„Vizy Zsigmond százados” parancsára közel 150 lelkes megemlékező, és túrázó indult meg ismét, a magyarnándori vasútállomásról, hogy felszabadítsa a megszállt Balassagyarmatot.
A budapesti vármegyések beszámolója után elérhető oldalunkon a központi beszámoló is.
A HVIM meghívására ismét érkeztek túrázók az ország minden pontjáról, Szegedtől Székesfehérvárig, férfiak és nők. A legfiatalabb kettő éves résztvevő mellett a hetvenesek korosztálya is képviseltette magát. Így hasonlóan a „csehkiverés” eseményeihez a túrán is több generáció együtt állított méltó emléket a Legbátrabb Város hős védőinek. Az idei túrán a megszokotthoz képest némileg enyhébb időjárás fogadta a megemlékezők seregét. A megváltozott útviszonyok miatt a túra első kilométerein az útvonalat is kénytelenek voltak módosítani a szervezők. Az idei túra nehézségét talán az is jól jellemzi, hogy az első emelkedőket sokaknak csak négykézláb sikerült leküzdeni a sikamlós talajon, ami az előző napi esőknek volt köszönhető. A Mohora feletti hegyről a borús idő miatt idén nem volt szerencsénk megcsodálni a kilátást, de a sűrű köd talán jobban visszaadta a 97 évvel ezelőtti vészterhes idők hangulatát. Ahogy annak idején őseik sem tudták mi vár rájuk a következő útkereszteződésben, vagy a következő töltésen túl, úgy a túrázók is néha azt érezhették a nagy ködben, hogy bármit rejthet az előttük levű út. A hegy túloldalán meredeken ereszkedett le a menet, ami ismét rejtegetett veszélyeket. A szügyi halastó fenséges látványt nyújtott befagyott jegével a reá ereszkedő ködben. Ezután már sík erdei utakon haladtunk tovább egy varázslatos hangulatú fenyőerdőben. A túrázókat pedig nem cseh legionáriusok őrjárata, hanem meleg tea és nápolyi várta az egyik pihenő ponton.
Ezen a ponton egy lovascsapat is csatlakozott a túrázókhoz.
Ezen a ponton egy lovascsapat is csatlakozott a túrázókhoz.
Balassagyarmatra érve majd egy tucat a túrán részt vevő legény kezdett bele első világháborús katona dalok éneklésébe. Ezzel igazán méltó hangulatot adva a csapat beérkezéséhez. A Hősi temetőben a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság vezetője László Péter hangja zúgott végig a ködös levegőben, miközben versét szavalta. Gere József helytörténész a sokáig elhanyagolt temető felújításáról és a méltó környezet kialakításának fontosságáról beszélt. A koszorúzás előtt a Tormay Társaság Kazi Bácsijának verselésétől melegedhetett meg a hazafias érzelmekre nyitott túrázók lelke.
A városháza falán lévő emléktáblánál Medvácz Lajos polgármester és a Romhányi Dalárda várta a emlék túra résztvevőit. A Vármegyeháza és a Városháza különleges akusztikával adta vissza a Himnusz dallamait.
A városháza falán lévő emléktáblánál Medvácz Lajos polgármester és a Romhányi Dalárda várta a emlék túra résztvevőit. A Vármegyeháza és a Városháza különleges akusztikával adta vissza a Himnusz dallamait.
A koszorúzás mellett Medvácz Lajos polgármester, és Dobrocsi Lénárd helyi önkormányzati képviselő, a túra megálmodója mondott beszédet. Medvácz Lajos örömét fejezte ki, hogy milyen sok ismerős arcot lát, akik évek óta visszatérnek Balassagyarmatra. Dobrocsi Lénárd a száz éves centenárium terveiből adott ízelítőt, valamint felelevenítette az emléktúra kezdeti eseményeit, továbbá annak fontosságát, hogy a legfontosabb a Civitas Fortissima szellemiségének tovább adása, valamint az abból való merítkezés a ma is leselkedő problémákkal szemben. A két szónok között Cservenák Mihály György szavalta el saját versét, mely igen nagy sikert aratott. Köszönhetően annak, hogy talán még a kórus hangjánál is jobban megrezegtek a Vármegyeháza ablakai.
(Legbátrabb Város.hu – Mi Magunk – SZKR)
Jó érzés látni, és megtapasztalni, hogy a balassagyarmati hősöket nemhogy nem temetik maguk alá a történelem viharai, de emlékük egyre jobban beleég nemcsak a balassagyarmatiak, hanem a „Civitas Fortissima” eszmeiségét megértő, és a helyén kezelő, a szélrózsa minden irányából érkező utódok lelkébe is.
(Legbátrabb Város.hu – Mi Magunk – SZKR)
