A kommunizmus áldozatainak emléknapján budapesti vármegyéseink több emlékmű megjelölésével segítik az illetékes szerveket, hogy valóban lezárulhasson ez a gyalázatos korszak.
27 évvel az állítólagos rendszerváltás után Budapest közterületein megszámolatlan mennyiségben találhatóak olyan emlékművek, melyek éltetik azt a rendszert, ami a fél világot romba döntötte. Szavak szintjén kormányunk mindent megtesz annak érdekében, hogy anti-kommunista színezetben tűnjön fel. Orbán Viktor egy alkalommal az alábbi kijelentést tette a Parlamentben: „25 évet tettem bele abba, hogy a kommunisták még felvizezett, hosszúlépéses formában se térhessenek vissza.” Minden normálisan gondolkozó ember számára örömteli lenne ez a kijelentés, ha nem társulna mellé az alábbi mondat is, egy korábbi nyilatkozatból: “Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.”
Hát lássuk, hol húzódik meg a különbség a szavak és a tettek közt. A teljesség igénye nélkül négy olyan emlékműnél jártak tegnap éjjel fővárosi vármegyések, melyek tanulsága szerint a kommunizmus szelleme 2016-ban is a közterületeinken kísért.
A Tanácsköztársaság emlékműve Újpesten.
Horn Gyula szobra Angyalföldön.
Egy emlékmű, ami a partizánok “dicsősége” előtt tiszteleg Újpesten.
A hírhedt Szabadság téri szovjet emlékmű.
Őszintén reméljük, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor valóban pont kerül ennek a gyalázatos történetnek a végére, mert mi tényleg azt valljuk, hogy…
(Fővárosi HVIM – Mi Magunk – Szent Korona Rádió)
