1956, egy forradalom, ami összefűzi a magyar szabadság szerelmeseit a legifjabbaktól a legidősebbekig.
„Megelevenedik ’56 Fehérvár utcáin” címmel tartott kétnapos, köztéri kiállítást korabeli, eredeti fegyverekkel és történelmi emlékekkel az Azonosságtudat Alapítvány, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székesfehérvári tagszervezete. A folyamatos tárlatvezetés mellett a látogatók többek között részt vehettek Tián József nyugalmazott honvéd ezredes és Sinka Jenő Fejér megyei Pofosz elnök előadásain, vagy éppen egy forró tea mellett felolvasást hallgathattak Pongrátz Gergely Corvin köz című könyvéből. A több ezer látogató, akiknek életkora az egy évtől a nyolcvanig terjedt, az 1956-os forradalom és szabadságharc hagyatékában merülhetett el egy-egy órácskára.
Amíg a négy-öt éves kisgyermekeket annyira lekötötte a forradalom kézzel fogható hagyatéka, hogy túlzás nélkül órákig feküdtek a golyószóró fegyverek mögött, majd cseperedő erejüket próbálgatták a fegyverek felhúzásával, addig az ’56-ot megélt idős fehérváriak spontán anekdotákkal tették gazdagabbá az idei ünnepet. Így találkozott a múlt a jövővel október 23-án Székesfehérvár belvárosában.
„A szabadságért harcoltak. Mert nem csinálhatták azt a magyarok, amit akartak.” – mondta bájosan egy kislány a lövegen csimpaszkodva. – „De most sem csináljuk azt, amit akarunk, akkor most is lázadni kéne?” – tette hozzá a kisgyerekekre oly jellemző, kendőzetlen tisztánlátással. Ezek egy igazi magyar kislány szavai.
Mert a magyarok soha nem hagyták magukat sárba tiporni. Bármennyire is tapossák, bármiféle válogatott, gerinctelen eszközökkel is folyamodnak e végzetes küldetést hordozó nép megtörésére, ez a nép mindig felállt, akár a legnagyobb nyomorból is. És ez a harc megerősítette e népet. Ezért van, hogy a magyar kislány első gondolata, hogy ha sárba tiporják hazánk szabadságát, nem meghátrálni kell, hanem fel kell venni a kesztyűt. És éppen ez az, amivel egy ilyen rendezvény hozzá tud járulni a magyarok életéhez: hogy bíztat minket a harcra, elsősorban nem testi értelemben, hanem a mai világra oly jellemző – értékeket összezavaró, semlegesítő és ennek folyamán minden nemes értéket megcsúfoló – szemlélettel szembeni belső harcra, a magyar szív belső lázadására az igazság meggyalázása ellen. Harcra a hazugság ellen az igazságért, az elnyomás ellen a szabadságért, a hazug értékek ellen az igaz, szép, valós értékekért. Hogy lobogjon a láng a harcos magyar szívekben, ahogy annak idején, éppúgy most és mindenkor.
További képek a rendezvényről a hivatkozásra kattintva érhetőek el.
(Mi Magunk – SZKR)