A Belső Ösvény tanításai arra alapulnak, hogy az emberben természetszerűleg létezik egy bölcsesség, egy erő, amelynek segítségével megoldhatjuk közösségeink, de első sorban saját magunk problémáit. Ez a bölcsesség és erő nem valamely kiválasztott faj, műveltség vagy vallás tulajdona. Ellenkezőleg, ez az egész emberiség harcos hagyománya, amely létezett számos műveltség keretében, történelmünk számos korszakában.
Harcosnak lenni nem azt jelenti elsősorban, hogy háborút folytatunk valaki más ellen. A harcos szellemiség abban nyilvánul meg, hogy az egyén önmaga tökéletesítésére törekszik, le akarja győzni a belső gyengeségeit vagy fölül emelkedik azokon. Célja az erkölcsi tisztaság és az igazság ösvényének járása, melyek elérése és fenntartása egy állandó belső küzdelem árán valósulhat meg. A bölcsesség harcosi hagyományát képviselték többek között a japán szamurájok, az indiánok, Artúr király lovagjai, és gyakorlatilag mindegyik ősi kultúra harcosai.
Nekünk, magyaroknak különösen erőteljes vitézi hagyományunk van, amely az ősi időkbe nyúlik vissza: a mindenki tiszteletét és csodálatát kivívott szittya, hun és magyar vitézek leszármazottai vagyunk. E hagyomány kiemelkedő örökösei voltak nagy lovagkirályaink: Atilla, Szent László, a Hunyadiak; végváraink védői, a kurucok és a messze földön híres magyar huszárok. Az ő vérük csorog ereinkben, s e vérrel együtt az örökölt virtus. (1)
A virtus eredetileg erényt, bátorságot, vitézséget és egy olyan belső erőt jelent, amely a legkiválóbb tulajdonságokat hozza ki az emberből. Éppen ezért nemes és magasabb rendű érzelmek sokasága jellemzi magát a virtust. Ez a tulajdonság egy olyan lelki erő, amelyet a vérünkben hordozunk és adunk tovább nemzedékről nemzedékre. A magyar virtus a mai napig alkalmassá tehet bárkit arra, hogy vállalt sorsfeladatát beteljesítse, de azért viszont meg kell dolgozni és fenn kell tartani egy szintet!
Állhatatossággal, becsülettel, őszinteséggel, együttérzéssel és nagyon sok türelemmel lehetséges elérnünk lelkünk azon kapuit, melyeket megnyitva felszabadíthatjuk ezt a bennünk szunnyadó kivételes erőt.
Azonban sokan vannak sajnos, akik a virtust a hiábavaló erőfitogtatással, hősködéssel szeretnék könnyelműen azonosítani és ez az a csapda, amelybe nem szabad beleesni. De ugyanígy előfordulhat, hogy már egyszer a helyes ösvényt járva, de sikereken felbuzdulva a fent említett hibákat elkövetve ugyancsak átesik az ember a ló túloldalára.
Történelmünk nagyjai, elődeink rendelkeztek ezzel a tudással és képesek voltak egy olyan irányított lelki állapotba kerülni, amely csaták győzelmével, tárgyalások megnyerésével csodás végkimenetelt biztosított a nemzet számára.
1. http://www.buddha-tar.hu/hu/a_szittya_virtus
(Ősök szelleme – Szent Korona Rádió)