Egyéves a Médiavadász! Interjú a főszerkesztővel az eddigi eredményekről és a jövőbeli tervekről.
Első születésnapját ünnepli a Médiavadász, a hazai internetes világ feltörekvő leleplező oldala. Sajátos stílusának és lehengerlő meglátásainak köszönhetően hamar mérvadóvá vált bizonyos körökben, ismertsége pedig töretlenül növekszik. Milyen eredményeket sikerült elérnetek ez alatt az egy év alatt?
A Médiavadász célkitűzése – mint ahogy neve is utal rá – az volt, hogy levadássza és az érvek síkján megsemmisítse a média azon szilárdan álló, mindazonáltal hazugsággal csordultig töltött bástyáit, melyek megállás nélkül és észrevétlenül mérgezik az emberek tudatát. Úgy gondolom, hogy lehetőségeinkhez mérten mindent megtettünk azért, hogy bizonyos tabuk ledöntésével és még senki által nem vizsgált, de annál fontosabb témák elővételével eloszlassunk néhány homályos pontot a fejekben.
Mindezidáig 47 cikket és 18 hírértelmezést jelentettünk meg (utóbbiakkal csak mostanában kezdtünk el komolyabban foglalkozni). Ezek nagy része saját tanulmány, amiket kiegészítettünk általunk lényegesnek ítélt és hasonló szellemiségben fogant írásokkal. A Médiavadász egy év leforgása alatt egy olyan információs tárhellyé vált, amely megbízható bázisként szolgálhat azoknak, akiknek elegük lett a világot keresztül-kasul átható, fojtogató propagandából és manipulációból. A jövőben ezt tovább szeretnénk bővíteni, elérve azt, hogy az általunk képviselt stílusban mi legyünk a legolvasottabbak. Az olvasói visszajelzések alapján úgy tűnik, ennek megvalósítását nem csak mi tartjuk jelentőség teljesnek.
További eredményünk, hogy néhány hónapja oldallá tudtunk alakulni, így függetlenedni tudtunk az index.hu által üzemeltetett blog.hu cenzúrájától. Az ultraliberális lap ugyanis mindent letiltott, ami nem felelt meg saját torz elveinek. Szerencsére ennek ellenkezőjére is van példa. Több népszerű oldal megosztásra alkalmasnak találta írásainkat, amik közül kiemelendő a Szent Korona Rádió, amely újabban külön rovatban közli a Médiavadász cikkeit saját oldalán.
Mik azok az ismérvek, amik leginkább megkülönböztetnek benneteket más oldalaktól? Mi az a plusz, amiért benneteket választ az olvasó?
Mint ahogy azt már egy korábbi interjúban is említettem, mi nemcsak informálunk, hanem próbálunk tudatosságra is nevelni. Különböző példákon keresztül megmutatjuk, hol és hogyan ismerhető fel a megtévesztés, és milyen módszerekkel lehet ellenállni nekik. Aktualitásokat említve, a Közel-Keleti válság, az úgynevezett terrortámadások vagy az orosz-török konfliktus kapcsán például megfigyelhető, hogy a szegényes információk ellenére mindenki kész tényeket közöl. A legtöbb hírportál és azok olvasói azonnal és egyértelműen állást foglalnak hihetetlenül bonyolult kérdésekben. Egyből megmondják, hogy kinek van igaza és kinek nincs, hogy kit kell pártolnod, és kit kell a végletekig elmenően ellenezned, hogy melyik oldallal kell azonosulnod, és melyik oldalt kell gyűlölnöd. Csak éppen kérdéseket nem vetnek fel, hogy ezáltal az olvasóközönséget az ok-okozati összefüggések feltárására ösztönözzék. Nos, mi pontosan ez utóbbira törekszünk, arra, amit mások többnyire szándékosan elmulasztanak. Gondolkozásra sarkalljuk az embereket, ugyanis mi nem birkákat szeretnénk irányítani, ahogy a média és a sajtó általában, hanem józan és tudatos emberekkel felnőtt módjára kommunikálni.
Tudomásom szerint érték olyan kritikák az oldalt, amelyek arra hivatkoztak, hogy néhány cikketek éppen az imént említett hozzáállást nélkülözi, és nem ad önálló ítéletre lehetőséget az olvasóknak.
Természetesen vannak olyan írásaink is, amik határozott állást foglalnak bizonyos kérdésekben. Ez elkerülhetetlen. Nem lehet folyamatosan csak kérdéseket feltenni. Az általunk kicsit sem kímélt bértollnokokat és médiapatkányokat például azért rugdossuk meg jó alaposan, mert szerintünk ez jár annak, aki alaptalanul és felelősségérzet nélkül hazudja tele az internetet és az újságokat. Az átverésre szakosodott hitvány bérencek ezt érdemlik. Azonnali és kíméletlen ítéletet. Vagyis ugyanazt, ahogyan ők bánnak a számukra nem kívánatos személyekkel és csoportokkal. Aki hazug, az hazug, ezen nincs mit szépíteni. Aki pedig aljasságot művel, az szokjon végre hozzá, hogy következményei vannak az ilyesminek.
A másik lényeges pont az, hogy ha szigorú véleményt is fogalmazunk meg, az általában gyökeresen eltér az általános értelmezésektől. Új szempontjainkkal elérhetjük, hogy néhány embert – ha nem is fogadnak el mindent tőlünk – kizökkentsünk abból az állapotból, amibe a legtöbben menthetetlenül beleragadnak a sok agymosás hatására. A Star Wars elemzést például boldog-boldogtalan elolvasta (több mint 20.000-en látták). Sokaknak tetszett, mások pedig felháborodtak, és erős túlzásnak tartották. Utóbbiaknak nem esett le, hogy ez a cikk az értelmezés ismertetése mellett egy teszt is volt. Mennyire függenek az emberek néhány nyavalyás filmtől? Mennyire ragaszkodnak ahhoz az álomvilághoz, amit a filmek építenek fel bennük? A hozzászólások alapján sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a mai emberek számára ezerszer nagyobb realitással bír egy felkapott űrtörténet, mint mondjuk a Biblia, és ezt a diszpozíciót a legtöbbek nem is képesek felülírni magukban. Új álvallás van virágzásban: a filmnézés, ezen belül pedig a Star Wars vallása. Ezt nem lehet annyival elintézni, hogy „gyerekek, ne nézzétek, ez így nem jó”. Achilles pontjánál igyekeztünk megragadni a valóban szuggesztív Star Warst, ami már talán elég volt ahhoz, hogy felrázzon néhányakat a filmek és a fiktív univerzumok iránti beteges szenvedélyből. Ezért van szükség olykor a kemény és sarkos megfogalmazásra.
Görbe tükröt tesztek az olvasók elé…
Nem teljesen. Ez is a része, de nem lennénk elégedettek, ha csak ennyiről szólna a dolog. Nem vagyunk anarchisták, még kevésbé „trollok”. Fontos, mára már szinte teljesen elfeledett értékeket képviselünk. De ahhoz, hogy ezzel nyíltan előhozakodjunk, először be kell bizonyítani, hogy – bármelyik területét is babráljuk meg – a modern civilizáció egy nagy szarkupaccal egyenlő. Nemcsak néhány pontja, hanem az összes eleme. Ez a média esetén kiválóan tetten érhető. Vegyük a technikát. Mindenki rohadtul büszke a fejlesztők eddigi eredményeire, és mindenki a legnagyobb áhítattal várja, hogy mi lesz a „nagybetűs” jövőben. Az senkit nem érdekel, hogy a tévé megjelenése hány közösséget, családot, párkapcsolatot vert szét. Hogy hány embertől vette el az önállóság lehetőségét és az önreflexió képességét. Senki sem hajlandó belátni, hogy az, ami technológiailag „fejlett”, még nem feltétlenül és magától értetődően előnyös az embernek. Már ha ember alatt valami komolyat értünk, és nem hedonista fogyasztót. A hagyományos emberi értékek újbóli felfedezése a mi eredeti szándékunk, de ehhez egyúttal szükséges a modern világ szemfényvesztésének radikális elutasítása.
Nem féltek attól, hogy emiatt néhányak szemében egy újabb „összeesküvés oldallá” váltok?
Félni nem félünk, de már előre tudjuk, hogy bizonyos befolyásos fórumokon valószínűleg ebbe a skatulyába fognak minket elhelyezni. Ez azért jó nekik, mert még csak nem is kell megsemmisíteniük minket. Ahogy Alan Watt is mondta, egyszerűen összemosnak az UFO-hívőkkel, meg azokkal, akik gyíkemberekről vagy szíriuszi ősmagyarokról vizionálnak. Elkönyvelnek idiótának, és ezzel sok értelmes keresőt eltérítenek tőlünk. Ez egy bevett taktika az információs hadviselésben. Egyébként mi semmi hajmeresztőről nem beszélünk. A szabadkőműves zsidóságról is szándékosan csak ott ejtünk szót, ahol hatásuk és jelenlétük annyira nyilvánvaló, hogy már nem lehet elmenni mellette. Amiről elsősorban beszélünk, az egy olyan tényen alapul, amit rengeteg szerző és kutató megállapított már, nevezetesen azon, hogy
a modern világ beteg.
Semmi egyebet nem teszünk cikkeinkben, mint ezt a tényt komolyan véve vizsgálódunk.
Tudtunkkal kifogásolták némely írásotok harcias megfogalmazás módját, illetve a túlzott vulgaritást. Miért van erre szükségetek?
Ezen megnyilvánulásaink egyáltalán nem öncélúak. Ez egyfajta álca. Esetünkben a kemény odamondogatások ugyanazok az eszközök, amelyeket a liberális médium fenegyerekei alkalmaznak hazugságaik megerősítésére, ellenünk. Egy háborúban mindkét fél ugyanazokat a fegyvereket használja, csak nem mindegy, hogy milyen cél érdekében. Nincsenek naiv leányálmaink. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai világunkban totális háború folyik minden lehetséges területen. Háború az emberi tudat elhomályosításért és bilincsbe veréséért. Ennek a hadviselésnek a mass media egy különösen kiemelt hadszíntere. Ezért nem áll szándékunkban a falhoz lapulva, negédesen, bocsánatkérések közepette kifejteni a véleményünket egy adott dologról. Akik értetlenkedésüket és nemtetszésüket nyilvánítják ki néhány erősebb kifejezés miatt, azok könnyen lehet, hogy a pontosan azon aljas szuggesztiók áldozatául estek, amit a baloldali, posztmodern sajtó akar beleverni a fejekbe. Ugyanis pont ők tematizálják a gondolkozásmódunk mikéntjét, ezáltal meghatározva a valóságról kialakuló lehetséges elképzeléseinket. Így azt is, hogy az elképesztő gazságaikról csak is finomkodva, meghunyászkodva és kislányos zavartól kipirulva lehet lerántani a leplet. Mi felülbíráltuk ezt a játékszabályt, és a későbbiekben sem vagyunk hajlandóak elpuhulni néhány fehérmájú, az igazságért oppozícióra képtelen harmonicista értetlenkedése miatt. Mindenkinek szíve joga egy egészséges vagányságot magáévá tenni. Egy olyan vagányságot, amit végre nem a hagyományt képviselő tekintélyek ellen, hanem azokért vállalunk fel.
(clicks: 16)Mik a tervek a jövőre nézve?
Növelni szeretnénk a népszerűségünket, amihez ezúton szeretném kérni a velünk egyetértő oldalak és személyek bármilyen formában történő támogatását. Ez nem pusztán személyes érdekünk. Mozgalmat fogunk indítani a technokrata civilizáció ellen. A rádió, a tévé és az internet által uralt mocskos világ ellen. Ez nem arról szólna, hogy dobjuk ki a kukába a telefonunkat, hanem arról, hogy szüntessük be a tőlük való függésünket. Hogy olyan életet alakítsunk ki, ami ezek nélkül is teljes értékű tud lenni. Olyan életet, amely, ha kell, használja ezeket az eszközöket, de – szemben a legtöbb ma élő emberrel – nem imádja. Ha nem teszünk így, életünket és kapcsolatainkat annyira megmérgezhetik a jövőben, hogy már nem is lesz kiút a hazugság és a megtévesztés álságos börtönéből.
Érdekes kezdeményezésnek hangzik. Úgy vélitek, szélesebb társadalmi réteget is el lehet érni a fenti jelszavakkal?
Ez egy olyan kezdeményezés, amit akkor is fel kell vállalni, ha csak néhányak látják be a fontosságát. Ugyan sok olyan csoport és „civil” szerveződés van, akik az emberek igazságérzetét kihasználva a hazugság és a korrupció ellen kampányolnak, de még a hülye is látja, hogy ennek középpontjában nem az emberek tudatossá nevelése, hanem a tömegek megnyerése áll. Mi viszont tényleg azt akarjuk, hogy az emberek felébredjenek az ingyen wifi, a szelfizés, a tévé és a telefonok előtti nyálcsorgatás illúziójából.
Szerintem a politikusok teljesen vakok erre a problémára. Egyedül a Jobbik fogalmazott meg olyat néhány éve, hogy a TV2 és az RTL székházát porig kellene rombolni, helyét pedig sóval beszórni. Ebben az üzenetben kétségtelenül volt valami. De úgy látszik, azóta ezt ők is elfelejtették. Szóval valakinek feltétlenül szükséges betöltenie ezt az űrt.
Hányan és hogyan dolgoztok? Mesélj, kérlek néhány mondatban a munkátokról!
Munkatársaimmal folyamatosan követjük a mindennapi híreket, és általában olyan témákat választunk ki, amik az aktuális szóbeszéd tárgyai. Ezzel könnyedén elérjük, hogy felfigyeljenek a cikkeinkre, anélkül, hogy bármilyen engedményt tennénk a mondandónk vonatkozásában. Bármilyen témából kiindulóan lehet lényeges filozófiai kérdésekre terelni a gondolatokat. Így azokat az embereket is új szempontokkal lehet megajándékozni, akiket nem a téma, hanem a hír újdonsága és népszerűsége vonzott egy íráshoz. Szóval néhány emberünket kifejezetten arra állítottuk rá, hogy figyelje a felkapott, de kellően meg nem magyarázott híreket, amiket mi tölthetünk meg értelemmel. 5-6 fős csapatokban aztán megtárgyaljuk az adott téma részleteit, a cikk fő irányvonalát, majd jöhet a megfogalmazás.
Egyszer valaki azt mondta nekünk, hogy persze, jó, amit csinálunk, de nem fogunk-e kifogyni a témákból. Egy ilyen korrupt világban ez nehezen elképzelhető, az ötleteinkből és a terveinkből Dunát lehetne rekeszteni. Nagyobb kérdés, hogy meddig tudjuk teljes erőbedobással végezni a munkát jelen anyagi körülmények között.
Igaz, hogy letiltjátok a nem kívánatos véleményt közzétevő hozzászólókat?
Figyelj, aki azt írja, hogy hülyék vagyunk vagy csalódott bennünk, azokkal onnantól fogva nincs mit beszélnünk. Nem kötelező minket olvasni. Rinyálni először ott kellene, ahol nagy dózisban adagolják a szemetet az embereknek.
Üzentek valamit az olvasóknak?
Olvassanak minket, és szabaduljanak meg az illúzióiktól.