Az elmúlt néhány napot három fővárosi, és három székesfehérvári vármegyés a “magyar Lampedusaként” elhíresült Ásotthalmon töltötte.
Utazásunk okai közt szerepelt, hogy meglátogassuk mozgalmunk alapítóját, Toroczkai Lászlót, aki jelen pillanatban a település polgármestere, illetve, hogy segítsünk a helyi erőknek, amiben csak tudunk. A fővárosi tagszervezetet, és egyben az országos vezetőséget Barcsa-Turner Gábor társvezető, Incze Béla alelnök és Lipták Tamás budapesti vezető képviselte.
Néhány hónapja már jártunk Ásotthalmon, hiszen itt tartotta mozgalmunk országos közgyűlését. Akkor kihasználtuk, hogy nagyobb létszámban együtt vagyunk, és amellett, hogy karitatív tevékenységet folytattunk, egy sétát is megejtettünk a határon.
Korábbi látogatásunk a déli gúnyhatárnál. Ekkor még csak Toroczkai László polgármester, és a mi mozgalmunk álláspontja volt, hogy meg kell erősíteni a határvédelmet. Ma már ezen a szakaszon is áll a “gyoda”.
Az elmúlt két és fél nap alatt, amit a településen töltöttünk beszélgettünk helyi lakosokkal, a polgárőrség és a mezőőrség tagjaival. Mindenki arról számolt be, hogy amióta tart az áradat nincs egy nyugodt pillanatuk sem. A tanyasiaknak abból van elegük, hogy a migránsok lelegelik a termést, letörik az ágakat, mindent szeméttel borítanak be. A polgárőrök és mezőőrök elmondása szerint semmilyen hajlam nincs a határsértőkben arra, hogy tiszteletben tartsák a helyi törvényeket, szokásokat.
Elkísértük a mezőőröket a külterületre.
Ez az információ nyilván senkit nem lep meg, de a liberális aktivisták, és a média olyan hazug képet igyekszenek festeni az eseményekről, ami csak kitelik tőlük. Képzett, és jól szituált “menekültekről” beszélnek, akik hasznára fognak válni az öreg kontinensnek, de ezzel szemben elenyésző azon migránsok száma, akik bármilyen európai nyelven beszélnek, sőt mint egy korábbi híradásból kiderült a nők közül szinte mindenki analfabéta, és a férfiak közt is szép számmal akad írástudatlan. A családjukkal együtt “menekülők” kapcsán azt tudtuk meg, hogy nem egyszer fordul elő, hogy férfiak gyermekeiket és feleségüket hátrahagyva próbálnak eltűnni az erdőben, hiszen nélkülük gyorsabban tudnak haladni. A mezőőröknek folyamatosan rá kell szólnia a migránsokra, hogy ne szemeteljenek, mert amelyiknek éppen melege van, minden szégyenérzet nélkül dobja el pulóverét, annak tudatában, hogy a saját fajtájukat eláruló aktivistáktól úgyis újat fognak kapni. A palackok, koszos pelenkák és egyéb kisebb hulladékok szétdobálásáról nem is beszélve…
A településen voltunk azon történelmi pillanatban, amikor a hatóságok lezárták a gúnyhatárt. Vegyes érzések törtek elő belőlünk, hiszen annak mindenki örült, hogy (ha ideiglenesen is) de sikerült útját állni a sáskahadnak, vármegyésekként azonban nem lehettünk önfeledten boldogok, hiszen mi a Kárpát-medence újraegyesítéséért harcolunk, de sajnos olyan időket élünk, hogy egy ilyen “hátralépés” hosszútávon két előrelépésnek fog számítani.
Kiváló videó a határ menti állapotokról, és a röszkei lezárásról:
Toroczkai László az ásotthalmi határzárnál.
Amellett, hogy számos tapasztalattal gazdagodtunk ez alatt a néhány nap alatt, megtekintettük Ásotthalom egyik büszkeségét, a Bűbáj Birtokot is, mely gyönyörű szimbóluma annak az építő munkának, melyet Toroczkai László végez a településen.
Vármegyések a Bűbáj Birtokon.
Mivel ott tartózkodásunk alatt segítettünk, ahol tudtunk, így a jelenlévő hat vármegyést elismerő oklevéllel jutalmazta Toroczkai László.
Nem először, és nem is utoljára jártunk Ásotthalmon. Amint ismét azt kívánja a szükség azonnal indulunk, addig is saját településünkön teszünk meg mindent, amit csak tudunk.
(Fővárosi HVIM)
