A vármegyés dalárda nyert – Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs…

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom dalárdája megnyerte a szomolyai dalárdaversenyt. A videós beszámoló alább olvasható, nézhető. Kiderül, hogy a vármegyések a kultúra megőrzésében és terjesztésében is élen járnak!

2016. március 5-e szombat, noha munkanap volt, de ez nem akadályozott meg minket, fehérvári vármegyéseket abban, hogy hamar autóba huppanva átrukkoljunk szeretett hazánk másik fertályába. Elevenen izzott bennünk szomolyai bajtársunk hívó szava, csábított minket a mátrai hegy isteni nedűje, valamint szívünk vágya, hogy egy vidám, velünk rokon mód nótás lelkű társaság színe előtt kidaloljunk magunkat. Vendéglátóink iránti tiszteletünk jeléül kipucoltunk cipőinket, felvettük legszebb fehér ingünket és a Horthy-korabeli társasági zubbonyainkat, mert feltett szándékunk volt eme kor virágzó, hazaszerető ludovikás katonai szellemiségét megeleveníteni. Dalainkkal is ehhez mérten készültünk.

A megmérettetésen induló csapatok feladata tizenkét, meghatározott kulcsszó alapján kiválasztandó dal eléneklése volt legjobb tudásuk szerint. A kritériumokat természetesen betartva, mi a magyar katonadalok hatalmas mezejéről szedtünk egy szép színes csokrot, s nyújtottuk oda őszinte szeretettel vendéglátóinknak.

Nagyszerű hangulat uralkodott az este folyamán, idősek, középkorúak, fiatalok együtt mulattak, aminek egy egészséges társadalomban nem lehet akadálya. Énekeltünk verbuválásról, kaszárnyai életről, bús szerelmes elválásról, szomorú, ám dicsőséges halálról, véres csatamezőkről, melyeket nagyapáink, ükapáink emelt fővel jártak. „Ellenfeleink” előadása pedig megdobbantotta a magyar néplélek tetszhalott testét, boldogság volt látni, hogy milyen is az, amikor egy kis közösség elevenen akar létezni. Mozgalmunk elnevezése is erre utal: az egykori Magyar Apostoli Királyság testének eleven részei a vármegyék, s ezen belül a városok, falvak egy élő szervezet önálló, de magasabb egységből értelmet és erőt nyerő alkotói. Ez derenghetett fel azon az estén a szemfülesebb résztvevőknek. Nomád gyökereink pedig, úgy látszik, még megmutatkoznak abban is, hogy van igény az éneklésre, aminek varázsát kár lenne itt magyarázni, tessék átélni, gyakorolni, akár barátok között, akár szentmisén.

A helyi dalárda kör szervezésében immár harmadszor megrendezett, az önkormányzat és sok helyi vállalkozó és csoport támogatását élvező dalos est vándor kupáját idén nekünk, a fehérvári vármegyés dalárdának sikerült elnyernie, ami egyben kötelez is minket a visszatérésre jövőre, és ennek – mondanom sem kell – szívesen teszünk eleget.

(Szent Korona Rádió – Mi Magunk – HVIM Hírszolgálat)