Az idén került sor Izraelben az antiszemitizmus elleni harc világfórumának ötödik biennáléjára, amely a „kibergyűlölet” megregulázásának jegyében egész sor intézkedést javasol {…} Gazdag István remek publicisztikája, a cionisták internet cenzúráját célzó lobbijáról.
{…} nemzetközi szinten a kormányoknak és az internetszolgáltatóknak az Izraelt és a szervezett zsidóságot kritizáló tartalmak elérhetőségének drasztikus korlátozása végett, fondorlatos módon egyfajta erkölcsi kötelezettségként tálalva az internetes szólásszabadság megszüntetését. Az internetszolgáltatók részére megfogalmazott „ajánlások” között a Fórum „egy világos ipari norma” elfogadtatására törekszik az úgynevezett gyűlöletbeszéd és az antiszemitizmus meghatározásához. Természetesen a definíció eléggé átfogó lesz ahhoz, hogy súlyos szankciókkal fenyegetve megakadályozza Izrael vagy a szervezett zsidóság bármiféle bírálatát.
Távolról sem elszigetelt kezdeményezésről van szó. Az európai zsidó vezetők arra készülnek, hogy több EU-tagállam egykori állam- vagy kormányfőjének a csatasorba állításával összeurópai törvénykezést követeljenek az antiszemitizmus betiltására. Egy neves alkotmányjogászokból álló nemzetközi csoport az orwelliánus szellemiségű Európai Tanács a Toleranciáért és Megbékélésért (ECTR) támogatásával megszerkesztett egy 12 oldalas dokumentumot a „tolerancia” témájában. Most a Charlie Hebdo és főleg a párizsi kóser húsbolt megtámadása nyomán azért lobbiznak, hogy az EU 28 tagállamában törvénybe foglaltassák ezt a dokumentumot. Valójában a szervezett zsidóság és Izrael bírálatát kiküszöbölő törvényeknek és kormányzati politikáknak egyszerűen az a céljuk, hogy egy lobbit és egy államot de iure kiváltságos státuszhoz juttassanak a nyugati társadalmakban. Ebben az optikában a „kibergyűlöletet” hajszoló aktivisták nem különböznek azoktól, akik az antiszemitizmus kendőzetlen kriminalizálására törekszenek.
A Fórum keretében Ira Forman ismert cionista aktivista, jelenleg „az antiszemitizmus megfigyelése és az ellene vívott harc hivatalának amerikai rendkívüli követe” (U.S. Special Envoy of the Office to Monitor and Combat Anti-Semitism) elnökletével létrehoztak egy bizottságot, amelyben a „gyűlölet-bűncselekményekre” szakosodott brit rendőr-főfelügyelő és a tudományos karrierjét főleg a szólásszabadság korlátozásának megideologizálásával építgető izraeli egyetemi tanár mellett helyet kaptak a Google és a Facebook képviselői is. A rendőrség, a tudományos miliő és az internet gigászainak ez a leplezetlen együttműködése nyilvánvalóvá teszi a „nem létező lobbi” minden területen fokozódó nyomásgyakorlását a kormányokra, hogy az antiszemitizmus elleni harc ürügyén tovább korlátozzák a szólás- és véleménynyilvánítás – az EU legtöbb országában már most is csak nagyon viszonylagos – szabadságát.
Annak érdekében, hogy indokot (vagy inkább ürügyet) kreáljanak az általuk tervezett Big Brother-láger létrehozásához, a militáns cionisták olyan képet igyekeznek festeni a zsidókról, amely súlyos veszélyben mutatja őket. A B’nai B’rith izraelita szabadkőműves páholy Rágalmazásellenes Ligájának (ADL) mindenható guruja, Abraham Foxman arról győzködte a Fórumot, hogy az antiszemitizmus jelenlegi szintje világszerte„magasabb, mint valaha a 30-as évek óta”, és „egy olyan korszakban élünk, amelyben az antiszemitizmus ismét világos és azonnali veszélyt jelent a különböző közösségekben élő zsidók számára. Ez egy globális természetű veszély, és veszélybe sodorja a zsidók életét, nem csak a létfenntartási módszereiket, és részben a terrorizmushoz, a dzsihadizmushoz kötődik.”
A zsidó viktimizáció évezredek alatt kialakult narratívájával szinkronban Foxman szerint „világosan azonosítani és katalogizálni kell a tetteseket és az áldozatokat”, mert „néha haboznak azonosítani nemcsak a tetteseket, hanem az áldozatokat is, ami egyfajta politikai korrektség”, példaként Barack Obamát említve, aki a kóser húsboltban történt lövöldözés áldozatai kapcsán csupán „egy embercsoportról” beszélt, nem pedig zsidókról. Mondani sem kell, hogy ez esetben is kilóg a kettős mérce lólába. Ha tehát egy lövöldözés áldozata speciel zsidó, akkor azt jelezzék nyíltan – ahogy az ADL követeli –, viszont egy gátlástalan gengszter (pl. Meyer Lanski), egy világcsaló szélhámos (pl. Bernie Madoff), egy bolsevik tömeggyilkos (pl. Lazar Kaganovics), egy szovjet gulagkápó (pl. Naftalij Frenkel), vagy egy neokon háborús héja (pl. Paul Wolfowitz) zsidó mivoltának az említése a jövőben akár rácsok mögé juttathat bárkit.
A szervezett zsidóság egyszerűen nem hajlandó eltűrni, hogy nincs világszinten egységes törvénykezés, amely egyszer s mindenkorra csírájában elfojtaná a vele szemben kritikus hangokat. Éppen ezért a Fórum olyan használati feltételek elfogadására akarja kényszeríteni az internetszolgáltatókat, amelyek megtiltanák az ilyesféle tartalmak terjesztését, a kormányoknál pedig speciális jogi egységek létrehozását szorgalmazza a „kiber-gyűlölet” és az „online-antiszemitizmus” elleni harcra. Valójában tehát a nemtörődöm közvélemény orra előtt egyre jobban szorul a cionista hurok a szólásszabadság nyaka körül. A féktelen cenzúrával és a börtön fenyegetésével szemben a gondolati disszidenseknek előbb-utóbb nem marad más lehetőségük, mint az illegalitás – akárcsak a kommunista időkben. Ennek a fejleménynek azonban kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Ahogyan a korlátlan szólásszabadság egyik amerikai zsidó aktivistája, Joshua Goldenberg írja, „a cenzúra örökös támogatása a zsidó lobbi részéről visszafelé sül el, antiszemita összeesküvés-elméleteket erősítve, hogy a zsidók irányítják a világ kormányait és igyekeznek elhallgattatni bármit, amit fenyegetésnek érzékelnek rájuk vagy Izraelre nézve, miközben a cionista lobbi megpróbálja Izrael minden bírálatát »gyűlöletbeszédként« törvényen kívül helyezni Európában.” (Why Censoring Speech Creates Extremists and Causes Atrocities Instead of Stopping Them, thoughtcatalog.com, 2014. november 19.). Ezek a törekvések a szervezett zsidóság bizonyos köreinek krónikus üldözési mániáját tükrözik, holott manapság éppen ők üldözik mániákusan az általuk „antiszemita” stigmával sújtott és ily módon diszkvalifikált kritikusaikat, nemcsak a valós, hanem a virtuális térben is.
(Gazdag István – www.demokrata.hu)