Valószínűleg mindenki észrevette az elmúlt évek egyre erősödő halloween-trendjét. Egyre több kertben látni szellemes-denevéres díszeket, az áruházak polcait is feltöltik az amerikai filmekből jól ismert tökfajtával, amiből később anya és a gyerekek kifaraghatják az unásig ismert gonoszul vigyorgó arcokat. Vajon magyarként erre, az amerikai szokásra van-e szükségünk?
A fogyasztó ember számára ez a jelenség tölti ki az iskolakezdési láz és a karácsonyi őrület közötti időszakot a plázákban, áruházakban. Akik ellenálltak, meglepve tapasztalhatják, milyen csendesen lopózik be mindennapjainkba, otthonainkba ez az észak-amerikai szokás.
Minek köszönheti vajon népszerűségét? Az emberek talán nem is igazán a halloweent hiányolták életükből, hanem inkább az ünneplés tényét, hiszen nálunk már a Mindenszentek, mint ünnep megtartása kihalóban van, illetve fogalma teljesen összemosódik a november 2-ai halottak napjával.
De miről is szól a Mindenszentek? A Magyar Katolikus Lexikonban a következőket találjuk:
,,a megdicsőült Egyház ünnepe. […]Az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállanak. Ennek alapján beszélünk küzdő Egyh-ról (Ecclesia militans), mely a földön élő lelkek közössége, szenvedő Egyh-ról (Ecclesia patiens), mely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és diadalmas Egyh-ról (Ecclesia triumphans), mely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága. ~n mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt (vö. Jel 7,9-10) a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.”
A mennyországban élő lelkek ünnepe. A végső, mérhetetlen boldogságban létezők ünnepe. Halottak napja előtt emlékeztet arra, hogy végső soron a halál nem tragédia, és végképp nem az út vége. Pont ezt kellene veszni hagynunk az életünkből? Hagyni, hogy felcserélődjön ez felszínes parádéval? A most felnövő csemetéinknek márpedig csak a halloween marad, ha nem vigyázunk. De mit csináljunk, ha már az óvónéni is tököt akar faragtatni a gyerekekkel?
Nem kell messzire mennünk. Mint minden más jeles napnak, ennek is megvannak a régi magyar népszokásai, ezekről is beszámol a lexikon.
,, A m. népi kalendáriumban a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja, Szt Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja. A halottak napjának előestéje, ezért sokan kimennek a temetőbe v. otthon gyújtanak gyertyát a halottakért. Általános dologtiltó nap; tilos a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele, néhol nemcsak e napon, de az egész „halottak hetében”. […] Csíkdelnén ~n egy kemence apró kenyeret sütnek; még melegen átalvetőbe teszik és a templom előtt imádkozó szegényeknek kiosztják. Azok könyörögnek az adományozók halottjaiért. Azt tartják, hogy a halottak ilyenkor a hozzátartozók kapuinál állnak, és ha nem adnak a szegényeknek, sírva mennek el onnan. Kászonújfaluban a szegények számára sütött cipót “Isten-lepényének”, máshelyt “halottak lepényének” nevezik. Ajnádon a sírokat feldíszítik, egyesek még ágakat is tűznek a sír fölé. Csíkszentdomokoson a hozzátartozók sírjánál külön ájtatosságot: liberát végeztetnek. Mielőtt elhagynák a temetőt, az elfelejtett lelkekért is imádkoznak. A temetőkert kijáratánál egy kerek, szegekkel kirakott asztalka áll. Ide tűzik az elfelejtett lelkeknek szánt gyertyákat.”
Bőven van tehát mit feleleveníteni. Egyszerűen, csendesen bevezethetjük családunk életébe, közös kenyérsütéssel, gyertyaöntéssel. Száműzhetjük a legkisebbek lelkéből a halloweent, hogy valami fényesebbet, szebbet adjunk cserébe, mely valódi útravalóul szolgál.
(Aczél – Trón és Oltár – Szent Korona Rádió)