb helyen edzenek legyen szó ninjutsuról, vagy más irányzatról.
1. Gyakorolj, tanulj lassan!
Sok helyen és irányzatban az oktatók a saját hiányosságaikat próbálják erővel és sebességgel palástolni. Vagyis nem tudják lassan megmutatni azt, amit tanítanak, mert akkor nem sikerül megcsinálni. Azok a technikák, amik csak gyorsan működnek, és nincs lassú verziójuk, azoknak nagyon minimális a hatékonysága egy valódi küzdelemben, ahol nem az edző partneren kell megcsinálni, aki hagyja magát.
Főleg nehéz megtanulni, ha csak gyorsan látod, és gyorsan gyakorlod. Persze mindig az erre a válasz, hogy de az utcán is gyorsan történnek a dolgok, meg az, hogy az oktató olyan gyors, hogy nem is látod, hogy mi történik, és majd 20 év gyakorlás után te is ilyen gyors leszel. Ami igaz is, de tanulni viszont mindent csak lassan lehet. Gondolj csak bele nyugodtan, hogy bármilyen új dolgot kezdtél el tanulni az életben, mindig először szépen lassan tetted, aztán ahogy gyakoroltad, úgy lett egyre gyorsabb a dolog.
Miért pont a harc és az önvédelem lenne az, amivel másképp van? És ha megvan lassan, utána fel tudod majd gyorsítani, és akkor meglesz a mozdulat. Ha nem tudsz valamit lassan megcsinálni, úgy hogy közben a támadó az összes hibádat megmutatja, és tudod kezelni a helyzetet, akkor semmit nem ér a tudásod éles helyzetben, mert lehet, ő egy rendes helyen tanult, vagy csak ösztönösen csibész, és simán beszúr ott, ahol az edzésen a partnered, csak szisszegett, meg csapkodta a földet.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE HA NEM GYAKOROLSZ LASSAN?
Ha nem gyakorolsz lassan, lépésről lépésre, akkor tele lesz lyukakkal a technikád, és te sem fogod biztonságosnak érezni, már a dojoban gyakorlás közben sem azt. Ráadásul nincs is lehetőség a hibák kijavítására, így amikor utcán kerülsz bajba, le fogsz dermedni, mert nincs meg a magabiztos tudásod, és inkább nem teszel semmit, mert sekélyes és gyors dolgokat tudsz csak, amiknek a kimenetele egyáltalán nem biztos, így meg fog dermeszteni a magabiztosság teljes hiánya.
2. Üsd meg igazából gyakorlás közben is a partnered!
Ha nem gyakorlunk és tanulunk lassan, csak teljes sebességgel, annak az egyik következménye, hogy nem is ütjük meg rendesen az ellenfelünket, akkor és ott ahol és ahogyan kell, hiszen nem akarunk neki sérülést okozni, ami tök normális dolog. De nagyon sok technikának az ütések és rúgások a részei. Nálunk a ninjutsuban dakentaijutsu elemeknek hívjuk őket. Arra szolgálnak, hogy az ellenfél utcai körülmények közötti megfelelő egyensúly vesztését elő tudjuk idézni, vagy akár harcképtelenné tegyük.
Ha általában gyorsan gyakorolsz, akkor csak érintgetni fogod gyorsan azokon a helyeken az ellenfelet, ahol igazából ütéseknek és rúgásoknak kellene történnie, hogy a jól össze rakott ősi kombinációk egymásból következzenek. Persze ehhez olyan oktatót kell találnod aki HARCművészetet és nem hagyományőrzést, vagy néptáncot tanít. Mert nyilván a legrosszabb, amikor lassan is gyakorolsz, és csak érintgetve ütöd meg a partneredet gyakorlás közben. Mert annak aztán tényleg semmi értelme.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM ÜTÖD MEG EDZÉSEN IGAZÁBÓL AZ ELLENFELEDET?
Egészen egyszerűen azért, mert nem vagy hozzászokva, hogy hatással legyél a testére és érzed te is, hogy nincs magabiztos tudásod és tapasztalatod az ütések és rúgások terén. Ha megütöd a gyakorló partneredet, és a megfelelő helyre billented ezzel, akkor érezni fogod a különbséget, hogy mit jelent egy 40 kilóst odébb rúgni, vagy egy 130 kilóst puffogtatni. Tudni fogod, hogy a negyven kilóssal hogyan harcolj, mert sokkal kisebb nálad, így valszeg hajlékonyabb és gyorsabb is. Meg tudni fogod azt is, hogy 80 kilósan, mint például én, ne menjek neki vascső nélkül egy 130 kilósnak, mert a harc művészete ezt jelenti, hogy javítom a saját esélyeimet ahogy csak tudom.
3. Merj Hibázni!
A nyugati iskola rendszer következménye, hogy 6 éves korunktól úgy vagyunk szocializálva, hogy tökéletesen kell megoldanunk a problémáinkat, különben értéktelenek vagyunk. Ha van benne hiba, akkor már csak 4-es, ha több hiba van benne, akkor örülünk a kettesnek is. Ezen a windows sem segített, ami, ha nem működik, akkor ki kell kapcsolni a gépet, és újra indítani. Nagyon sok ember esik ugyan ebbe a csapdába, ami pont a gyors gyakorlás egyik eredménye, hogy nem sikerül megcsinálni egyből elsőre, valahol megállít az ellenfél, akkor ledermed, hátra lép és újra akarja kezdeni. Ez a gyakorlási forma azonban egy éles szituációban egyet jelent az öngyilkossággal. Hiszen nem mondhatod az ellenfélnek, hogy szúrj még egyszer légyszíves, mert elrontottam a technikát. És igen, lehet hogy meg fog szúrni edzésen, és az utcán is. De ez nem lehet ok arra, hogy feladd a harcot. Hiszen a realitás talaján maradva, egy szúrásba nem kell feltétlenül belehalnod és teljesen harcképtelenné válnod tőle.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM MERSZ HIBÁZNI?
Ha mindig megfelelési kényszered van, és csak azt és csakis azt akarod csinálni amit az edző mutatott, ráadásul egyből tökéletesen, akkor nem harcot tanulsz, hanem utánzást. Igen is tudomásul kell venni, hogy az edző régebb óta csinálja, más testalkat, más mentalitás, és akin megmutatja a technikát, ő is más mint a te partnered akin gyakorolnod kell.
Elsőre úgy sem fog menni és valami egészen más lesz belőle. Nálunk nem az a feladat, hogy leutánozza valaki, amit mutatok az edzésen, hanem az, hogy az ellenfél a földre kerüljön, mi meg ne. Így az első néhány próbálkozásnál simán belefér, hogy valami egészen más technikát csinál valaki, mert először a már meglévő tudáson keresztül lesz képes arra, hogy megtalálja az utat az újabb feladathoz. Ha ez nincs, akkor hiányozni fog az ellenfél ismeretlenségéből fakadó bizonytalanság felé való nyitottság, vagyis az, hogy magabiztos kreativitással fogod tudni kezelni a dolgokat. Hiszen egy biztos, hogy élet halál küzdelmet nem tudod, hogy mikor, hol és ki ellen kell majd vívnod.
4. Elveket tanulj és gyakorolj, ne technikákat!
Ez szinte ugyanaz mint az előző, azzal a különbséggel, hogy az elveken keresztül teszel szert a stratégiai megvalósításokra is. Vagyis nem a technikán kell gondolkozz harc közben, hanem azon, hogy minek kéne történni az ellenfél testével ahhoz, hogy te kedvezőbb pozícióban kezdhess a következő ellenféllel szemben. (Mert utcán általában többen vannak.) Sok helyen mondják, hogy elveket tanítanak, de sajnos ez édes kevés ahhoz, hogy meg tudd védeni magad az utcán. Hiszen az elvek egymásból következnek, és nem az elvek felsorolása, hanem gyakorlati alkalmazását kell elsajátítanunk.
Minden harcművészet neve magában foglalja a fő elvet, aminek a fényében vizsgálja és tanulmányozza a harcot. Ha a fő elvére vagy kíváncsi egy irányzatnak, kérdezd meg az oktatót, hogy mi a neve, mit jelent a rendszer neve, amit gyakorol. Komolyabb iskoláknak a honlapján már ez fel van tüntetve, mert a gondolkodni képes harcosokat gyűjtik, nem pedig a látványos videóikkal próbálják meg vakítani a népet, akik meg utána csodálkoznak, hogy nem működik a téma amikor szitu van.
A Ninjutsu szó maga azt jelenti első szinten, hogy Túlélés művészete.
Minden ennek az egyszerű elvnek, hogy „túlélni bármi áron” van alá rendelve. Úgy is mondhatnám, hogy ez az elv piramis csúcsán elhelyezkedő motiváció, gondolat, és azt hiszem, ez a Bhima Dojoban gyakorolt ninjutsun erőteljesen érződik is. Ez után következik a piramis következő lépcsőjén a következő 4 elv, az irány, egyensúly, távolság, és időzítés elve, melyek mind-mind tovább osztódnak a következő szinteken. De első lépésként ezen a négy elven keresztül ismerkedünk meg a mozdulatokkal, és ezeken keresztül értelmezzük őket, de szigorúan szem előtt tartva az első számú fő elvet.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM ELVEKET TANULSZ?
Azért fogsz leblokkolni, vagy meghalni, ha nem elveket, hanem technikákat és módszereket tanulsz, mert az utcai éles szituáció kicsit sem olyan lesz, mint amit edzésen gyakoroltál. Először is valószínűleg váratlanul fog érni, egy olyan helyen, ahol nem harcoltál még. Nem lesz tatami, vagy edző ruhád, hanem abban leszel amiben szoktál lenni. Az ellenfél más testfelépítésű lesz, más stílusú, és úgy fog támadni, ahogy még soha előtte senki, és simán előfordulhat, hogy többen is lesznek. Hatsumi Sensei a Bujinkan jelenlegi nagymestere mondja, hogy „Nem csak az ellenféllel harcolsz, hanem magával az ismeretlennel.” Éppen ezért fontos, hogy az elveket gyakorold és tanulmányozd, mert az elveket kell majd alkalmaznod az ismeretlenen.
5. Tegyél érzéseket a gyakorlásba!
Vagyis a támadó valóban akarjon megölni gyakorlás közben is, és te próbáld meg érezni belőle a gyilkos szándékot. Ez az ami meg fog védeni és ami mozdítani fog, nem a mechanikus gyakorlás. Sok helyen csak a mechanikus gyakorláson van a hangsúly és nincs benne az, ami a harc maga. Az érzés, hogy az életed a tét. Persze ezt tudni kell használni és idő elsajátítani. Ha az ellenfeled edzésen is meg akar ölni, és beleteszi az érzést, akkor nem fogsz megrettenni ettől, amikor találkozol vele, egy sötét sikátorban. De ami talán még fontosabb, hogy neked ugyanígy kell támadnod, amikor rajtad csinálják meg a technikát. Meg kell akarnod ölni a partneredet, de csak lassú mozdulatokkal, és természetesen le kell állnod mielőtt tényleg kárt tennél benne, ha esetleg nem sikerül neki megcsinálni a technikát.
Nagyon fontos, hogyha az edző partnered nem akarja a fentebb leírt 3-as pontot alkalmazni, és amikor nem sikerül, akkor újra kezdi, akkor neked le kell vinned a földre, hogy megtanulja, hogy ha megáll, akkor vége. Meg neked is fontos, hogy benne legyél ebben, hiszen az ellenfél hibáit kell kihasználnod majd harc közben is. Az, hogy megáll valaki és újra akarja kezdeni, az nem egy valóságos helyzet az utcán. Ha ott egy pillanatra engedsz, már kapod is az áldást, pláne több ellenfél ellen. Ugyanúgy, mint ahogyan támadóként sem viselkedhetsz úgy, hogy támadod a technika szerinti támadást, és utána megállsz és hagyod magadon megcsinálni a partnerednek a feladatot.
Ha védő vagy, gyakorolnod kell az érzések váltogatását. Nálunk a félelemből kezdjük a tanulást védőként, hiszen első körben az utcán ez lesz az az érzés, amiből majd el kell indulnod. Edzésen meg kell tanulnod előhozni magadból a félelmet, majd egyből átváltani a megfelelő pillanatban a következő érzésre, ami a szituációhoz szükséges.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM GYAKORLOD AZ ÉRZÉSEK VÁLTOGATÁSÁT EDZÉSEN?
Egészen egyszerűen, mert összejönni a dojoban a barátokkal meg az edzővel egy egészen más érzés, mint ami egy szituban meg fogja bénítani a szívedet. Történetesen pont a félelem. Ha nem ismered magadban az érzést, hogy milyen, amikor meg akarsz ölni valakit, és hogyan kell magadban a félelmedet átváltani erre, akkor bele ragadsz a félelembe és meg fog bénítani. A Harcművészeteknek, mint minden valamire való önmegvalósító rendszernek az első lépése, hogy megtanuld te irányítani az érzéseidet, és ne azok irányítsanak téged.
6. Gyakorolj több ellenfél ellen is!
Ez nem azt jelenti, hogy állj ki és veresd össze magad edzésen, hanem azt, hogy legalább már az egy-egy elleni szituációkat is úgy próbálod meg csinálni, hogy közben figyelsz körbe, és nem az ellenfelet tartod szemmel. Nálunk ezt egyé válásnak hívjuk, ami hasonló a szexhez.
Tulajdon képpen a szex az egyik, a harc pedig a másik széle ugyan annak a dolognak. Hiszen az egyik az élet adására, létrehozására, teremtésre irányuló közös tevékenység, míg a másik épp az ellenkezője. A harc az életről és halálról szól, vagyis az élet kioltása és a pusztítás az eredménye, a célja. Persze ez a gondolat megint annyira képes kicsapni a biztosítékot, amennyire szentimentálisak vagyunk a harcművészetet, vagy a szexualitás tekintetében.
De azért folytatom a gondolatmenetet, hiszen szex közben, ha teljesen bele vagy feledkezve a partneredbe, és csak rá figyelsz, akkor nagyon könnyen hátba leszel szúrva, vagy pont a partnered fog kinyírni. Ennek külön tudománya van a Ninjutsun belül, amit a GoDai című írásban olvashatsz természetesen csak felszínesen, hiszen sok olyan dolog van, amit nem lehet csak úgy kiírni az internetre, mert még filmet csinálnak belőle.
Szóval ahogy szex közben érzed a partneredet a kezeddel, a lábaddal, a testeddel, úgy a szemeddel már nem kell őt nézned egyfolytában, hanem tudsz közben a környezetedre figyelni.
Ugyanígy harc közben is egyé kell tudnunk válni az ellenféllel, csak őt épp nem örömokozással kell kontrollálnunk, hanem általában fájdalommal. És erre csak azért van szükség, hogy ne szűküljön be a tudatunk egy ellenfélre. A küzdősportok éppen ezért a legritkább esetben segítenek ennek a képességnek a kifejlődésében, hiszen ott a cél, hogy minden idegszáladdal egy emberre hangolódj, és csak ő ellene harcolj. A külvilággal és a hátad mögött lévőkkel nem kell foglalkoznod, mert senkit nem engednek rajtatok kívül a ringbe, vagy a ketrecbe.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA EGY ELLENFÉLRE KONTROLLÁLSZ?
Egészen egyszerűen, mert te is tudod, hogy harcközben annyira egy emberre figyelsz, hogy a falka taktikával közeledők ellen esélyed sincs, mert csak egy dologra vagy képes figyelni, és amíg harcolsz azzal, aki előtted van, hátulról simán leszednek. És ebbe a kockázatos szituációba nem mersz bel menni. A falka taktikát nem is kell tanulni, az megy az állatoknak is. A farkasok is így vadásznak, meg a kutyák is. Nagy valószínűség szerint ha többen körbe vesznek, akkor te is így fogsz járni.
7. Felejtsd el a becsületet és a tisztességet, tisztaságot!
Fontos, hogy utcán, csatatéren nincs becsület, meg tisztesség. Persze szeretnek emberek a hagymázas becsület és tisztesség szellemiségében filozofálni a harcról. De a harc az egy mocskos, becstelen, tisztességtelen, aljas dolog. Ezért a legjobb kimaradni belőle. De ha meg muszáj belekeverednünk, akkor nem szabad visszariadnunk semmilyen tettől, ami a saját, vagy szeretteink életét megmentené. Azt szoktam első gondolatként tanítani, hogy gondold végig, hogy készen állsz-e arra, hogy egy nagydarab részeg és bedrogozott hájas disznó lucskos szőrös heréjét a szádba vedd és leharapd, hogy utána a következő ellenfél arcába köpd, akkor jó esélyekkel indulsz a túlélésért.
Ha most ezen gondolat olvasásánál öklendezni kezdtél, azzal sincs semmi baj, csak próbálj meg úgy és sugárban hányni, hogy az az ellenfél szemébe menjen, mert ha nem elég aljas és tapasztalt, akkor könnyen meg fogja zavarni egy kis gyomorsav az arcba. Ha pedig nem tudod sugárban az arcába, mert csak egy kicsi jön fel, akkor azt öklendezd a kezedbe és dobd az ellenfél pofájába.
“Az embereket nem az különbözteti meg egymástól, hogy milyen képzettek, hanem az, hogy milyen messzire képesek elmenni…”
Mert harcközben néha undorító dolgok történnek, amik sokkal gusztustalanabbak lesznek mint a fenti kis szösszenet. Ha mindig csak hófehér tisztaságban gyakorolsz laboratóriumi körülmények között, akkor már a szaga is meg tud rémíteni egy tesztoszterontól túlfűtött különféle drogokat izzadó begőzölt állattól… Pedig könnyen lehet, hogy pont az ő heréje lesz majd az, amikor harapnod kell, mert rá ül úgy a fejedre, hogy akkor kapsz levegőt, ha szellent, és ha nem teszed meg, akkor meg fogsz fulladni.
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM VAGY FELKÉSZÜLVE A HARC MOCSKÁRA?
Mert meg fog bénítani, a kosz, a bűz, a szag, hogy lejátszódik a gondolat előtted, hogy a hajadnál fogva fogják a félájult testedet áthúzni a kutyaszaros utca túloldalára, és mind rákenődik a kedvenc csini rucidra. Vagy az dermeszt meg, hogy koszos leszel, véres, tönkremegy a frizurád stb…
8. Értsd meg a Budót.
A Budo nagyon egyszerű. Ölsz, vagy meghalsz. Eddig persze bárki eljut, aki olvasott egy-két harcművész könyvet, vagy látott néhány jó szamuráj filmet. De a Budo ettől sokkal komolyabb dolog, mint azt képzelni, hogy ez az egykori szamurájok egykori gondolkodás módja. A Budo nem más, mint ennek a világnak a tökéletes leírása.
Hiszen ebben a világban minden csak valami más pusztulásának az árán maradhat fent. Csak minden lélegzetünkkel több millió apró baktériumot, élőlényt gyilkolunk le. Csak azzal, hogy eszünk, táplálkozunk, gyilkolunk, hiszen a vegetarianizmus is gyilkosság akár tetszik, akár nem. Egy dolog, hogy az ember, ha törekszik arra, hogy jó ember legyen, akkor arra is törekszik, hogy minél kevesebb legyen ez az erőszak, ami a létezésének fenntartásához kell.
De ettől még csak pusztítunk és gyilkolunk létezésünk minden egyes pillanatában. Ez nyilván egy kellemetlen gondolat egy magát jámbornak gondoló ember számára. De azt gondolom, hogy sokan tetszelegnek csak a jámbor emberek szerepében, de közben fogalmuk sincs arról, hogy mennyi pusztítást okoznak minden pillanatban.
Ez a sok pusztítás, amit okozunk pedig a karma törvénye alapján visszaüt néha ránk. Legyünk bármilyen jámborak. A jámborság és kedvesség szerepében tetszelgő álszentek azok, akik a leginkább lebénulnak, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy mennyi pusztítással jár csak az, hogy levegőt vesznek. Természetesen azokkal az élőlényekkel meg kedvesek aranyosak, akiket látnak, és azokat nem bántják, és ettől jámbornak gondolják magukat. De igazából ez csak gyávaság, hiszen amikor harcolniuk kellene, megbénítja őket a gondolat, hogy ki akarnak bújni a harc felelősége alól, mert azt gondolják magukról, hogy én sem bántok soha senkit, akkor engem se bántson senki…
MIÉRT BLOKKOLSZ LE, HA NEM ÉRTED A BUDO-T?
A túlélés nem egy hobbi, hanem a fenti gondolatokkal való tisztában lét. Ha pedig az ember tisztában van önnön tetteivel, létezésének árával, a világ működésével, akkor tisztában van vele, hogy előbb vagy utóbb ő is bele fog szaladni valamibe, amit majd meg kell oldania. Ha nem készültél fel lelkileg a halálra, akkor meg fogsz bénulni amikor a gyilkos szándékkal találod magad szemben, és te fogsz alul maradni.
9. Üss elsőnek.
Amikor belénk kötnek és szembesülünk vele, hogy a gonosz erői megtalálták amúgy békés és kedves aranyos személyiségünket, aki természetéből fakadólag kerüli az erőszakot, gyakran mérlegelünk. A mérlegelés egy szempontból jó és szükséges. De ha csak nem győztük le tökéletesen a haláltól való félelem gondolatát, illetve nem barátkoztunk meg a saját halálunk gondolatával, akkor végül mindig a ledermedés lesz úrrá rajtunk. Kedves és aranyos szüleink is így neveltek bennünket, hogy verekedni, harcolni, erőszakot alkalmazni rossz és alacsonyrendű dolog. Ebből következően ez a gyermekkori rossz beidegződés lép életbe elsőnek, mint elsőrendű biztonsági protokoll.
Ami igazából tök jó és egyáltalán nem rossz megoldás. Sőt ez a tökéletes.
A magam részéről úgy vagyok vele, hogy bizony voltak olyan szituációim, ahol nem kellett volna a harcot választanom, ha logikai úton egy lépéssel hátrébbról szemlélem az eseményeket. Viszont akkor és ott muszáj volt meghozni a döntést, hogy én üssek elsőnek, és bele menjek a harcba, mert úgy ítéltem meg, hogy ez a szükséges lépés. Ez úgy néz ki, hogy amikor jön valaki, vagy több valaki, és megfélemlítéssel akarja érvényesíteni az akaratát, vagy csak dominanciáját bizonyítva rajtam akarja kiélni felsőbbrendűségét, akkor muszáj tenni valamit.
Ha nem elég erős az ember lelke, és nem érzi magában a szellemi és fizikai fölényt, akkor nehéz mosolyogni az ugató kutyákon, akik kilátásba helyeznek egy alapos verést. Ha nem ütök abban a pillanatban, amint valaki így akar ismerkedni velem, akkor egy idő után rám telepszik ugyanaz a félelem, amit az 5.pontban már említettem. Ez főleg falka ellen jelentkezik, vagy akkor, ha a szemem láttára már leütöttek legalább egy az én társaságomhoz tartozó embert.
El kell dönteni, hogy mikor üt az ember, és mikor nem. Méghozzá előre. Ezeket a protokollokat be kell gyakorolni, és tudatosan trenírozni kell magunkat rá. Azonban nagyon fontos, hogy amíg csak verbális a támadás, addig igazából nincs mitől félnünk és tulajdonképpen tényleg nem biztos, hogy ütnünk kell, vagy harcolnunk. Lehet tényleg jobb, ha csak simán tovább állunk. Természetesen mérlegelni kell a következményeket.
Az én protokollom úgy alakult ki, hogy terveztem egy önvédelmi kést, amit mindig magamnál hordok rejtve, és gyorsan elő tudom kapni, ha rosszra fordul a helyzet. Szerencsére ezt a kést még soha nem kellett élesben használnom. (Igaz csak 2 éve van meg.) Ha csak engem szapulnak, és az én képességeimet firtatják szavakkal, akkor tudomásul kell venni, hogy kaptunk a sorstól egy jó kis egófröccsöt, vagyis csupán a büszkeségünkön fog maximum csorba esni, ha nem harcolunk. Ilyenkor a nem harcolás a tökéletes tett véleményem szerint.
Abban a pillanatban viszont amikor szeretteinket, barátainkat fenyegetik, akkor teljesen más a helyzet, hiszen harcosként kötelességünk megvédeni őket. Így például, ha az asszonyról, az anyukámról, vagy esetleg majd a gyerekemről stb. beszél valaki tiszteletlenül, akkor jelzem neki, hogy most van lehetősége utoljára bocsánatot kérni, utána el fogom pusztítani.
Ha sikerült megértenünk a harc lényegét, és nem félünk attól, hogy öljünk, vagy meghaljunk, akkor az ellenfél érezni fogja belőlünk, hogy lehet, hogy ő fog megölni bennünket, de az egyik szemét biztos, hogy ki fogjuk nyomni…
Mivel a kötözködős emberek soha nem harcosok, csak arcosok, így abban a pillanatban amint megérzik, hogy átkapcsoltunk másik üzemmódba, vissza fog táncolni. Ha nem, akkor jöjjön aminek jönnie kell. Nem mérlegelhetjük, hogy meg fogunk halni, vagy börtönbe fogunk kerülni, hanem akkor és ott apait anyait bele adva kezdeményeznünk kell.
Nálunk azt gyakoroljuk, hogy a problémákat próbáljuk megoldani 6 szinten:
1. Kedves szavak
2. Ajándékozás
3. Megvesztegetés
4. Diplomácia
5. Fenyegetés
6. Erőszak
Az erőszak viszont minden esetben egy éles fordulat kell hogy legyen, és a ninjutsu specialitásaként éppen fordítva épül fel a szituációk kezelése mint minden más rendszerben. Vagyis minden esetben úgy állunk hozzá minden ellenfélhez, lehetséges ellenfélhez, hogy meg fogjuk ölni őket, méghozzá nagyon gyorsan.
1. Öld meg. Minden ellenfélhez így állunk hozzá, hiszen az utca csatatér, ahol nincsenek szabályok, és általában túlerő van.
2. Ha nem muszáj megölni, akkor tedd harcképtelenné. (Ájult, vagy nyomorék.) Itt fontos figyelembe venni, hogy ha életben hagyjuk az ellenfelet, akkor számolnunk kell az esetleges felgyógyulása utáni következményekkel. Például bosszút áll, vagy feljelent.
3. Ha nem muszáj ájultra, vagy nyomorékra verni, akkor csak tegyük harcképtelenné. Vagyis törjük el valamilyét, vagy okozzunk más olyan sérülést, ami a testét szerkezetileg befolyásolja jelentősen abban, hogy a továbbiakban tegyen ellenünk.
4. Ha nem muszáj eltörni sem semmijét, akkor elég néhány nem maradandó, de mindenképpen 8 napon túl gyógyuló sérülést okozni.
5. Ha nem muszáj komolyabb sérülést okozni neki, akkor elég lezárni, földre vinni, megkötözni, bilincselni stb…
6. Ha úgy érezzük elég egy határozott pofon, amiben benne a van az előző 6 pont lehetősége is, akkor oldjuk meg ennyivel a helyzetet.
Ez azért fontos, mert azok az emberek bénulnak általában le, akiknek jó szívük van és nem akarnak bántani másokat. Viszont, ha a mások többen vannak, könnyen lehet, hogy alkohol, drogok vagy csak egy őrült filozófia hatására vérszemet fognak kapni, és nem fognak megállni ha földre kerültünk. Ez pedig könnyen végződhet úgy, hogy mi halunk meg, vagy mi leszünk nyomorékok.
INKÁBB ÜLÖK BÖRTÖNBEN, MINT TOLÓKOCSIBAN, VAGY FEKSZEM KOPORSÓBAN.
Vagyis ha bunyót gyakorolsz szabályok szerint, akkor bunyózni fogsz tudni, és amikor valaki egy sima bunyónál többet helyez kilátásba, félni fogsz. Gyakorolj harcot, a fent javasolt módokon, és nem fogsz megijedni attól, ha valaki nem az általad gyakorolt szabályok szerint akar játszani.
Természetesen sok minden van még, ami ok lehet a bénulásra. Ha nem teszünk szert a harcos lelkére és szellemére is és csak a testre helyezzük a hangsúlyt, akkor körülbelül annyit fogunk tudni szituációban csinálni, mint amikor van egy fullos számítógépünk, amin a legújabb alkatrészek üzemelnek, de nincs rajta semmilyen program, vagy csak valami nagyon egyszerű (ez lehet a szellem) ráadásul még be sem dugjuk a konnektorba, hogy áram alatt legyen. (Ez a lélek ereje) Egy ilyen géppel bizony nehéz bármit is csinálni.
Szeretettel:
Horváth Ádám Ninjutsu Önvédelem oktató
Szerkesztői megjegyzés:
Leszögezzük, hogy a szellemiséggel foglalkozó írásokat nem tekintjük megdönthetetlen dogmáknak, hanem a szerző saját meglátásainak, amiket azért közlünk, mert javarészt – ha nem is mindenben-, egyetértünk a megfogalmazottakkal. A Szent Korona Rádión megjelenő írások nem jelentik azt, hogy az adott személlyel teljesen azonosulnánk, ahogy ez fordítva sem igaz: a nálunk publikáló személyek sem azonosulnak minden megjelenő gondolattal, illetve teljes mértékben a mi szellemiségünkkel (pláne nem akkor, ha egy interneten fent lévő írást csak úgy átveszünk). Az örökérvényű igazságokat keressük, és ha ilyen igazságokat tartalmazó kincsre lelünk, akkor a nagyérdemű elé próbáljuk tárni.
(Ninjutsubudapest.com – A harc művészete – Szent Korona Rádió)