A filmekben jelenlévő rejtett üzenetek és szimbólumok érzékeltetésére egy olyan alkotást választottunk, amely sokak kedvence, és ezért sokak nem tetszését válthatja ki. Az ellenérzések elkerülése végett szeretnénk leszögezni, hogy mi is számos kedves jelenetet őrzünk magunkban, főleg az első trilógiából, s kritikánkban nem ezek ellen szeretnénk felszólalni, hanem azon információk ellen, amiket éppen a jól megkomponált történettel és jelenetekkel próbáltak elrejteni a nézők szeme elől.
A nagyközönség számára a haszonleső milliomos George Lucas személye – akinek neve baljós egybecsengést mutat a kiemelkedő gondolkodók ellehetetlenítésében élen járó, kommunista pártkatona Lukács Györgyével – már eleve erős gyanúra adhatna okot a sztori szándékait illetően, de a történet, a karakterek, a nevek, a jelmezek, a díszletek stb. további megerősítést adnak a tekintetben, hogy valami furcsaság folyik a nagy népszerűségnek és médiahisztériának örvendő „űrmitológia” háttérben.
Eme elemzéshez képest az a nem eléggé elítélhető tény, hogy
a Star Wars filmek a multikulturalizmus természetességét, a liberális demokrácia mindenek felettiségét, egy new age-szerű álspiritualizmust és a biológiai és technikai „fejlődésbe” vetett feltétlen bizalom kultuszát hirdetik,
jelen vizsgálódásban csak mellékszálként funkcionál. Itt most kevésbé arra vagyunk kíváncsiak, mennyire alaptalan a Star Wars agyszüleményét olyan „mítosznak” vagy „eposznak” nevezni, amely bármilyen vonatkozásban vetekedhetne a komoly szellemi tanításokat őrző hagyományos alkotásokkal.
Ám, mielőtt a lényegre térnénk, nem óhajtunk az önkényesen vádaskodók szerepében tetszelegeni, így az előbb említett másodlagos kérdéskörrel kapcsolatban is rámutatunk néhány megkerülhetetlen példára. Elsősorban kétségtelen az a tény, hogy konkrét utalásokat kapunk a testvérek közötti aberrált szexuális kapcsolat kihangsúlyozására (Luke és Leia csókolózása az V. részben). A feminizmus erőteljes propagálása szintén megjelenik, Leia hercegnő személyében, aki az egyedüli meghatározó női karakter az eredeti trilógiában, önjelölt hadvezérként vezeti a tudatlan és határozatlan férfi lázadók tömegét, és előszeretettel inti rendre az infantilisen nagypofájú Millenium Falcon legénységét. Ügyesen árnyalt a készítők részéről az egalitarianizmus gyomorforgató propagálása, egy ember alatti mechanikus gnóm „személyében” (R2D2), aki szívhezszóló ajvékolásával és szerencsétlen totyogásával életveszélyes helyzetek megoldókulcsává válik, ezáltal hangsúlyozva azt, hogy a létrendi periféria pöcegödre szélén dülöngélő kitaszítottakból hogyan lesznek az igaz, mindenre elszánt héroszok.
Az emberek közötti minőségi különbségek elmosására, relativizálására roppant alkalmas, ha az emberiséget groteszk lényekkel hozzuk kapcsolatba. Ezekhez a lényekhez képest valóban úgy tűnik, mintha az emberek között kevésbé lenne különbség. Lásd Chewbaccát, a két lábon járó evolúciós propagandát.
Célunk rámutatni egy többé-kevésbé már meg is valósult sötét tervre, amit a film egyfelől kitálal, másfelől szuggerál és elfogadtat a közönséggel. Kiindulópontunk George Lucas ama kijelentése, miszerint a most már harmadik trilógiáját megkezdő történet tulajdonképpeni főszereplője és kulcsfigurája az a
Darth Vader, aki a filmben szereplő jó néhány utalás szerint nagy rokonságot mutat Jézus Krisztussal,
a kereszténység legfőbb és a nyugati civilizáció legmeghatározóbb alakjával. Ez azért problematikus, mert ha e tény igaz (erre mindjárt érveket is hozunk), úgy azt láthatjuk, hogy
a Star Wars burkoltan és rafináltan a kereszténység fő alakjának és magának a kereszténységnek (tágabban értve: a tradicionális értékeknek) a befeketítésére, megtagadására törekszik.
Lássunk erre példákat.
„A Csillagok háborújával tudatosan kívántam újrateremteni a mítoszokat és a klasszikus mitológiai motívumokat. A mai kor kérdéseinek [értsd: a modern deviációnak] szolgálatába akartam állítani őket.” (George Lucas)
Darth Vader eredeti neve Anakin Skywalker, ami „égen járót” jelent, vagyis mennyei eredetet. Szeplőtelenül fogant, és a jedik közül néhányan kiválasztottként tekintenek rá. A kiválasztott eljövetelével kapcsolatban jóslatot is említenek. A jedik nagytanácsa ugyanakkor szkeptikus, vonakodó Skywalker kiválasztottságát illetően, aki hihetetlen erejéről és csodás tetteiről híres (lásd a Baljós árnyakban).
Eddig az Evangéliumokhoz való hasonlításban minden stimmel, és ami ez után következik, az is.
Skywalker, feljebbvalói dogmatizmusát elutasítván saját útjára lép, mire azok megharagudnak, és majdnem teljesen elpusztítják, kezeit és lábait levágják (utalás a keresztre feszítésre). Skywalker később Darth Vader néven visszatér, és mindenre kiterjedő birodalmat épít ki (utalás a kereszténység elterjedésére). Feltűnik egy fiatal, Luke, aki vacillál a lázadás és az uralkodás között, felfedezi ugyanis, hogy gyökerei a birodalomhoz kötik (magyarul a kereszténység vagy a liberális demokrácia melletti elköteleződésen dilemmázik). Végül Luke szembefordul apjával és a birodalommal, és legyőzi őt, sőt, maga mellé állítja (a kereszténység mai hanyatlása, és eredeti tanításaival való szembefordulása sajnos szemmel látható).
Égenjáró Lukács megtagadja szellemi Atyját, hogy helyette a „júda” lovagok földi közösségének tagja lehessen.
Az egyezés megdöbbentő, de még megdöbbentőbb, hogy kiknek a szempontjából kísérjük végig a történetet.
Kik a jedik valójában? A jedi lovagok tulajdonképpen „júda” lovagok, azaz harciasan keresztényellenes és bosszúszomjas zsidók, akik nem fogadták el Jézust kiválasztottként és megváltóként.
Ők a farizeusok, akik elutasították az isteni igazságokat, és akik végül keresztre feszítették Őt. Továbbá ők azon kivételes „beavatottak”, akiknek megadatott a titkos kulcs (az „erő”) a deviáns modern világ irányításához.
„A birodalmi egyenruhák kísértetiesen a Harmadik Birodalom öltözékeire emlékeztetnek.”
A névbeli és történetbeli egyezőségen túl az is erre enged következtetni, hogy szisztematikus kiirtásukról is szó esik
(„Kipusztították a jediket szinte az utolsó szálig.” „Elhamvadtak a világegyetemben.” [IV. rész]).
Ezen felül a birodalmi egyenruhák kísértetiesen a Harmadik Birodalom öltözékeire emlékeztetnek. Ez egy külön értelmezési síkot ad a történetnek, mely szerint a „Birodalom” a német nemzetiszocializmussal illetve a Harmadik Birodalommal azonos. A példátlan démonizálásnak alávetett, embertelennek, sőt, sátáninak kikiáltott diktátorral az élen, a világ „elnyomó”, „gonosz” hatalmát jelenti, amelynek gyenge pontját a zsidók igyekeznek minden erejükkel megtalálni.
A „halálcsillag” esetében végül kétszer is sikerrel járnak. Ezek az űrháborúk a két világháborúra, az abban betöltött szerepükre, és az azt követő széleskörű sikereikre utalnak.
Mindez nem érinti a kereszténységgel kapcsolatos értelmezést: a történet ezen megközelítés szerint is a zsidóság világuralomra törő rétegének szempontjából értelmezett. A történetben itt két, a szabadkőműves zsidóság szándékai szempontjából egyaránt negatív jelenség összevonásáról van szó.
Ku-Klux-Klán Vader nagyúr szolgálatában.
Darth Vader (azaz Dark Father, Sötét Atya, vö. „Én és Atya egy vagyunk”) a VI. részben (Jedi visszatér) azzal nyer megváltást, hogy megtagadja addigi elveit, és behódol a „júda” lovagoknak, azaz a világuralomra törő zsidóságnak. Ez egyszerre személyes konfesszió és társadalmi elvárás. George Lucas itt vallja meg végleg, hogy kiknek az oldalára áll, kiket törekszik képviselni tevékenysége során, és itt mutatja fel azt a szuggesztiót, amit a társadalom minden egyes tagjában ő és megbízói el kívánnak ültetni.
Azt akarják, hogy mindenki tagadja meg eredeti vallását, hagyományát, a zsidókhoz hasonlóan tagadja meg Jézus Krisztust, a szívében élő legfőbb jót, forduljon el Istentől és hódoljon az „erőnek”,
ami jelen esetben a világ zavaros irányba tartó, kíméletlenül hagyományellenes áramlatával való együttműködést jelenti.
A lovagság eszményének modern korban való tovább éltetése rejtene magában pozitívumokat. A „fény kardja” elgondolás pedig meglehetősen vonzó, mágikus karakterrel bír. Kár, hogy mindezt egy ellenmitológia megalkotásához használták fel.
Néhány további adalék még ezzel kapcsolatban: Darth Vader mint bádogember, a modern korra darabjaira hullott kereszténységet jelképezi, amit már csak egy-két külsőlegesen hozzátapasztott elem tart össze. Továbbá a kereszténység aktív, lovagi oldalát reprezentálja. A császár (Palpatine) pedig maga a pápa (illetve más megközelítésből a Krisztussal egylényegű Atya), bíbor színű testőrséggel, azaz a bíborosokkal. (Némelyek ostobaságuk mérhetetlenségéről tanúságot téve Palpatine karakterét „poénból” össze is hasonlították XVI. Benedekkel – de talán ez sem pusztán a rajongók műve.) A VI. részben, a szellőzőbe lehajított császár azt jelképezi, hogy a pápával és a kereszténységgel végül maguk a hívek számolnak le, méghozzá egy júda lovag közbenjárásával. A problémás ügyek mással való elvégeztetése ősidők óta a zsidóság egyik bevett módszere, így volt ez Jézus keresztrefeszítésekor is.
Pápa és az őt kísérő bíborosok.
Baráti jobb nyújtása egy kétségtelenül szokatlan „Krisztus” ábrázoláson.
Néhány szót még említenünk kell az úgynevezett „erőről”. Az „erő” sokféle jelentéssel felruházható, de a filmmel ellentétben többnyire negatíve értelmezendő. Egyrészt az emberek tudatalattija feletti hatalmat jelenti. Azt a tudást, amivel befolyásolni lehet másokat azok tudta nélkül (erre példa az úgynevezett „jedi trükk”, például a IV. részben a tatooine-i ellenőrzéskor). Az „erő” az a – főként „júda” lovagok által elsajátított – készség, amivel másokat kihasználhatnak és átverhetnek saját önző céljaik elérése érdekében. Másrészt az „erő” az élet folyását, áramlását jelenti. A világ alászáll és fokozatosan romlik, a modernitás álértékeivel minden hagyományos emberi formát és célt tönkrezúz.
Aki ezzel a romlással szövetkezik, arra mondják, hogy „ráérez az erőre”, „vele van az erő”, azaz képes kipuhatolni, hogy az emberek megnyomorítása tekintetében milyen feladatokat kell végrehajtania.
Yoda mester (Júda mester) nevében szintén ugyanezek a betűk szerepelnek. Állítólag – és ez most szimbolikusan értendő – a szabadkőműves piramis csúcsán egy ugyanilyen nevű valaki áll, aki mérhetetlen gonoszsága következtében egy hasonlóan eltorzult lény formáját ölti.
Ezzel összefüggő a következő érdekesség: Luke Skywalker több jelenetben is olyan szituációban találja magát, ahol föld vagy víz alá kerül illetve fejjel lefelé lóg. A IV. részben a hulladékledobóban egy egyszemű kígyó rántja le a mélybe, aztán minden ok nélkül elengedi (ez a jelenet a történet szempontjából teljesen irreleváns). Az V. részben Yoda leküldi egy sötét verembe, a Darth Vader elleni harcban pedig leugrik egy nagy, szellőzőszerű szakadékba. A VI. részben beleesik egy tömlöcbe stb.
Mindez a tudatalattival való kapcsolatot, a tudatalatti sötét „erejébe” való „beavatást” jelenti.
Ez magyarul annyit jelent, hogy a „júda” lovagok maguk sem teljesen tudatos létezők, sokkal inkább egy sötét sugalmazás vagy szándék „jelfogói” és elsőszámú végrehajtói. Ezt a módszer Obi-Wan tanítja meg Luke-nak, amikor a következőket mondja a IV. részben: „Most kapcsold ki a tudatos énedet, és hagyatkozz az ösztöneidre!”
Visszatérő motívum a trilógiában, hogy Luke a földalatti világba száll le „inspirációért”.
Skywalker egy fordított kereszten, a sátánizmus egyik fontos szimbólumán lóg fejjel lefelé.
Az első trilógia tehát – egy sajátos, kifordított szemszögből – Jézus felemelkedését és dicsőségét mutatja be. A második trilógia (ami időben először készült el) a kereszténység, illetve a tradicionális társadalmak végleges bukására fut ki. A kérdés már csupán az, hogy – szimbólumokba burkolva –
mit fog felmutatni a harmadik trilógia? Új ellenvallást? „Ébredő” szektákat? Antikrisztusi csodákat (vesd össze a technikai találmányok globális bálványozásával)? „Intergalaktikus” fajkeveredést? Zsidó-szabadkőműves világbirodalmat?
Meglátjuk. Mindenesetre javasolt az izgatott és elvakult várakozás helyett kritikai attitűddel hozzáállni az új részhez, mert olyan negatív manipulációkkal szolgálhat, amiket a kedves néző egyáltalán nem kért volna popcornja és másfél literes vizezett kólája mellé.
Egy édi-bédi homoszexuális pár egy messzi-messzi galaxisból. Mi mással lehetne hatásosabban terjeszteni az abnormalitást, mint egy aranyszívű és egy madárhangon csicsergő aranyos robottal?
Végezetül az Obi-Wan Kenobi nevű karakter szájába adott, megfontolandó idézettel zárjuk sorainkat:
„Az erőnek [vagyis a filmek és szimbólumok általi, tudatalatti befolyásolásnak] nagy hatalma van a gyenge akaratúakon.” Tegyünk azért, hogy mi ne ebbe a csoportba tartozzunk!