A republikános színekbe öltözött üzletember, Donald Trump, az USA közelgő elnökválasztásának egyik esélyese jó ideje hazánkat is érintő kijelentéseket tesz, ezzel pedig koránt sincs egyedül pártjában.
Itt az ideje, hogy újratárgyaljuk, most van itt az ideje!
Szerinte túlhaladt az idő a katonai szövetségen, mondta, a NATO-t 1949-ben alapították a Szovjetunió és az európai „nacionalista militarizmus” ellen, de most a terrorizmussal kellene foglalkozni, az Iszlám Állam ellen akár nukleáris fegyvert is bevetne. (Afelett, hogy az a bizonyos állam leginkább Szíria és Irak nevű államok területén fekszik, és némi Orosz érdekeltség is van arrafelé, úgy tűnik nagyvonalúan átsiklott. – Vanek Úr)
Donald Trump Oroszországra és elnökére, Vladimir Putyinra is partnerként tekint, nem ellenségként. Kijelentette többek közt azt is, hogy Ukrajna ügye európai ügy, szerinte Ukrajnának a többi európai államtól kellene segítséget kérni, nem pedig az USA-tól. Hovatovább kijelentette, hogy több NATO tagállamot potyautasnak tart, ezért a kölcsönös védelemről szóló szerződéseket is „felülvizsgálná”, és megszüntetné a tagállamoknak adott katonai segélyeket és kedvezményeket.
Érdekes, hogy a hazai sajtó nem foglalkozik ezekkel, pedig elég érzékenyen is érinthetné hazánkat ha a NATO szerkezetében komolyabb változások állnának be, vagy egészen egyszerűen kipenderítenének minket, mint potyautasokat. Gyakorlatilag teljes fegyvernemek hiányoznak itthon, mint például a tüzérség, a páncélos erők, légvédelem -a maradék KUB-ok hátralévő ideje órában mérhető, nem részletezném az oldal olvasói úgyis tudják. Potyautasságunk abban is jól tetten érhető, hogy a NATO ajánlott ráfordítás (a GDP 2%-a) töredékét, a GDP 0,7%-át költjük, 2020-ra az előirányzott összeg pedig a még mindig nevetséges 1,3%. „Majd a NATO megvéd!”
Talán azt már kevesebben tudják, hogy az utóbbi időkben a Luftwaffe mutatói is siralmasak, az első vonalas technika, az Eurofighter Typhoonok, és a Panavia Tornadok átlag 20-30% -ban bevethetőek, a nagy dirrel-durral beharangozott ISIS elleni légi hadművelet is 6 db Tornadoban manifesztálódott, amik felderítő bevetéseket repülnek naponta néhányszor. Eleinte csak nappal, mivel állítólag a kiküldött gépeken nem volt használható éjjellátó berendezés, és a terepen szembesültek a csúnya valósággal, hogy bizony éjszaka is van háború.
Vele szemben a Demokrata Párt, s üdvöskéjük, Hillary Clinton szerint Trump politikája „elszigetelődést” hozna, globális terrort, diktatúrát mindenhova és persze Oroszország abban a szent pillanatban lerohanná nemcsak Ukrajnát, de teljes Kelet-Európát.
Abból az igen kínos tényből, hogy az USA hathatós segítsége nélkül a 2011. márciusában, Líbia ellen indított hadjárat is csúfos kudarcba fulladt volna, mert az európai résztvevők egészen egyszerűen kifogytak a készletekből.
Személyes vélemény, hogy Európának, legalábbis igen nagy részének, még ha fájó is volna, szüksége van arra, hogy az USA elengedje a kezét, és véget érjen például az az évtizedes kummantás sorozat, amit például hazánk is mesterfokon űz, vagy az a töketlenkedés, amit Nyugat-Európa folytat a haditechnikai fejlesztésekkel. Hovatovább talán annak a gyakorlatnak is vége szakadna, hogy nagy egymásba borulással elkezdődik valami kooperatív fejlesztés, amiből aztán évtizedekig nem lesz semmi, csak pénznyelő, és valamiért a végére az összefogás sem igazán sikerül.
Gondoljunk itt arra, hogy Nyugaton mikor kezdődött az ez Euró-kacsa fejlesztése, és még mindig nem értek a végére! Az első sorozat, Tranche1, csak légvédelemre volt alkalmas, és mostanság, a Tranche 3B sorozattal érik el a tervezett képességeit a gépnek. Érdekes módon a korai gépek nem hozhatók fel a kívánt szintre gazdaságosan, így történhet az például, hogy az Egyesül Királyság a 2005 óta gyártott 53 Tranche 1 verziójú gépeit máris vonhatja ki szépen, hogy helyet csináljon az újabbaknak. Ez a sors vár valószínűleg Spanyolország, Németország és Olaszország 80 db Tranche 1-es gépére, ezek továbbértékesítése pedig még politikusszemmel nézve is ocsmányul nagy korrupcióval lenne kivitelezhető, ahogy tették az Ausztria esetében is.
Nem is csoda, hogy Franciaország idejekorán otthagyta az egész cirkuszt, és megcsinálta a saját gépét mindenféle kaláka munkás önsorsrontás és állandó politikai ámokfutások nélkül. Ezenkívül igen sok mindent lehetne joggal ekézni, mint például a repülőgép fedélzeti fegyverek röhejesen magas árát, a jenki megfelelőkkel szemben, ami jórészt az alacsony mennyiségekből és a folytonos páneurópai politikai vízgereblyézésből és egymásnak keresztbetevésből származik. Boncolgathatnánk az A400M, vagy az NH-90 kálváriáját, vagy hogy a nagy európaiságban, hovatovább EU-s tagságban bizony szép számmal akadnak olyanok, akik inkább F-35-öt, F-16-ot, AH-64-et, vagy más jenki rendszert vesznek tokkal-vonóval.
Egy bekezdést megérdemel a V4-ek is, ahol szintén soha semmit nem sikerül együttműködni, így lett két államnál JAS-39, a harmadiknál F-16, a negyediknél semmi eddig. Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa, hosszú gondolkodás után is csak a „majd” felálló EUBG jut eszembe, meg az a pár jelképesen a Magyar-Szerb határra kiküldött kölcsön-katona. Holott az összesen bő 60 millió fő mögé azért lehetne hadiipart fejleszteni, nem csak közösen beszerezni, hiszen nagyjából hasonló cipőben jár mind a négy ország. Ilyen közös programok pedig tovább növelnék a szervezet gazdasági és diplomáciai súlyát is, de valahogy mindig akad egy-két kerékkötő.
Talán éppen ideje lenne, hogy Európa katonai értelemben újra megtanuljon a saját lábán állni, illetve bizonyos NATO tagállamok ne a többi tagállam háta mögül kiabáljanak mondjuk Oroszországnak, mert „majd a NATO megvéd” hiszen minden tagállam maga a NATO, a 28 tagállam közül igen sokan mégsem veszik ki ebből a részüket. Ha az USA pedig kihátrál az ellustult Nyugat- és Közép Európa, valamint a nagyszájú Balti-államok és Törökország mögül, akkor bizony a hamis biztonságérzet léggömbje nagyot fog pukkanni.
(Vanek úr – SZKR – Militarizált Övezet)