Iaidó – mit is jelent ez valójában? Aki jártasabb a harcművészetekben, és el tudja helyezni, meg tudja állapítani, hogy a japán kardhoz köze van, az annyit tud róla, hogy „elsővágás útja”, „előrántás és vágás” kivitelezése. A bonyolult formai megkötéseken túl, vajon hányan látják benne a szellemi utat is? És a valódi harci értékét képesek vagyunk-e elsajátítani belőle?
Iaido káták tradicionális gyakorlási formája
Egyáltalán, érvényes szellemi útnak tekinthető-e a mai modern ember számára ez a „stílus”? Azaz járható-e ez az út azok számára, akik a nyugati civilizációban nőttek fel, itt élik mindennapjukat? Vagy csak formai utánzásról van-e szó, mindennemű tényleges benső átalakulás nélkül? Ezeket a kérdéseket minden út vonatkozásában fel kell tennünk, és meg kell vizsgálnunk főleg önmagunkat, hogy mennyire is vagyok alkalmas rá, mielőtt az adott útra lépnék.
Iaidó, mint első vágás útja. Ezeknek a technikáknak a gyakorlatias hasznát ma már nem tudjuk ellenőrizni. Ahogy a japán kard háttérbe szorult és lett egy kultikus tárgy (számunkra, a kard útját járóknak, ennél jóval többet jelent!), úgy egyes kard irányzatok sporttá lettek (kendo), míg mások elvontnak tűnő irányzatokká változtak. De van-e még olyan, aki a iaido-ban nemcsak a formát, hanem a tartalmat is látja? Van-e olyan, aki meri vállalni, hogy a formai tökéletességet háttérbe szorítja és inkább a technika hatásosságát részesíti előnyben? Ki az, aki valódi ellenfeleket (elképzelve) vág le az előrántással? Van-e olyan iskola, mester, aki a harc valódi természetét láttatja tanítványaival még akkor is, amikor a forma szeretetére is nevel? Ezt a dojot keressük mindannyian, a valódi harcművésznek ez az útja, ezt keresi minden technikában, minden vágásban.
Rovatunkban foglalkozni fogunk a japán kardvívással (kenjutsu), főleg a harcművészet részével, a sport részt némileg háttérbe szorítva.
(BTG. – A harc művészete – Szent Korona Rádió)